Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.
Ülésnapok - 1927-34
Àz országgyűlés képviselőházának 34. ülése 1927 április 5-én, kedden. 391 ket, amelyeket^ ez r a költségvetés és a benne statuált uj intézménynek fentartása megkiván. (Forster tílek: Nem sokáig!) És amikor igy elmélkedtem a magyarság jövőjén, arra a gondolatra jutottam, hogyha mi az ország pénzével ugy fogunk takarékoskodni, hogy azt csak a legszükségesebbre adjuk ki, ha mi az ország pénzével ugy fogunk bánni, mint a gondos családapa, aki nehezen keresi meg a jövedelmét, ha mérlegelni fogjuk, hogy min den garast csakis hasznos beruházásra fordítsanak, akkor azt hiszem, hogy a nemzetnek ez az áldozatkészsége továbbra is tartani fog és viselni fogja ezeket a nagy terheket. De nem elégséges még tisztán az erkölcsi momentumokat kiemelni, nem elégséges még az akarat, hanem mindehhez az is kell, hogy az adóalanyokat megerősítsük, (Ugy van! Ugy van!) hogy őket fizetőképesekké tegyük. Ezért azt hiszem, t. Ház, hogy kötelességünk lesz előmozdítani mindazt, ami az adóalanyok fizetőképességét megerősíti. Elsősorban is — minthogy Magyarország agrárállam — a mezőgazdasági több termelésre kell fektetnünk a súlyt (Élénk helyeslés jobbfelől.) és oda kell hatnunk, hogy a magyar termékeket a külföldre kiszállítva nagyszerűen értékesitsük. (Forster Elek: Erre volna szükség!) Bizony, ez a legfontosabb dolog volna ebben az agrár országban, és ezért oda kell hatni, hogy a többtermelést mindenképen előmozdítsuk. Ebből a célból fontolóra kellene vennünk az Alföld sziktel enit és ét, hogy a szikes legelőket is befoghassuk a gazdasági művelésbe. De fontos dolog volna még az Alföld befásitása is, hogy ezáltal az éghajlati viszonyokat tőlünk telhetően megváltoztatva mindenesetre némiképen befolyásolhassuk a mi szélsőséges klímánkat a csapadékviszonyok tekintetében. Magyarországon még sok föld van, amely mint mocsaras terület nem használható, de vannak olyan területek is, amelyek a folyóvizek árterébe esnek. Ezért szükség van arra, hogy itt is mielőbb meginduljon az a munka, amely lehetővé fogja tenni, hogy a most még hasznavehetetlenül álló földek bevonassanak a termelésbe. T. Ház! Egy felszólalás keretében mindezeket a dolgokat részletesen elmondani nem lehet, mert ezeknek a dolgoknak megvalósítása komoly, szakszerű, hosszadalmas munkát igényel. Nem is akarok most ezekről részletesebben beszélni, csak belevetettem ennek a felszólalásnak keretébe, noha ugy érzem, hogy ezzel én is mintegy csak jelszavakat dobáltam a nép közé, mert igy röviden belevetve ezeket a dolgokat a köztudatba, azok csak jelszavakként hangzanak. Már pedig én a jelszavas politikának nem vagyok a hive (Egy hang a jobboldalon: Abból épen elég volt!) s a legnagyobb mértékben elitélem mindazokat, akik a, népet ilyen jelszavaikkal akarják a maguk részére megnyerni. Én csakis az alkotó politikának vagyok, voltam és maradok a hive. (Helyeslés.) Mert hiszen mit láttunk a közelmúltban 1 ? Ha a történelmet szemléljük, láthatjuk, mennyire megrontotta a magyarság köztudatát ez a jelszavas politika. Gondoljunk csak vissza a háború utáni időkre, amikor Wilson, az amerikai köztársaság elnöke belevetette az egész világ közvéleményébe azt a jelszót, hogyi csakis a népek önrendelkezési joga alapján fogják a békét megkötni. Ezzel szemben mit láttunk, t. Házi Azt, hogy semmibe sem vették a népek akaratát, hanem azon áttiporva csakis az erőszak alapján dolgoztak. (Ugy van! Ugy van!) Azután jött egy másik jelszó: »Külföldi Összeköttetései révén Károlyi mentheti meg bajából az országot!