Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.
Ülésnapok - 1927-33
Az országgyűlés képviselőházának 33. politikájának is irányító vonalai. Látom a helyeslő bólogatásokat és tudom, — mert hiszen a gyakorlatból tudom — hogy bizonyos helyzetekben ez az argumentum szokott elhangzani. A gyakorlati kormányzat politikájának tényezői azonban ezekkel az eszmékkel szembenállanak. Hogy csak egészen röviden beszéljek a külpolitika kérdéséről, évekig tanúi voltunk annak, hogy a majdnem személyi öszszetételében is ugyanez a kormányzat, mint fedezett egy kardcsörtető politikát, amely nem állott arányban a mi erőnkkel és amely ezért nem érhetett el eredményt, amelynek ebből kifolyólag csak kára és káros következménye volt az országra. (Közbeszólás a jobboldalon.) T. képviselőtársam, ne kivan ja, hogy visszatérjek és eseményeket hozzak fel, amelyek ezt alátámasztják, mert ez talán nem volna alkalmas az ország érdekeinek szolgálatára és talán azt az amugysem tökéletes bizalmat, amely a kormány iránt külpolitikai szempontból megvan, talán méginkább csökkentené. Csak utalok arra, hogy a nyáron tanúi voltunk egy államfői beszédnek, az úgynevezett mohácsi beszédnek, amely a jugoszláv orientációnak nyitott kaput. Mindenki azt hitte, én is azt hittem, hogy ez tulajdonképen diplomáciai r előkészítés után egy diplomáciai lépésnek a záró akkordja. Egy pillanatig sem mertem volna gondolni arra, hogy ez csak praeluddumja akar lenni egy kísérletnek, egy óvatos tapogatódzás, amelyet a diplomáciában nem az államfőn keresztül és nem a nyilvánosság előtt kell megkisérelni. (Peyer Károly: Keveset ígértek akkor!) Ma az olasz orientáció körvonalait látjuk. (Malasits Géza: Azok többet ígérnek!) Kultuszminister ur tüntető, demonstrativ fogadása Olaszországban, amelyet valószínűleg napok múlva követni fog a ministerelnök ur hasonló fogadása,. azt a feltevést engedik, hogy itt egy olasz orientáció körvonalai bontakoznak ki, amely orientáció, tekintettel arra a feszült viszonyra, amely épen Olaszország és Jugoszlávia között van ezekben a lapokban, alig kerülheti ki azt a magyarázatot — megengedem, nem jóhiszemű magyarázatot, — hogy bizonyos jugoszlávellenes tendenciát szolgál. r A ministerelnök ur korrekt nyilatkozatát aláirom és aláhúzom, a diplomáciában azonban önmagábanvéve ez még nem minden. Nagyon jól emlékszem arra, hogy a közelmúltban szó volt arról az olasz lapok hasábjain, amikor Németország és Olaszország egy arbitrázsszerződést kötött, hogy Stríesenrann Rómába megy és Stresemann nem ment el. amit avval indokolt meg, hogy nem akarja, hogy Franciaországban idegességet és félreértést váltson ki ez a lépés. Engedje meg nekem a t. képviselőtársani, hogy a diplomáciában vannak olyan helyzetek, amikor egy-egy nyilatkozat, szemben egy demonstrativ . ünnepléssel és szemben az események Összekapcsolódásával, nem elég arra, hogy bizonyos célt elérjen. És én megvallom őszintén, nekem az az aggályom, hogy a ministerelnök urnák és a kultuszminiister urnák utazása is nem egészen a saját inioiativájukból lett eltolva erre az időpontra. Egy bizonyos flotta-demonstrációt rendeztettek itt velük a jugoszláv állammal és kormányával szemben és annak hátamegett. Merem hinni, hogy a továbbiak során a ministerelnök ur meg fogja találni a módját annak, hogy e külső jelenségekkel szemben is erőteljesen aláhúzza azt, hogy a magyar kormány külpolitikájának ilyen tendenciája nincs. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. II. ülése 1927 április 1-én, pénteken. 357 Nagyon nehéz helyzetben vagyok, épen olyan nehéz helyzetben, mint a t. Ház tagjai, sőt azt hiszem, a kormány tagjai is, mert épolyan kevéssé vagyunk informálva itt a baloldalon, mint a t. Ház túlsó oldala, a külpolitikai orientációk, tervek és célok tekintetében. Nem is emelhetek ez ellen végeredményben kifogást. Parlamentáris államban ugyan szokás, hogy a kormány feje igyekszik a vele szembenálló és a vele bizalmi alapon összeköttetésben nem álló ellenzéknek megfelelő informálást is eszközölni az arra szokásos politikai formákban, ha azonban a t ministerelnök ur ezt nem tartja szükségesnek, a magam részéről nem fogom reklamálni. Bizonyos tekintetben nekem talán kedvezőbb a helyzetem, mert nincs megkötve a kezem, (Ugy van! a baloldalon.) kétlem azonban, hogy az ország érdekében hasznos ez a helyzet és ennek fentartása. Ilyen körülmények között csak általánosságban fejezem ki aggodalmaimat ezekkel a jelenségekkel szemben és nyomatékosan hangsúlyozom, hogy a magyar nemzet döntő többsége nem hajlandó semmiféle külpolitikai kalandba sem belemenni (Ugy van! a baloldalon. — Simon András: Egyetértünk!) — annál jobb — és nem hajlandó eszközül, célul szolgálni más hatalmak külpolitkai céljainak. Épen Olaszországgal szemben hangsúlyozzuk, hogy mi is a sacro egoismo álláspontján vagyunk. (Taps a baloldalon. — Zaj a jobboldalon.) És ha erről beszélünk le kell szállítanunk a fiumei kikötő jelentőségét. Nem engedhetjük, hogy ebben a tekintetben szentimentális, vagy romantikus szempontok közrejátsszanak. A fiumei kikötő nekünk annyit jelent, amennyi tarifális kedvezményt Jugoszláviától kapni tudunk, mert ha nem kapjuk meg, a magyar közgazdasági életnek épen olyan értékes, sőt talán értékesebb lehet akár Hamburg, akár egy más távolfekvő kikötő, amelyre vonatkozólag az illetékes államok a tarifális kedvezményeket a magyar gazdasági életnek biztosítják. (Ivády Béla: A pénzügyi bizottságban ugyanezt a választ adta a ministerelnök ur is a fiumei kérdésben!) Azért méltóztassanak megengedni, hogy én a magam álláspontját leszögezzem és legyen szabad — ha már erről az olaszországi utazásról szó van — bizonyos megütközéssel - megemlékeznem a kultuszmin ister urnák arról a tényéről, hogy a Popclo d'Italia szerkesztőségében babérágat tett le Mussolini asztalára. (Malasits Géza: Ott irt Mussolini angol pénzért ellenünk! — Zaj.) Ez pendant ja annak a lépésnek, amikor a magyar kormány képviseltette magát a Cseh-Szlovák köztársaság megszületésének évfordulóján. (Farkas István: Minister tanácsi határozat alapjául! — Egy hang a jobboldalon: Nagy különbség van a két dolog között! — Fábián Béla: Majd meglátjuk, hogy nagy különbség van-e és hogy mit írtak azon az Íróasztalon!) Mussolini halandó, az olasz nép nem halandó. Minden olyan lépés, amely az olasz nép iránti barátságot jelzi az én részemről csak megértésre találhat, azonban azt a tényt, hogy az az agitáció, amely Olaszországban a szerződési hűség megszegéséért megindult és amely Olaszország beavatkozását idézte elő a háborúba, a Popclo d'Italia íróasztaláról indult el, nem lehet kétségbe vonni, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon. — Zaj a jobboldalon. — Egy hang a jobboldalon: Ausztria ellen és nem Magyarország ellen! — Malasits Géza: Kire lőttek a Doberdónl Az osztrákokra talán 1 ? — Elnök csenget. — Peidl Gyula: Ez az önök hazafisága! — Bródy Ernő: Magyarok haltak meg! — 49
