Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-34

398 Az országgyűlés l"épviselöházá,nalt 34. ülése 1927 április 5-én, kedden. kok, a nagy iparvállalatok vezetői, már amenynyiben még nem keresztelkedtek ki, nem igen törődnek azzal, hogy milyen rendszer van. Előttük csak egy a fontos, hogy keresni lehessen és hagyják, hogy ők nyugodtan kizsákmányolják munkásaikat; (Viezián István: Ez az antiszemita beszéd!) akkor ők nem törődnek azzal sem, ha Magyarországon még ötven évig fentartják a numerus elausust, legfeljebb a lelkiismeretüket azzal nyugtatják meg, hogy évenként adnak egymillió K-t azon szegény diákok nyomorának enyhítésére, akiket részben az ő politikai állásfoglalásuk segített hozzá ahhoz, hogy ne tudjanak hazájukban tanulni. (Egy hang a jobboldalon: Ez az antiszemita Programm kisajátítása!) Nem, ez csak egy öntudatos álláspont, amely kifejezésre juttatja, hogy a gazdag zsidó és gazdag keresztény között politikában és állásfoglalásban nincs semmi különbség. Az ő osztályhelyzetük dönti el a politikai állásfoglalásukat és nem a felekezetük, nem a vallásuk. A választóknak egyes beszédekben szociális törvényeket is Ígértek. Ezek közül pl. csak a ministerelnök urnák Salgótarjánban tartott beszédével kívánok foglalkozni. Igaz, hogy ezt a beszédet azután szószerint elmondta ugyancsak Szécsényben is. A Magyarság című konzervatív lap értesülése szerint 150 kivezényelt ember előtt mondotta ezt el. (Jánossy Gábor: Ki vezényelte ki?) Tessék ezt. a Magyarságtól megkérdezni, mert én nem vagyok olyan jóban a szerkesztőséggel. (Jánossy Gábor: Én nem hivatkozom a Magyarságra! — Farkasfalvi Farkas Géza: Erősen ellenzéki lap a Magyarság!) A Magyarság, amely valószínűleg igen jól van értesülve, és amely a keresztény irányzatnak egyik oszlopos lapja, azt mondja, hogy nem igen mert ott senki sem ellentmondani, mert mindenkinek még emlékezetében van Halmossy Andor főszolgabíró esete, akit a múlt választás idején, amikor az ellenzéki Rakovszky Istvánra szavazott, először felfüggesztették, azután nyugdíjazták és még kevesen felejtettek el Zágoni János polgári iskolai igazgató szomorú sorsát, aki szintén Rakovszky Istvánra szavazott, és akit néhány hónap múlva degradálták és elhelyezték. Azt mondja a lap: »Az egész kép inkább hasonlatos volt egy temetéshez, mint egy ünnepi fogadtatáshoz«, (Esztergályos János: Bethlen beszéde?) ami ilyen környezetben elhangzott ez a beszéd. De mégis csak érdemes vele foglalkozni. (Farkasfalvi Farkas Géza: Bethlen István beszédével mindig érdemes foglalkozni! — Esztergályos János: Nem hallja, ne hizelegjen neki!) Várja meg, mig visszajön! (Farkasfalvi Farkas Géza: Nem szoktam senkinek soha hízelegni, biztosithatom! — Jánossy Gábor: Az igazság kimondása nem hizelgés!) A ministerelnök ur e beszédében foglalkozott a munkássággal is és azt mondotta, hogy a szociáldemokrata párt meg akarja szüntetni a magántulajdont és szükségesnek tartja a kollektivtulajdon rendszerének kiépítését. Ha ezt a mondatot olyan valaki mondja el, aki soha életében szocializmussal nem foglalkozott, azon abszolúte nem csodálkozom, de hogy Magyarország ministerelnöke a szociáldemokrata programmât illetően ilyen nagy tájékozatlanságot áruljon el, ez mégis feltűnő. Én nem tudom, hogy mi vok a célja: tényleg olyan roszszul ismeri-e a ministerelnök ur a szocializmus kérdését, (Farkas István: Egyáltalán nem ismeri!) vagy pedig fel akarta használni ezt a gyűlést arra, hogy valóban elhitesse az ott levő 150 emberrel, — mint ahogy a Magyarság irja — hogy a szocializmus tényleg arra törekszik, hogy mindenkinek elvegye a házát és azt kollektiv társadalomban összegyűjtse? Azt hiszem, nem kell itt nekem a szocializmus problémáiról előadást tartanom. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem!) Majd még lesz erre is idő. Magánúton vállalkozom erre, azt hiszem szükség volna rá. (Zaj a jobboldalon. — Erdélyi Aladár: Nem tudom!) De aki valaha fáradságot vett magának arra, hogy a szocialista programmot megnézze, az azt látta, hogy a cél a termelő eszközöknek köztulajdonbavétele, már pedig a magántulajdon nem termelőeszköz. Hogy a kapitalista kormányok sem idegenkednek ezeknek a termelőeszközöknek köztulajdonbavételtől, mert hiszen a történelmi fejlődés oda viszi a dolgokat- hogy ezt meg kell tenniök, azt bizonyítja az hogy például Budapesten a város megváltotta a villamosvasutat a magántársaságtól, megváltotta a gázgyárat is a magántársaságtól, a villamosvilágitást a város köztulajdonba vette, sőt itt halottunk egy nagy tervet arról, hogy egy Talbot nevezetű angol ember ide akar jönni és valami 700 millió aranykoronáért épiteni akar Magyarországon egy nagy elektromos centrálét, amelynek az a rendeltetése, hogy világítással, hajtóerővel, általában elektromos árammal lássa el Magyarország nagyobbik felét. Hát ez micsoda? Ez a termelőeszközöknek köztulajdonban való vétele és ezt a kormány épen ugy csinálja mert kell csinálnia, mert a történelmi fejlődés oda viszi a dolgokat. Hasonlókép Angliában is komolyan foglalkoznak azzal, hogy a szénbányákat köztulajdonba vegyék, és el fog következni az az idő, amikor nemcsak ugy, amint valamikor Wekerle akarta elméletben köztulajdonba venni a magyar szénbányákat, hanem a gazdasági kényszerűség rá fogja szorítani az egyes államokat, hogy igenis vegyék köztulajdonba ezeket a termelőeszközöket. (Szepessy Géza: Nem fogja, mert már tapasztaltuk^ milyen az a jóiét, mely a szociális termelésből fakad! — Malasits Géza: A diósgyőri vasgyár is az állam kezében van!) Nagyon érdekes megállapítása a ministerelnök urnák az is, amikor azt mondja, hogy nincs ellentét munkás és nemzet között. Ebben teljesen egyetértünk vele. Sohasem hangoztattuk azt, hogy a munkiás és nemzet között ellentét volna. Csak ha a ministerelnök ur a nemzet alatt pl. Salgótarjánban a bányaigazgatóságot érti, akkor természetesen már nem ' értünk vele egyet, mert a bányaigazgatóság és a munkás között természetesen van ellentét. Olyasvalamit felállítani, amit soha senki nem állított és ez ellen hadakozni teljesen felesleges valami. Soha nem mondta sem Magyarországon, sem sehol a világon egyetlenegy szociáldemokrata még azt, hogy közte és a nemzet között ellentét van. Csak az a kérdés mindig, hogv ki mit tart nemzetnek. Vannak. akik valamikor azt állították:, hogy a nemzetét a választók képezik; akkor volt ez, amikor még a cenzusos választójog volt érvényben. Voltak mások, akik azt mondták, hogy a nemzetet a történelmi osztályok képezik. Nem! A nemzetet minden itt élő ember képezi és a munkás ennek a nemzetnek tagia, tehát nincs semmi szükség arra, hogy valaki felállítson p

gy téltelt és azt mondja, hogy nincs ellentét a munkás és a nemzet között. Senki sem mondta ^zt soha. Ellentét van a munkás és a munkálható között, ellentét van a Dolitikai felfogások között, ellentét van gazdasági és nolitikai téren, de munkás és nemzet között abban a fórmában semmiféle ellentét nincs, mert hiszen