Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-33

Az országgyűlés képviselőházának 33. selben,'rendeleteiben. Hogy ennek a rendszernek igazi képét önök elé vetitsem, nem kell másról beszélnem, mint arról a rettenetes, kegyetlen hadjáratról, amelyet a magyar sajtó ellen folytatnak. Én erről a kérdésről rendkívül objektive szeretnék beszélni s azt óhajtanaim, hogy a többségen lévő t. képviselőtársaim jó érzéssel forduljanak e pillanatban e kérdés felé, mert mindig fáj nekem látni és érezni azt az elfogultságot, amelyet teljesen érdemtelenül éreznek és tanúsítanak a magyar sajtó iránt. Attól az időponttól kezdve, József császár korától kezdve, amikor az első magyar újság, a »Kurir« megjelent, amelynek címlapján egy hegyke magyar dolmányos lovaslegény szimbolizálta a gyors hírszolgálatot, a »Hazai és Külföldi Tudósítások«-on, Széchényi »Jelenkor«-éin Kossuth Lajos »Pesti Hirlap«-ján át egészen a mai európai, sőt amerikai méretű nagy magyar ujságvállalatokig, a magyar sajtó mindig a nemzeti élet szolgálatában állott a nemzeti életerőt fejlesztette. Azok a nagy politikusok, akik Magyarország sorsát intézték, mindig meg is beesülték a magyar sajtó nagy és nemes hivatását. (Zaj a jobboldalon.) Nem lehet a sajtót megítélni ferde és elfajult közéleti jelenségek benyomása alatt, amelyek minden időben mutatkoznak. A sajtó csak egy tükörkép, néha torzkép, amelyben meg lehet látni a jót és a rosszat egyaránt, de ezért a tükröt nem kell összetörni. A magyar sajtó nagy szolgálatokat telt a nemzeti művelődésnek, a gazdasági fejlődésnek, hatalmas lendítő kereke volt minden mozgalomnak, — ugy a tudományak, irodalomnak és művészetnek, mint a gazdasági élet terén — úgyhogy igen gyakran, amikor nem dolgozhatott az alkotmányos élet minden szerve, igen jelentős volt. így különösen a Bach-korszak alatt, amikor itt nem lehetett alkotmányos életről beszélni, a sajtó a maga elfojtott hangján is nagy szolgálatokat tett a nemzeti ügynek. (Simon András: Az ilyen sajtót nem is bántja senki!) Kijelentem, hogy a magyar sajtó mindig becsületesen teljesítette hivatását. Ha voltak is tévedések, ezek az ország, a nemzet, a politika tévedései voltak, csak azok nyertek utatnyomot benne, s ezért a magyar sajtót felelőssé tenni nem lehet. Igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy minden ország olyan sajtót érdemel meg, aminő maga az ország, és hogy minden sajtó a közvélemény tükre. A magyar sajtóval szemben a ma tapasztalható, hallatlanul elfogult véleményt nem osztották a régiek. Tisza István alkotta meg azt a sajtótörvényt, — az 1914 : XIV. tc.-et — amely ellen annakidején nagy felzúdulás volt a sajtószabadság hi vei részéről. Ma azt kell mondantmk: bár csak ma is ez a sajtótörvény volna életben! Ennek a sajtótörvénynek indokolásában Balogh Jenő, a kodifikátor, az igazságügyminister, a következőket mondja (olvassa): »A sajtó éltető eleme a szabadság. Az emberiség egyetemes fejlődését bontaná meg és a nemzet alkotmányos jogait csorbítaná meg az, aki kísérletet tenne arra, hogy visszafejlessze ezt a szervet.« Ha Balogh Jenő ezt tudta mondani, akkor ezt nyugodtan aláírhatlak a többségi párton is és akkor vétót mond- j hatnak annak a kormányzati rendszernek, ! amely pányvát vet a szabad sajtóra, s amely ! a közigazgatás hatáskörébe utalj lapok [ megjelenésének és terjesztésének jogát. - I Mindazokat a szörnyű vétségeket és bűnö- i ket, amelyeket a sajtószabadság, a szabad vé- j leménymondás ellen elkövetnek, mind vissza kellene utasitani. Hiszen ma képtelenség ujKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. IIülése 1927 április 1-én, pénteken. 381 ségot irni,