« Hogy mennyire mentette meg, azt megmutatta Belgrád s megmutatta, sőt meg is mondta neki Franchet d'Esperay. Majd, amikor ezeknek a jelszavaknak is végük lett, megint egy ujabb szólam ment át az országon, kimondván, hogy csakis a proletárok egyesülése segíthet, és a nemzetközi proletariátus fogja a maga igazságával megmenteni ezt a hazát. Megint azt láttuk, hogy a proletariátus bizony semmit sem segitett ennek az országnak a sorsán, hanem jött utána a kommunizmus, a bolsevizmus, amely még azt is elvette ettől a szerencsétlen országtól, amit a háború még meghagyott részére. (Ugy van! Ugy van!) Én tehát nem akarok — mondom — jelszavakkal élni, sem jelszavakat a köztudatba belevetni, mert azoknak épugy ellensége vagyok, mint ahogy ellensége vagyok mindenféle utópisztikus államéletnek, amely a népek lelkülete előtt himes virágokat csillogtat meg, olyanokat, amelyekből azután semmi sem lesz, és amelyek a népet csak a romlásba, a pusztulásba vezetik. Mondom, távol áll tőlem, hogy ezekkel a problémákkal foglalkozzam. Majd talán az egyes tárcák költségvetésénél leszek bátor ezekkel a kérdésekkel foglalkozni. Most azonban egy másik gondolatról, egy másik problémáról akarok beszélni, amely legközelebb is áll a szivemhez és amely probléma olyan, hogyha nem valósitjuk meg, hogyha nem gondolkozunk annak megoldásán, hovatovább megszűnik problémává válni, hanem az egész nemzetre ki nem küszöbölhető veszélyt fog jelenteni. Ez a középosztály problémája. (Halljuk! Halljuk!) • T. Ház! Ha a történelmet tanulmányozzuk, azt látjuk, azt figyelhetjük meg az emberiségnek egész történetében, hogy ott, ahol csak emberek vannak, ahol csak. emberi társadalom van, a rend, a társadalmi béke, a konszolidáció, amely egy állam üdve, s amely egy államot erőssé tesz — mindig akkor volt az egyes államokban a legkimagaslóbb, amikor a középrendü embereknek volt a legtöbb beleszólásuk a közügyek intézésébe, s ott volt a legnagyobb rend, ahol nagy számban volt a középosztály. Ha megfigyeljük a régi rómaiak történetét, ott is ezt tapasztaljuk. Ha a görögök kultúráját tanulmányozzuk, szintén ezt látjuk. De ugyanezt figyelhetjük meg az újkor kezdetén, az olasz reneszánszban és bármely nemzet történetében is. Sőt, ha eltekintünk a kultúrnépek történetétől és egy olyan kultúrát tanulmányozunk, mint a kinai kultúra, amely az európai kultúrától teljesen önállóan fejlődött Ázsia keletén, akkor is azt kell megállapítanunk, hogy ebben a nagy birodalomban — amelynek kultúrája, mint mondottam, teljesen önállóan és függetlenül fejlődött — a kinai nép akkor volt a legerősebb, amikor a középosztály független és törhetetlen veit és becsülettel szolgálta az állam ügyeit. Évezredek peregtek le Kina történetében s a nép boldogan élhetett, mert erős középosztály intézte, illetőleg irányitóttá az ország sorsát. Azt látjuk azonban, hogy mihelyt most ez a középosztály Kinában is megrendült, mihelyt hiányzott a középosztály irányitása, mindjárt talajra találtak ott is az államellenes és felforgató eszmék. De, ha legfőképen Magyarország történetét vizsgáljuk, akkor azt tapasztaljuk, hogy Magyarország mindig akkor volt a legerősebb, és pedig minden tekintetben, amikor a középosztály tel; jesen független és gerinces volt s megfelelő anyagi javakkal is rendelkezett. (Graeffl Jenő?
