Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-33

Az országgyűlés képviselőházának 33. A keresztény-szocialista munkás azt az elvet, hogy jobb munkaidőért harcol, jobb munkabért, jobb lakást akar — hiszen itt felolvastam és ismertettem azokat a programmpontokat, amelyeket már negyedszáz évvel ezelőtt megfogalmaztunk, vallottunk és egyesületeinkben ezért harcolunk és dolgozunk — becsületesen állja. Itt ezen a helyen vagyok kénytelen tiltakozásomat felemelni és visszautasítani azt a vádat, azt a gyanusitást, amelyet folyton megismételnek, hogy a keresztényszocialista ilyen és olyan munkás. Igenis, tessék tudomásul venni, hogy a keresztényszocialista szociális kérdésekben sohasem árulta el munkástestvérét. Van egy nagy bűne, hogy a szociális kérdések megoldásának kívánsága mellett nemzeti érzelmű, keresztény hitet valló munkás. A keresztényszocialista munkás a magántulajdon, a tőkés termelési rendszer alapján áll, beilleszkedik a nemzet nagy egyetemes testébe s annak nem holt, nem rothadó, hanem eleven része akar lenni. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Minden szociális kivánságot, amelyet programúiul tűzött ki, nem más lenyakazásával, nem a tőke felrobbantásával, nem társadalmi forradalommal és bolsevizmussal, hanem jogos igényének beláttatásával, a szervezkedés erejével, más társadalmi osztályok meggyőződésével a törvényhozáson keresztül akar érvényesíteni. (Helyeslés a baloldalon.) A különbség közöttünk ilyen programmbeli és világnézeti. E felett hiába is vitázunk, egy plattformra ugy sem fogunk kerülni. Ha azonban a szociáldemokraták a maguk számára vindikálják a szociális szervezkedés szabadságát és ennek védelmét sok vonatkozásban élvezik is, akkor engedjék meg, hogy a másik oldalon is szabadon szervezkedhessenek. Itt volt ezelőtt néhány héttel a szociáldemokraták által igen előnyösen beajánlott és a szociáldemokrata világmozgalomnak általunk is igen tisztelt vezetője, a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal elnöke: Albert Thomas. Megtisztelte a látogatásával keresztényszocialistákat is, mert objektiv ember lévén, nemcsak a szociáldemokrácia és annak szervezete iránt érdeklődött, hanem a keresztényszocialista szervezet iránt is. Többek között megkérdezte azt is, hogy milyen itt a viszony a szociáldemokraták és a keresztényszocialisták között. Kénytelenek voltunk megmondani őszintén az igazat, — mert mindenben azt szoktuk megmondani, — hogy nálunk még annyira nem jutottunk, hogy egy jogos bérkérdésben a két szervezet leüljön és a munkásért a harcot a maga szervezett erejével megvivja. Miért? Mert a szociáldemokrácia a munkásmozgalomból a maga számára monopóliumot teremt (Ugy van! half elől. — Haller István: Legalább is akarna!) és azt hiszi, hogy ennek a kérdésnek ő a megváltója és az egyedüli harcolója. Efelett az állapot felett csodálkozását fejezte ki és azt mondotta, ugy látszik, még csak Magyarországon és Franciaországban nem sikerült a szociális alapon lévő, világnézetileg ugyan különböző szervezeteket legalább ezekben a nagy gazdasági kérdésekben összehozni, egy ilyen munkáskérdés sikeres megoldására. Igenis, mi harcolunk és dolgozunk a munkáskérdések megoldásá-árt és amikor én itt a Házban szót emelve, ismertettem a keresztényszociális programmot, nem titkolva és nem tagadva el, hanem őszintén rámutatva arra, hogy igenis, ebben az országban a munkásosztálynak, a dolgozó munkásrétegnek és a különböző KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. II. ülése 1927 április 1-én, pénteken. 