Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-34

390 Az országgyűlés képviselőházának Nemcsak egyházainak volt kiemelkedő ékessége, hanem hű és nagy fia nemzetének is s a székesfehérvári ősi templom, melynek sírboltjába ma annyi könny és áldás kíséri, a legbêieseseibb magyar értékek egyikének hamvait fogja ereklyéi közt őrizni; nagy életének, apostoli munkájának emléke pedig a maga továbbható erejében a legtásztábbb életbölcseséget hirdető műveiben fog fenmaradni nemzeti géniuszunk legnemesebb megnyilatkozásiainak tündöklő példái között. Ennek a szép és nemes emléknek mai ülésünk jegyzőkönyvében való megerősitését indítványozva, kérem a t. Képviselőháztól jóváhagyó tudomásulvételét azon intézkedésemnek, hogy az, elhunyt főpásztor ravatalaira kegyeletünk jeléül koszorút helyeztettem, valamint a hozzájárulást azon javaslatomhoz, hogy az elhunyt fölött érzett fájdalmas részvétünket a székesfehérvári káptalanhoz intézendő részvétiratban tolmácsolhassam s az egyetemi templomiban ma délelőtt 11 órakor tartandó gyászistentiszteleten a Ház vezetésem alatt küldöttségileg vegyen részt. (Élénk helyeslés.) Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Helyeslés.) Ha igen, akikor ilyen értelemben mondom ki a határozatot s hölgy a t. képviselő uraknak módjuk és alkalmuk legyen a temetésen részt vehetni, az ülést — egyszersmind gyászunk jeléül is — egy órára felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. T. Képviselőház! Mai ülésünk kezdetén az elnök megemlékezve Prohászka Ottokár püspök és felsőházi tag elhunytáról, a házszabályok 241. §-ában gyökerező jogánál fogva a Ház ülését egy órára felfüggesztette abból a célból Ls, hogy a Ház tagjainak módjuk legyen a gyászszertartáson megjelenni. A gyászszertartás s ennélfogva a felfüggesztés tartama a megállapított egy órai időnél tovább tartott s ezért én a szünet hosszabb tartamához a t. Ház utólagos jóváhagyását kérem. Abban a reményben, hogy a Ház tagjai közül az elnökség eljárását kifogás tárgyává tenni senki sem kívánja, indíttatva érzem magamat annak kijelentésére, hogy az elnökség vizt az esetet a jövőre nézve precedensnek tekinteni nem kivánja. (Helyeslés.) Méltóztatnak bejelentésemet tudomásul venni? (Igen!) A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Bemutatom a t. Háznak a ministerelnök ur átiratát, amelyben tudatja, hogy a kormányzó ur őfőméltósága f. évi április hó 1-én kelt magas elhatározásával a ministerelnök urnák külföldi hivatalos tartózkodása tartamára a minis ter elnöki teendők ideiglenes ellátásával Vass József népjóléti és munkaügyi minister urat bizta meg. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Bemutatom a felsőház elnökének átiratát, amely szerint a biztosítási díj fizetésével kapcsolatos egyes kérdésekről, a belvizi hajók lajstromozásáról és az azokra vonatkozó egyes jogviszonyokról és végül az Országos Központi Hitelszövetkezet kötvényeinek biztosítására vonatkozó egyes rendelkezések módositásáról és kiegészitéséről szóló törvényjavaslatokat a felsőház a képviselőház szövegezése szerinti végszerkezetben elfogadta. 34. ülése 1927 április 5-én, kedden. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Az emiitett három törvényt a kihirdetés kieszközlése végett a ministerelnök úrhoz fogom áttenni. Bemutatom a" felsőház elnökének átiratát, amely szerint a felsőház letárgyalta gazdasági bizottságának jelentését a felsőház 1927/28. évi költségelőirányzata tárgyában és azt abban a szerkezetben fogadta el, amelyben az állami költségvetés I. füzetébe beillesztést nyert. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Jelentem a t. Háznak, hogy ujabban a következő mentelmi megkeresések érkeztek a képviselőház elnökségéhez: a budapesti kir. főügyészségtől: Propper Sándor, Fiábián Béla, Szilágyi Lajos, Gaal Gaston és Friedrich István képviselő urak egy-egy rendbeli, Peyer Károly képviselő ur két rendbeli és Szabó Imre képviselő ur tizenhárom rendbeli mentelmi ügyében; a pécsi kir. főügyészségtől: Meskó Zoltán képviselő ur egy rendbeli mentelmi ügyében; és végül a budapestvidéki államrendőrség Oinkota és környéke-i rendőrkapitánysága mellé beosztott ügyészi megbízottól: Malasits Géza képviselő ur egy rendbeli mentelmi ügyében. A megkereséseket a házszabályok 182. §-án|a|k első bekezdése érttelmében áttettem a mentelmi bizottsághoz. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Napirend szerint következik az 1927/28. évi állami költségvetés (írom. 81) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Gáspárdy Elemér! Elnök: Gáspárdy Elemér képviselő urat illeti a szó. Gáspárdy Elemér: T. Képviselőház! Amikor én ezt a most tárgyalás alatt álló költségvetést a kezembe fogtam és belemerültem ennek tanulmányozásába, szivemben valami örömteli érzés támadt. Örömteli érzés pedig azért, mert azt láttam, hogy a legszükségesebb dolgokon kivül kulturális és ideális célok megvalósítására is telik ennek az országnak. Pedig ha visszatekintünk a múltba, mégpedig a közelmúltba, azt látjuk, hogy ez az ország mindenéből kifosztva, szétdarabolva ott feküdt az ellenségnek a lába előtt és a magyar társadalom szét volt zilálva, gazdaságilag tönkre volt téve. (Ugy van! Ugy van!) Utaink el voltak hanyagolva, járhatatlanok voltak és a leromlott vasúti pályákon néhány rozoga gőzmozdony vontatott még rozogább személykocsikat. Ugyanilyen állapotban volt a magyar lelkiség is. Egyesek kétségbeesésükben már azt hitték, hogy fény nem fog kigyulladni a magyarságnak sötét éjszakáján. Nem akarok dicshimnuszokat zengeni, mert hiszen nem természetem a hizelkedés; én csak hálát adok a Gondviselésnek azért, hogy ezt az időt megérnünk engedte, és hálát adok a magyar nemzetnek áldozatkészségéért, amelylyel ezt a nagyszerű haladást lehetővé tette. De ugyanakkor, amikor elmerültem ennek a költségvetésnek tanulmányozásába, szivembe az örömteli érzés mellé titokban valami fájdalmas, aggodalmas érzés is lopakodott, mert a jövőt vizsgálva, arra kellett gondolnom, hogy vájjon ezt a nagyszerű költségvetést, amely deficitmentesen dolgozik, képesek leszünk-e továbbra is fentartani, hogy megbirják-e az adófizetők ezeket a acrrssoUîs terhe-