Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-33

354 Az országgyűlés képviselőházának h gán, mulasztásán, útiköltségén kivül visszauta­zásának költségeit is rendelkezésére fogják bo­csátani. (Peyer Károly: Botrány! ~ Neubauer Ferenc: Buta, de becsületes eljárás! — Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Szocia­lizáló államtitkár! — Felkiáltások a szélsőbal­oldalon: A könyvtárról beszéljünk!) De ha népgyűlést nem is lehetett tartani a hatóságok engedélyezésével, csodálatosképen ez nem volt akadálya annak, hogy a rendőri bün­tetőhatóság ismételten eljárást ne inditson til­tott népgyűlés tartása miatt. Itt van nálam vagy hat darab ítélet, amelyekben 500—500.000 koronára, egymillióra Ítélnek el polgárokat azért, mert a képviselőjelölt bement hozzájuk a házba és leült velük — hármukkal, négyükkel — beszélgetni. Hogy ennek a képét idetárjam a t. Ház elé, méltóztassék megengedni, hogy egyet legalább közülök felolvassak (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) a magyar közigazgatás nivójára, pártatlanságára és a törvény tiszteletére vonatkozó példa szempont­jából. (Zaj a jobboldalon.) (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) A magyar kir. államrendőrség makói kapi­tánysága — aláirva Szilvássy rendőrtanácsos, mint rendőri büntetőbiró, 1354/1926. kihág. szám alatt egy Ítéletet hozott, amelyben három vád­lottat elitélt tiltott népgyűlés tartása miatt. Az egyik vádlott Kiss Menyhért képviselőjelölt, a másik Vass Imre terhelt, a harmadik Bencze Mihály. Egyenként elitélték őket 500—500.000, 300—300.000 és 200—200.000 korona pénzbün­tetésre. Az indokolás a következőképen szól (ol­vassa): »A terheltek elmarasztalandók voltak tagadásukkal szemben a hivatalos megállapí­tás, illetőleg az engedélynélküli összejövete­lüket feloszlató rendőrhatósági személyek megállapítása, feljelentése és hitelt érdemlő vallomása alapján. Ugyanis a vizsgálat folya­mán beigazolódott, illetőleg megerősítést nyert, hogy a feljelentésben jelzett alkalommal a Fa­ragó-féle kocsmában többen összejöttek« — hárman — »zárt ajtó melletti külön szeparált helyiségben s az elsőrendű terhelt, mint kép­viselőjelölt közvetlen programmbeszédének megtartása után« — nem áll, mert nem tart­hatott programmbeszédet — »ő és két kortese összejöttek és a figyelő detektívek megállapí­tása szerint« — most jön a rettenetes bűncse­lekmény (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső­baloldalon.) — »a választói jogosultságra vo­natkozó megbeszéléseket folytattak.« (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Ez a hatósági rémuralom! — Malasit« Géza: Ezért kell milliárdokat áldozni a csendőrségre! — Bródy Ernő: 1927-ben! — Fábián Béla: Eljá­rások indultak meg azért, mert aláirtak az ajánlóiveket!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Zaj a jobb- és a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Erre mondtam, hogy rémuralom! — Bródy Ernő: Ázsia! — Fábián Béla: Megkérde­zik a választókat, hogy merték aláirni az el­lenzéki jelölt ajánlási iveit! — Zaj.) Rassay Károly: Méltóztassék nyugodtan meghallgatni. (Propper Sándor: Nehéz ilyen gazságot meghallgatni!) A rendőri büntető­biró megragadta ezt az alkalmat, amikor ilyen gyönyörű Ítéletet hozott, arra, hogy be­írja a maga nevét a jogtörténelembe s egy egy gyönyörű jogi axiómát is felállított. Folytatom az ítélet megokolását (olvassa): »Vass Imre és Bencze a jelenlevőket itatja is 3. illése 1927 április 1-én, pénteken. — t. i. egymást, mert hárman voltak — illető­leg az utóbbi töltögetett, mig Vas s a jelen­voltak számláját kifizette.