Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-33

342 Az országgyűlés képviselőházának 33. ülése 1927 április 1-én, pénteken. megfiatalodott, rövidszoknyás, kifestett Vor on off -nagy mamák, (Derültség.) akik saját unokáiknak csinálnak a korzón konkurrenciát íövidszoknyás viseletükkel. (Rothenstein Mór: Mintha más baja nem is volna az országnak!) Az erkölcs az első, ezt tessék komolyan venni! (Rothenstein Mór: Erkölcs az egész vonalon!) A nemzet érdekéről van szó, erről beszélek, de itt kell kezdeni. (Baracs Marcell: És a politikai erkölcs?) A belügyminister ur rendeletét, feltéve, hogy azt okosan és tapintatosan hajtják végre, minden jóizlésü ember csak helyeselni tudja. A belügyministeri rendeletet megelőzőleg katholikus egyház érdemdús püspökei pásztorlevelekben, szózatokban, intelmekben már elkövettek minden lehetőt az erkölcstelen divat és káros következményeinek leküzdésére. Az én egyházmegyémben pl. az egyházmegye nagynevű főpásztor a gróf Zichy Gyula érsek ur akciójának megvolt már a megfelelő eredményeimért abban az egyházmegyében a nők legalább a templomokba nem merészkednek bejárni hiányos öltözékben. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Azt a fékevesztett szabadosságot azonban, amely az erkölcstelen divat terén a női világ jelentékeny részét minden erkölcs, jóizlés, illem és mondhatom egészség ellenére rabul ejtette, nem sikerült józanabb belátásra és cselekvésre birni és nem sikerült a kávéházakból, színházakból és egyéb nyilvánoshelyekről kitessékelni. Innen az országházából magyar képviselőkajkáról kell a tiltakozó szónak elhangzania. A társadalom elé kell állitani azokat a szörnyű veszedelmeket, amelyek az erkölcstelen divatmajmolásból a nőkre, az ártatlan gyermekekre és általuk a családokra és az egész nemzetre hárulnak. Mit szóljunk ahhoz az állítólag a művelt nyugatról idejött divatról, hóbortról, hogy asszonyok és lányok a korzón, kávéházban, szinházban és egyebütt közmegbotránkozásra nyilvánosan arcukat festik, ajkukat pirosítják, szemöldökeiket korrigálják, szemük pupilláját megnagyobbítják és egyéb toilett-titkaikat, nyilvánosságra hozzák 1 (Ügy van! Ugy van!) Megfeledkeznek ezek a nők arról, hogy ez mennyire visszataszító és menynyire árt a legszebb női erénynek, a nőiességnek és kiábrándítja a férfit, mert, azt hiszem, valamennyien egyetértünk abban, hogy ez kiábrándítóan hat és kiöli a férfiak lelkéből az idealizmust. (Ugy van! Ugy van!) A jóizlés, a közerkölcsiség nevében fel kell emelnünk tiltakozó szavunkat és innen kiáltok oda ezeknek az asszonyoknak, ezeknek a nőknek, akiket illet, hogy hagyjanak fel ezzel a hóborttal! Nemzetser vasztö veszedelemnek tartom a nők frivol viselkedését... (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Közbevágok itt, mert Rcthenstein Móric képviselőtársam ugy látszik, ezt mulatságosnak tartja. (Reisinger Ferenc: Szörnyen az is!) Ugy látszik, t. képviselőtársamnak nagyon tetszik ez a frivol viselkedés. (Rothenstein Mór: Nem! Az ön beszéde!) T. képviselőtársam, ugy látszik, szórakozik, amikor ilyen nőket lát festékkel babrálni a kávéházban. Ebben különbözik az én Ízlésem a t. szociáldemokrata Rothenstein Móric képviselő ur Ízlésétől. Elnök: Csendet kérek! (Rothenstein Mór: Pláne, ha méltóságos asszonyok csinálják!) Eothenstein képviselő urat kérem, hogy a közbeszólásoktól tartózkodjék! Meskó Zoltán: Ez ellen a nemzetsorvasztó veszedelem ellen fellépni, ezt kiméletlenül megzabolázni nemcsak