Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-33

368 - Az országgyűlés képviselőházának 33. ülése 1927 április 1-én, pénteken. század óta nem tapasztalt rendkívüli helyzete minden párt, minden magyar ember számára lelkiismeretben kötelességgé tette, hogy összefogjon és a nemzet életét, amely a lét- és nemlét között várt megmentésre, az őt gyűrűszerűén körülfogó ellenséggel szemben, valóban meg is mentse. (Ugy van! a jobboldalon.) Ez a helyzet azt követelte, hogy kikapcsolnunk minden olyan kérdést, amely ellentétet szit és hogy fogjunk össze azokban a nagy, nemzetet mentő egyetemes kérdésekben, hogy azok szempontjából minden erőfeszítést megtegyünk, (Ügy van! a jobboldalon.) A mi pártunk, a keresztény gazdasági és szociális párt, nem a forradalom után alakult, nem akkor alkotott pártprogrammot, nem akkor szedte össze maradék erejét, hanem múltja visszanyúlik a boldog béke idejére, hiszen harminc éves múltja van és ez a párt tudta teljesíteni a nemzettel szemben fennálló parancsoló kötelességét. Ha elmúlt nagy időkben, a béke idején, a liberalizmus gyönyörű virágzásának idejében, amikor volt haladás az egyik oldalon, de volt pusztulás és visszaesés a másik oldalon, a mi pártunk, amely akkor részint a néppártból, részint a keresztényszocialista pártból állt, már ezelőtt harminc esztendővel lefektette azokat a nagy elveket, amelyeket akkor megmosolyogtak, kigúnyoltak, amelynek követőiről azt hirdették, hogy fantaszták, hogy reakcionárius emberek, akik a sötét középkort akarják ebbe az országba visszahozni. És most, amikor a forradalmak után ez a nemzet a jövőjét keresi, mindazok, akik az összeomlás szenvedő részesei voltak, kivezető utat ebből a nagy káoszból abban a három meghatározásban és elgondolásban találják, hogy ezt a tönkretett, megcsonkított, erkölcsében is lealázott nemzetet vissza kell vezetni a keresztény alapra, amelynek múltja kétezeréves és amelynek igazságai változhatatlanok. A néppárt azzal a jelszóval jött, hogy a keresztény erkölcs nevében kell restaurálni mindent az egész vonalon, a gazdasági életben, közigazgatásban, politikában, törvényhozásban és mindenütt úrrá kell tenni a keresztény erkölcsi felfogást; mellette, hogy ugy mondjam, a jövőbelátó keresztényszocialista testvérpárt, már 24 esztendővel ezelőtt programúiba foglalta mindazokat a szociális kérdéseket, amelyeknek megvalósításától várta a_nemzet jövő boldogulását. Itt van a kezemben az a fakult, 24 éves Programm, amely 26 pontban foglalta össze a keresztényszocialista párt programmját. Ha olvasom a pártnak bibliaszerü programmját, az tetszik ki, hogy annak megfogalmazása valósággal prófétai lelkű emberek lelkéből fakadt. Ha már visszatekintek erre a 24 esztendőre, amikor a háborúról még álmondi sem mert senki, amikor csonka Magyarországról beszélni senkinek esze-ágába sem jutott, amikor boldog békeidő volt s munkanélküliségről és nagy hatalmas problémákról csak egy-egy kis csoport beszélt, mondom, amikor ezeket a programmpontokat látom, igazolva érzem azt a két évtizedes nagy, nehéz küzdelmet, amelyet mi e zászló becsületéért és e Programm megvalósításáért a legnehezebb körülmények között végigharcoltunk. E Programm 1. §-a igy kezdődik (olvassa): »Mivel kard szerezte meg, de a kereszt tartotta fenn Magyarországot ezer éven át, a jövőben is csak a kereszt jegyében való politikai, erkölcsi és gazdasági megújhodástól várhatjuk a nemzet sorsának jobbrafordulását.