Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-33

Az országgyűlés képviselőházának 33. tatni, hogy a mindenkit egyformán sújtó és igazságtalan fogyasztásiadót tessék megreformálni, eltörölni. A mezőgazdaság érdekében már akkor is a súlyos földadó leszállítását kivántuk. Gaal Gaston képviselőtársunk tegnap éles filippikát mondott arról, hogy a pénzintézetek és vállalatok kibújnak az adózás alól s a szerelmés levelezés formájába bújva követnek el bélyegcsonkitást. Kivántuk a börzeadót, nagyobb tőkénél a tőkekamatadót, nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknál a részvény társulatok nagyobb adózását, és az osztaléknak, bizonyos részvények egy részének meghatrozott közcélokra való forditását. Itt van a 13. §-nak utolsó pontja, amely mellett szintén hallunk éles felszólalásokat, s amelyben kivántuk a közpénzekkel való becsületes és szigorú gazdálkodást az egész vonalon. À 16. Vban kivántuk és ma is kivanjuk a mezőgazdasági politika saroktételeként : a földmivelő nép gazdasági megerősítését. Ennek a pro grammnak megváló sitásár a szükségesnek tartottuk a széleskörű parcellázást, telepítést, a helyes földbirtokpolitikát

v az eladásra kerülő békebeli közép- és nagybirtokoknak az állami elővásárlási jogával a kisembereknek, földmiveséknek és földmunkásoknak való kiosztását, örökáron vagy bérlet formájában s a földbérlő intézmény fokozatos kifejlesztését. Miért kivántuk mindezt és miért dolgoztunk e téren? Megvolt erre a magunk oka. Mert itt a nagybirtok és főleg a középbirtok egymásután cserélt gazdát, és rövid emberöltő alatt azt láttuk, hogy a magyar nemzetnek született ősi gerince, törzse, nemesi osztálya elpusztult, hivatalba ment, és helyébe máról-holnapra — hogy nevén nevezzem, hiszen nem titok — Galiciából bejött kocsmáros társadalmi rétege ült be és elfoglalták a középosztály helyét. Hirdettük, hogy az gazdát nem ebben a formában cseréljen, hanem jusson a földért dolgozó, harcoló magyar nép kezébe. A hitelszövetkezetek terén elismerjük mindenkinek a jogát és bár a szövetkezetekkel szemben felsorolnak itt sérelmeket és olyan kívánságokat, amelyeket egyik-másik^ szövetkezet nem teljesit, a szövetkezeti eszmének hivei vagyunk, ez elől elzárkózni nem szabad, azt támogatniok kell az állami hatóságoknak, mert ezzel nemcsak sok-sok kisexisztencia létét biztositják, hanem bizonyos védelmet nynjtanak a fogyasztóközönségnek azokkal az alakulatokkal szemben, amelyek ellen másképen védekezni nem tud. (Kuna P. András: Ügy van !) A mezőgazdasági munkásokat tekintve, már abban az időben is meglehetősen alacsonyak voltak a munkabérek és mélyen alatta voltak a kívánalmaknak. Ha azonban a békebeli időt a maival összehasonlitjuk, azt következtethetjük, hogy az ideális, boldogabb állapot volt a maihoz viszonyitva. Hogy miért, arra majd beszédem későbbi folyamán rá fogok mutatni. Kivántuk a bérviszonyok rendezését, kivántuk a földmiveseknek a földmives kamarákba való tömörítését. Sürgettük, hogy a föld népe, a gazdálkodó osztály necsak pipázó olvasóköröket szervezzen, hanem álljon össze gazdasági egyesületei révén saját maga védelmére, hogy terménye ne legye kiszolgáltatva a spekulánsok ármeghatározásának, hanem maga a termelő földmives legyen a föld termése árának meghatározója és értékelője. Még csak néhány programmpontot kívánok ismertetni, amelyek teljesen felölelik az iparosok és az ipari munkások kívánságait. ülése 1927 április 1-én, pénteken. 