az egyháznak, hanem főleg a kormányzatnak is feladata, mert az anyagi javak megvédelmezésén kivül a nemzet etikai értékeinek megóvásáért is felelős Isten és emberek előtt. (Ugy van! Ugy van!) A másik kérdés, amellyel szintén foglalkozni kivánok, a kártyabarlangoknak, kártyakluboknak a dolga. Azt hiszem, nem kell az igen t. belügyminister urat nyomatékosan figyelmeztetnem erre a veszedelemre, hiszen látjuk, hogy a rendőrség is igyekszik megtenni a magáét razziák formájában. Tudok itt bizonyos készülő szigorú kormányhatósági intézkedésekről is. De legyen szabad mégis egy pár szót elvesztegetnem erre a kérdésre (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) és mindenekelőtt alapos és hiteles információ alapján röviden elmondanom, hogyan alakul meg tulajdonképen egy ilyen úgynevezett politikai kártyaklub. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Mindenekelőtt adva van egy pinkabérlő, rendszerint egy volt fizetőpincér vagy főpincér, (Fábián Béla: Vagy még sokkal rosszabb: volt betörő) ez az egész üzlet megszervezője. Az élelmes pinkabérlő opciót szerez valamelyik helyiségre. (Derültség. — Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A pinkabérlő azután körülnéz óvadékképes krupiék, játékmesterek és zsetonosok után, akiknek itt már az előkelő changeur nevet adományozzák maguknak. Az óvadék most már megvan. Most már együtt keresnek üzletfelhajtó, napidíj mellett alkalmazott úgynevezett sleppereket, akik az áldo

1zatokat felhajtják és akiket ezért fejenkint díjaznak. Mikor az egész személyzet együtt van, most összeülnek és tanácskoznak, hogy milyen párthoz csatlakozzanak, milyen elnevezést adjanak a klubnak. (Rassay Károly: Most már nem is tanácskoznak, már tudják! -- Fábián Béla: Csak egy párthoz lehet csatlakozni! — Baracs Marcell: Csak egy kis párt van a világon!) Hallottam például lovasklubról lovasok nélkül, vitorlásklubról bevont vitorlákkal, artistaklubról, ahova eleven, hivatásos artistát be sem engednek, hallottam földmivesklubról, ahol földmives soha az életben meg nem fordult. (Zaj. — Rothenstein Mór: Faksz-ról is hallottunk!) Most megvan már a klub neve, most jön a lótás-futás alkalmas elnök után. (Fábián Béla: Közéleti nagyság!) Ez már nehezebben megy, (Rassay Károly: No nem!) mert nagyon jónevü emberre, lehetőleg politikusra van szükség, aki a nevét odaadja. (Rassay Károly: Azok már angazsálva vannak! — Gaal Gaston: Megteszi magasrangu tisztviselő is, ha nincs más!) Ha nincs aktiv politikus, volt közéleti nagyságokra s kiterjed a figyelmük és ilyet igyekeznek megnyerni. Miért kell elsősorban az elnök? Nemcsak kifelé kell, hanem a klub működését meginditani sem lehet befolyásos elnök nélkül, mert az alapszabályok jóváhagyását is meg kell szerezni és ugy vagyok értesülve, hogy az alapszabályok jóváhagyásának megszerzése, — bár ezt Önzetlenül csinálják a tisztviselők a ministériumban — egy ilyen alkalmi pinkabérlő kezében nagy tőke, amellyel körüljár és igyekszik azt értékesiteni. Tudomásom szerint 80—100 millió az ilyen alapszabály értéke. (Fábián Béla: Komoly politikai kör részére nem lehet alapszabályt szerezni, ellenben pinka részére igen, csak jó politikus kell hozzá!) Megvan tehát a pinkabérlő, a klubhelyiség, a klub elnevezése, a személyzet, az elnök ur. Jönnek már hitelbe a bútorok, elsősorban játékasztal, koporsó, zsetonok stb. (Zaj a szélsőbalodálon.) Ezután a slepperek akcióba lépnek. (Zaj, derültség és felkiáltások a szélsőbalolda-