Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.
Ülésnapok - 1927-33
'380 Az országgyűlés képviselőházának 33. ülése 1927 április 1-én, pénteken. itt a inaga különös ösze-visszaságában szélesen hömpölyög- ebben az ülésteremben, (Forster Elek: Nem igen látjuk! — Esztergályos János: Alig" vannak itt néhányan! Nem igen hömpölyöghetnek! — Derültség.) az a többség, amely a választások erőszaka folytán idekerült, szintén azt bizonyítja, hogy nem egészségesen született meg és nem igazán a nép akaratából. Ez a többség lelkületében nem egységes. (Ellentmondások jobbfelől.) Hiába nevezi magát egységesnek s azok a szólamok, amelyek időnként elhangzanak e tekintetben, nem sokat jelentenek. (Gróf Szapáry Lajos: Sokkal nagyobb egységben vagyunk, mint a demokraták !) Ebben a többségben különböző politikai árnyalatok fedezhetők fel a legszélsőbb fajvédő gondolatvilágtól az u. n. liberális gondolatvilágig. Én tisztelem a meggyőződéseket és villáignézeteket. Mindenki meggyőződése szerint alakítja ki magából emberi gondolkodását a világról, eszményekről, a nagy célkitűzésekről. Azonban azoktól, akik liberálisoknak nevezik magukat, nem értem meg azt, hogyan érezhetik magukat jól abban a többségi táborban, amelynek egy része határozott ellenszenvvel viseltetik a liberalizmussal szemben, amely csoport 1919-től kezdve a liberalizmus gondolatával állandóan ugy foglalkozott, mintha az istentagadás lett volna s mintha azok, akik a liberalizmust képviselik, voltakép antikrisztusok volnának. Méltóztatnak talán emlékezni azokra a rémes és szörnyű megállapításokra, amelyek elhangzottak a sajtójukban és nyilatkozataikban a szabadelvű gondolatról. Voltak idők, amikor Kossuthot is lerántották a maga hatalmas nagy szellemi magaslatáról; voltak idők, amikor a nemzet nagy élő aggastyánját, gróf Anponyi Albertet bandafőnöknek nevezték. (Felkiáltások a jobboldalon: Kicsoda?) Ez a Szózatban jelent meg. (Felkiáltások jobbfelől: Az nem ez a párt — Zaj.) Mondom, csodálkozom tehát azon, hogy abban a táborban jól érzik magukat azok a t. képviselőtársaim, akik liberálisoknak nevezik magukat. Micsoda liberalizmus ez a kormány által engedélyezett liberalizmus? Az a liberalizmus, mely azt a célt szolgálja, hogy koncot dobunk a mobnak azzal a gondolattal, hogy néha még az ördögnek is gyertyát kell gyújtani. A választások idején hirdetik a szabadelvüséget, hirdetik azt, hogy ez a kormány fog teremteni olyan szabadelvű intézményeket és olyan rendelkezéseket fog tenni, amelyek mindenki számára a gazdasági fejlődés és boldogulás lehetőségét teremtik meg s amelyek azután szellemi téren is kiépitik a szabadság nagy épületét. Sokan beleszaladtak ebbe a téves ideológiába, hitbe és Ígéretbe a többségi párt szabadelvű vezetőségének irányításával. Micsoda szabadelvüség az, amelyet csak a választások idején hirdetnek, később azonban az ellenkezőjét cselekszik 1 ? Pár héttel ezelőtt ott voltam a régi országházában egy gyűlésen, ahol a hadikölcsönvalorizációról volt szó. A hadikölcsön-kötvénytulajdonosok ezrei várták a megváltó szót, hosry talán seeritségükre siet a kormány. Akkor ott volt Kállay Tibor t. képviselőtársam volt pénzügyminister is. (Kállay Tibor: Mi köze a hadikölcsönöknek a liberalizmushoz?) Énen arra akarok felelni. Ott volt a t. képviselő ur és magam is tapsoltam neki. örvendtem azoknak az intranzigens megállapításoknak, amelyeket tett. 48 óra alatt azonban hova tűnt