; képtelenség a lapoknak szabadon megírni véleményüket azon határok között, amelyek között minden becsületes magyar embernek, szervnek és intézménynek véleményt nyilvánítani lehet. Ez teljesen lehetetlen, mert olyan intézkedések vannak, amelyekkel élné mitják a sajtót. Hiszen ha valamelyik lap ezen intézkedések ellen csak véletlenül — nem is tudatosan — vét, szörnyű büntetésben, retorzióban van része. A legjellemzőbb, legtipikusabb esete a sajtóval szemben alkalmazott közigazgatási intézkedések végzetességének az az eset, amely a »Világ«-gal történt. A »Világ« című napilapot a belügyminiszter betiltotta, mégpedig azért, mert egy közleményében nemzetgyalálázást, s ezenkivül a Nemzeti Bankkal szemben elkövetett rágalmazást és hitelrontást ál*lapitottak meg

% Mi történt! Megszűnt a lap, beszüntettetett és a független magyar bíróság Schadi tanácselnök elökiesével a szerkesztőt az úgynevezett bűncselekmény alól fölmentette. Mi történt tehát? Nem volt bűncselekmény, nem volt hitelrontás, nem volt nemzetgyalázás, s a lapot beszüntette a közigazgatás. A bíróság helyreállította ugyan az igazságot, de a lap már nem él, nem létezik. íme, a közigazgatás politikai szempontjai milyen végzetes útra vezethetnek. Én ezek ellen tiltakozom, ezért kérem a Ház többségét, hogy áthatva a sajtó nagy hivatásától, s a sajtó iránti szerétéből legyen segítségére azoknak, akik — higyjék el — nem radikalizmusból, nem ellenzékiessé'gből, hanem tisztán a nemzet nagy érdekeire való tekintettel ide állnak néha a szabad sajtó védelmére. Hiszen a sajtót mindig az abszolutizmus üldözte, az abszolutizmus volt ellene hihetetlen averzióval. Mi sem jellemzi jobban ezt, mint az, hogy a Bach-korszak alatt, amikor még Bach báró is a sajtóval szemben enyhébb álláspontot foglalt el, Miklós cár a bécsi nagykövethez irt bizalmas levelében ezért megrója Bachot és azt mondja (olvassa): »A sajtó az a veszedelmes méreg, amely az emberekben megölte a lelket, hitet és beléjük oltotta a lázadás szellemét. Franciaország szerencsétlensége épen egy századdal ezelőtt kezdődött, amikor az enciklopédisták, ezek az álarcos hirlapirók a felvilágosodás mérgét adták be apró adagokban a népeknek.« Ez a cár hangja és azoké, akik az abszolutizmust hirdetik. Ha önök azt hirdetik, ha azt akarják magukról elhitetni, hogy a demokratikus fejlődést kíván ják, (Ugy van! jobb felől.) és a szabadelvüség nagy tradícióit tisztelik, ha elmennek Kossuth Lajos sirját megkoszorúzni halála évfordulóján, akkor kötelességük a szabad sajtó védelmére odaállni és megfogni azt a botor kezet, amely rácsap a magyar sajtó gépezetére, meg akarja bénitani és működésében meg akarja akadályozni. Hihetetlen dolog, hogy mi történt az utolsó esztendőben tiltott közlési perek ürügye alatt. Tiltott közlési perek egész áradata zúdult a magyar sajtóra, amelynek lehetetlenség ezek elől a perek elől elmenekülnie, mert a tiltott közlésről szóló rendelkezésnek olyan különös, olyan furcsa értelmezése van, melyet fel sem lehet fogni. A közlekedési tilalom lényege az, hogy hatósági engedély nélkül tilos zárt tárgyalást egészben vagy részben közzétenni, illetve tilos bűnvádi vagy fegyelmi stb. ügyben hatósági iratot egészben vagy részben közzétenni. Minthogy bűnügyi vizsgálat részben a rendőrség, részben az ügyészség részéről történik, a sajtó mint hírszolgálati szerv, munkáját ezekkel parallel végzi és a bűnügyi vizs52