« 1903-ból, 1904-ből, tehát a háborút megelőző 10 esztendőből van itt egy hatalmas, nagy Programm lefektetve, amelyet érzékeny, aggodalmas lelkű, szociális gondolkozású nagy férfiak szerkesztettek. A 26. §-nak csak néhány pontját emelem ki, amelyekkel igazolni akarom, hogy ma, 1927-ben ez a kormányzat kénytelen e programúinak mindeddig meg nem valósított pontjait átvenni és azt mcndani, hogy a rendkívüli idők parancsoló szava azt sürgeti, hogy ezeket valósítsuk meg, mert ebben látjuk a nemzet jövőjét és a nép boldogulását. Ez a paragrafus — nem hallgatok el belőle semmit, mert hisz programmunk alapjául valljuk —• az államélet törvényességének alapjául azt állapitja meg, hogy a választójogot ki kell terjeszteni. Azt hirdettük és valljuk, azon dolgozunk, hogy a magyar nép szellemileg és kulturális tekintetben emelkedjék, a nemzeti jogokban részesüljön, hegy ezzel a joggal önmagának és hazájának boldogulására élni tudjon. Valljuk a gyülekezési és egyesülési szabadságot. Mi ezzel a szabadsággal nem visszaélni, hanem élni akarunk azért, hogy ne mindent az államtól várjunk, hogy ne minden ügyünk elintézésénél a tenyerünket nyújtsuk, hogy az állam avatkozzék be és jöjjön segítségünkre, hanem a mi egyesületeinket arra akarjuk felhasználni, hogy azokon keresztül a szolidaritás érzésével egymás sorsán és baján segíthessünk. Igenis követeljük, mint a mellettem ülő képviselőtársam is reklamálta, a sajtószabadságot, a nyilvánosság szabadságát. Kivánjuk abban az értelemben, amint azt egy bölcs államférfiú meg is határozta, hogy mindent legyen szabad megírni, amit lehet és minden sötétben bujkálóra vettessék rá a sajtó fénye és világossága, mert a nyilvánosság ellenőrzése alatt kell mindenki cselekedetének állania s legyen valaki bármilyen pozícióban vagy helyen, annak munkája olyan legyen, mintha azt a legnagyobb nyilvánosság előtt kellene elvégeznie. Hirdetjük és valljuk, hogy a sajtószabadság biztosítását és kiterjesztését azért kivánjuk, hogy ezzel azokat a nagy kérdéseket, amelyek mindnyájunk szolgálatában állanak, a legtisztább lélekkel szolgálhassuk. Itt van a közigazgatási reform kérdése. Kívánja programmunk a községi önkormányzat, a községi törvény reformját, az igazságügy terén, a kereskedelmi és váltójogban, perrendtartásban mindazokat a javitásokat, melyeket a szociális követelmények diktálnak. A büntetőjog terén a mi egyik régi nagy kérésünk valósult meg. amikor a belügyminister ur a közelmúltban kiadta az erkölcsvédelemről szóló rendeletét. Azt kívántuk 24 évvel ezelőtt, hogy a női erkölcs hatályosabb védelmére tessék intézkedéseket tenni. A leánykereskedelmet megszüntetni és fokozottabb mértékben ellenőrizni ezt a nemzetünk ellen elkövetett merényletet. Kivánja programmunk az uzsorának és csalásnak tágabbkörü meghatározását, mint ezelőtt 24 évvel volt. És jönnek tovább, tovább ezek a programmpontok, amelyek minden tekintetben megfelelnek a mai élet kívánságainak. A társadalmi életre vonatkozó 13. §-ban kivántuk a család megerősitését. a házitüzhely háboritbatlan, békés és sértetlen birtoklását, továbbá az adózás terén az egyenlő és arányos közteherviselést és a < kapitalizmusnak, amelynek volt és van módja minden téren kibújni az egyenlő teherviselés alól, progresszív adózás alá vonását. E tekintetben az adórendszer sürgős reformját kivántuk. Nagy szociális kívánságunk, amelyet nem szűnünk meg hangoz-