373 egyéb társadalmi osztályoknak a helyzete is nehéz, kereseti lehetősége silány, óriási a munkanélküliség s hogy ez a réteg magárahagyatottsága következtében is és mert nincsenek intézmények, amelyek ügyeivel foglalkozzanak, roppant nehéz helyzetben van, akkor nekem a munkáskérdés fejtegetésével, annak ismertetésével célom, hogy az igen t. Képviselőház jobboldalához és e Házon keresztül az ország különböző társadalmi osztályaihoz forduljak és azt mondjam, hogy a munkáskérdést, a munkás nehéz, sötét gazdasági helyzetét és nyomorát ne azonositsák a szociáldemokráciával, a szociáldemokrata párt taktikájával, politikai működésével, vezéreinek magatartásával; válasszák el ezeket és azokat a jogos követeléseket, amelyeket a szocális kérdésekben vallunk, ne engedjék el a fülük mellett, mint jogtalan kivánságot, hanem ha már a társadalom a maga erejével nem tud segiteni, akkor legyen azon, hogy a törvényhozás ezeket a kérdéseket, ezeket a problémákat intézményesen oldja meg. (Vanczák János: Ez a pusztába kiáltott szó! — Haller István: Sokszor fogjuk még a pusztába kiáltani, mig végre meghallják!) Meg fogják ezt a pusztába kiáltott szót hallani. De nem is a pusztába kiáltott szó ez, mert amikor az országgyűlés megnyitó kormányzói beszéd az általam előbb emütett és idézett súlyos megállapításokat tette, egyúttal rámutatott arra is, jelezte az irányt, hogy erre az országgyűlésre a szociális problémák egész garmadája vár, melyeket meg kell oldania. (Ugy van! balfelől.) Most, amikor ez az országgyűlés is megindul az alkotó munka utján, éü azokat az ígéreteket, amelyeket a kormány és a népjóléti minister ur részéről hallottunk, olyan férfiak Ígéretének veszem, akik eddig is beváltották, amit mondottak, nem abban a tempóban, mint egyesek szeretnék, hogy amint összeült az országgyűlés, annak első hónapjában már azt akarják, hogy az összes szociális problémák azonnal megoldassanak, hogy mindezeknek a nagy kérdéseknek megoldását máról-holnapra törvénybe iktassuk. Lehetne ugyan törvénnyé tenni ezeket a szociális problémákat, hiszen egy részük fel is van dolgozva törvényjavaslatokban s nem volna más hátra, mint a bizottsági és a plénumbeli tárgyalás, azután a felsőházi tárgyalás és ezzel be volnának iktatva a Corpus Iuris-ba. De kérdem: vájjon ez a gyors törvényhozási papírmunka megoldaná-e a szociális problémákat? A kormánynak ezt összefüggésbe kell hoznia az ország gazdasági helyzetével. Amikor a költségvetésben nézzük a számokat, amikor kifogásolunk, keveslünk egyes dolgokat, akkor mindig azt látjuk, hogy a kormány ezeknek a nagy szociális problémáknak bevezetéseképen, aláágyazásaképen, fundamentum-teremtéseképen munkaalkalmat teremt s ugy akarja ezeket a kérdéseket meg

1 oldani, hogy megindítja a gazdasági életet, hogy mindenki kereshessen, legyen munkája a munkásnak, legyen keresete a munkaadónak, mert hiszen levegőből, pénz nélkül, jóakarattal és ideális elgondolással ezeket a kérdéseket nem lehet megoldani. Amint Montecuccoli megmondotta, hogy a háborúhoz pénz, pénz és pénz kell, ugy ehhez is anyagi erőforrások kellenek, mert hiszen ha azt akarjuk, hogy a szociális problémák megoldásának a kereten kivül tartalma is legyen, akkor kell ehhez a munkás hozzájárulása, a munkaadó fizetése és az állam segélyezése. Mindezeket át kell hárítani azokra a cikkekre, amelyeket termelnek és nekem és más fogyasztóknak meg kell ezt fizetnünk. A jelen pillanatban a gazdasági helyzet - — 51