369 Az ipari munkásság javára kivántuk mindenekelőtt a munkaadókból és munkásokból álló bizottság felállítását, amely a felmerült vitás jogi esetekben és egyéb felmerült ügyekben mint választott bíróság határozzon. Követeljük, hogy a munkát a felnőttek végezhessék és a nemzet jövő generációjának egészséges fejlődése biztosittassék. Követeljük a gyermekmunkának eltiltását, a serdülő korban dolgozó ifjak munkaidejének korlátozását, a nők éjjeli munkájának betiltását, férfiaknál is az éjjeli munkának olyan iparágakra való korlátozását, amelyeknél az elengedhetetlenül szükséges. Követeltük és követeljük a 36 órás vasárnapi munkaszünet megtartását, továbbá mindazokat az egészségügyi berendezéseket, amelyeket az ipartelepeken fel kell állítani és ellenőrizni azért, hogy az ipari munkásság testi védelme az egész vonalon biztosittassék. Nem olvasok fel és nem ismertetek többet ebből a keresztényszocialista programmból, de mondhatom felölelte mindazokat a problémákat, amelyeket ma ez a kormányzat — hogy ugy mondjam — kormányzati tevékenységének gerincévé tett. Nem mulaszthatom el ez alkalommal azt a kegyeletes kötelességet sem, hogy megemlékezzem e helyen arról a kiváló, nagy, boldogemlékű férfiúról, dr. Giesswein Sándorról, aki egyben pap is volt, de Magyarországon a legelső szociológus volt, aki tudományos kérdé-. seknek művelésében olyan hatalmas nagy névre, ismeretségre tett szert, hogy az ő neve csonka- és Nagy-Magyarországon kivül nemcsak Európában, hanem a .világ minden táján ismert volt. (Hal 1er István: Ugy van!) Ez a nagy férfiú volt az első még e Programm megalkotása előtt, aki az elméleti szociális kérdések szolgálata mellett a gyakorlati szociális kérdések megoldásában is zászlót bontott. Ö volt az, aki a nagy kérdéseket elindította a maguk utján, maga köré gyűjtötte az akkori időknek ideálisan gondolkozó ifjait, akiket foglalkoztatott ezekkel a kérdésekkel és aztán ezek az ország különböző helyein, mint apostolok megalkották az első keresztényszociális egyesületeket és szervezeteket. Odagyüjtötték a hitüket valló, hazájukat szerető, nemzeti alapon álló munkásokat, akik mindazokat a nagy szociális kérdéseket, amelyek a legközvetlenebb kapcsolatban vannak a gyomorral, nem a nemzetközi alapon, hanem magyar nemzeti és keresztény alapon igyekeztek megoldani és megvalósítani. Beszédembe bevezetésképen belefoglaltam ennek a programmnak ismertetését, ennek szükségességét beszédem későbbi folyamán fogom megindikolni. T. Ház! Amikor ez az országgyűlés összejött az Országháza diszes kupolatermében, hogy meghallgassa az ország kormányzójának megnyitó beszédét, ez ünnepélyes alkalommal az ország feje a következő megállapításokat tette: Köszönetet mondott azért a nagy, hatalmas munkáért, amelyet a nemzetgyűlés az ország érdekében végzett és megállapította, hogy azt, hogy a konszolidációnak eme pontjára eljuthatott az ország, elsősorban a magyar adózó közönség heroikus magatartásának köszönheti, annak a magyar adózó közönségnek heroikus magatartásának köszönheti, annak a magyar adózó közönségnek, amely békével tűrte a megadóztatásnak akkora mértékét, amely mérték mellett már hallatszott gerincének és csontjainak ropogása is, de mert tudta és tudja, hogy ezt az óriási nagy, emberfeletti áldozatot a nemzet egyetemes érdekében meg