el ez az intrenzigencia? Elolvadt, mint a tavalyi hó, mert jött gróf Bethlen István ministerelnök ur non possumus-a, amikor kijelentette, hogy az államháztartás egyensúlyának érdekében teljes lehetetlenség* valorizációról beszélni: akkor már vége volt annak a komoly, egyenes álláspontnak, amelyet képviselni méltóztatott. (Kállay Tibor: Azt mondta, hogy* segitve lesz a hadikölcsöntulajdonosokon! Ez a lényeg!) Igaza van a t. képviselőtársamnak, hogy mi köze van ehhez a liberalizmusnak? De van köze hozzá másnak. Mert az is különös jelenség, — nem is tudom megérteni, hogyan lehet ezt a szabadelvüségg-el összeegyeztetni — hogy van egy keresztény-keresztyén kisgazda és nemtudom micsoda párt. (Felkiáltások jobbfelől: Ez csak volt!) Tudomásom szerint még most is megvan ez a párt. (Ellenmondások jobbfelől. — Zaj.) Ehhez a párthoz tartozik egy igen tiszteletreméltó képviselőtársam, akit én kvalitásaiért nagyrabecsülök. akinek azonban felekezeti viszonyai Önöknek nem tetszenek s akinek talán a jóizlése tiltja, hogy elmenjen az Önök párthelyiségébe, mert nagyon jól tudja, hogy olyan lehetetlen szituációba kerül, amely reá nézve elviselhetetlen. (Kállay Tibor: Elmegy ő oda!) Ez a képviselőtársam a tegnapi napon megjelent az Akadémia-utcai klubhelyiségben; de van egy másik klubhelyiség is az Eszterházy-utcában. Az Akadémia-utcai klubhelyiséget nevezik a polgári egység klubjának. (Kállay Tibor: Az egységespártnak budapesti szervezete!) Mindezeket, igen í. : képviselőtársam, bölcsen tudom. Ez az a söntés, ahová be lehet menniök bizonyos elemeknek. (Kállay Tibor: Az nem söntés!) Olyan, mint egy vendégfogadó. (Kállay Tibor: Ez egy pártszervezet, amilyen minden városban van!) Csak annak a politikának őszintelenségét akartam jellemezni, amely megnyilatkozik az önök szabadelvüségében. Sátoros ünnepnapokon szabad szabadelvüséget hirdetni, mint ahogy az igen t. ministerelnök ur hirdette igen gyakran programmbeszédei alkalmával. Az önök szabadelvüsége olyan, mint annak a római patríciusnak a kereszténysége, aki az első kereszténység idején a rabszolgák révén tudomást szerzett azokról a nemes tanításokról, amelyek az Olajfák hegyén elhangzottak az isteni Mester részéről. És a római patríciust lelke mélyéig meghatották ezek az eszmék és ezek a gondolatok, lelkében már kereszténnyé lett, de a hitet felvenni restelte, mert nem akart rabszolgáival egyvallfáson lenni, s ezért ugy gyakorolta a kereszténységet, hogy éjjel lopva ment ki az Olajfák hegyére, hogy hallp-asa az isteni igazságot. Énen így önök is csak titokban szeretik a szabadelvüséget, csak titokban mernek azok lenni. Ez a baja a magyar közéletnek. Én jobban szeretem azokat a politikusokat, akik nyiltan, őszintén és becsületesen vallják a maguk világnézetét. Én Gömbös Gyula t. képviselőtársam intranzigenciáját mindig nagvrabecsültem. mert tisztában voltam vele, hogy mi az ő világfelfogása, mi az ő világnézete; tudtam összemérni vele a magam fegyverét, s nem volt kétségem az iránt, hogy ha sebet kapok, azt becsületes harcban kapom. Az olyan ellenfelek azonban, akik hirdetik azt az eszmét, amelynek én szolgálatában állok, azután odaállanak a kormányhatalom támogatására azon eszmék ellenére, amelyet hirdetni merészelnek: ezek nem őszinte, nem igaz emberek ezek a politika legártalmasabb parazitái. (Zaj a jobboldalon.) A kormánynak reakciós rendszere megmutatkozik és megnyilatkozik minden intézkedé-