« De most jön a jogi axióma, amit le kell szegezni, itt a t. Ház előtt, hogy okulásul szolgáljon a jövőre. Azt mondja az ítélet indokolása (olvassa): »Ilyen körülmé­nyek között a terheltek a »trés faciunt colle­gium« elvénél fogva is büntetendők voltak. (Nagy derültség. — Fábián Béla: Ez a magyar közigazgatás! — Malasits Géza: Ezért ad mil­liárdokat az ország népe! — Erdélyi Aladár: Eredeti ez, kérem? — Fábián Béla: Eredeti!) Eredeti, t. képviselő ur! (Peyer Károly: Mar­haság eredetiben! — Propper Sándor: Egészen eredeti gazság! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni! (Propper Sándor: Erre kell a pénz!) Propper képviselő urat kéirem, méltóztassék csendben maradni! (Fábián Béla: Elő kell léptetni ezt a derék rendőrtanácsost!) Fábián képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni! Rassay Károly: Ezt talán elő sem hoztam volna, mert valóban sötét időkre emlékeztet egy-egy ilyen határozat, de azért hoztam 'elő, hogy ne méltóztassanak azt gondolni, mintha ez a szellem a választási eredmény biztosítás és kihirdetés után megszűnt volna. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A választás után tovább folytatódik ugyanebben a szellemben az üldözés ! (Fábián Béla: Üldözik továbbra is az embereket! — Strausz István: Mindennap kapok emberektől ilyen büntetőitéleteket! Egy embert, mert elolvasott egy kortesnótát, öt­millióra büntettek meg! — Zaj.) És hogy tökéletes képe legyen a t. Háznak a hatósági pártatlanságról és az egyenlőség­ről, amellyel a magyar állam hatóságai eljár­nak, elmondok egy kis epizódot. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztattak hallani a 300.000, 600.000 és egymillió koronás pénzbüntetéseket. Ugyan­I ennél a választásnál megtörtént az is, hogy egy képviselőjelöltet éjnek idején megtámad­tak, siílyosan inzultáltak, emberi önérzetében durván megsértettek és mikor mint törvény­tisztelő polgár a magyar bírósághoz fordult és feljelentette az illetőt a hatóság előtt, a makói járásbíróság a lefolytatott tárgyalás után a. vádlottat — aki mindent beismert és hazafias érzésével mentette magát — 10 pengő fő- és 10 pengő mellékbüntetésre ítélte. Méltóztassék elképzelni, hogy micsoda destrukció lehet ott a lelkekben, ahol ilyen ítéletek, az ilyen határozatok közkézen és köz­szájon forognak, amelyekből megtanulja az ál­lampolgár, hogy a hatalommal parallel ha­ladva, minden menthető és minden szabad, de azok, akik olyan jogokat gyakorolnak, amelye­ket törvény biztosit gyakorolják és esetleg­szemben az álamhatalommal, azok ilyen bün­tetéseket, ilyen nevetséges groteszk ítéleteket znditanak magukra. Elbúcsúzom a kis-zombori és makói válasz­tástól (Fábián Béla: Itt van a Molnár-Gyulay­ügy!) s amikor leteszem ezeket az adatokat a Ház asztalára, legyen szabad még egy példát felhoznom erős megállapításaim igazolására, hogy a választási agitáció szabadsága teljesen meg volf bénítva. Itt van a kezemben mintegy 20 darab rend­őrségi idézőlevél. Kiss Menyhért képviselő­jelöltet a makói rendőrhatóság kihágás vádjá­val terhelten személyes megjelenésre kötele­zetten idézte meg és igy gondoskodott a hiva­talos hatalommal történt visszaélés utján arról, hogy az egész választási időszak alatt ne hagy­hassa el a rendőrség épületét.

Next

/
Thumbnails
Contents