Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.
Ülésnapok - 1927-32
324 Az országgyűlés 'képviselőházának 32. ülése 1927 március 31-én, csütörtökön. lyet a parlamentarizmus vesztére Friedrieh Istvánnak, mint ministerelnöknek a gyengesége tett lehetővé, hogy t. i. aktiv tisztviselő a képviselőház tagja lehessen. (Ugy van! balfelől.) Az összeférhetlenségi törvénynek egyik legsarkalatosabb pontja, hogy olyan állásban lévő ember, akinek akár kinevezése, akár előmenetele, akár fizetése vagy bárminemű személyes exisztenciája a kormányhatalom kegyétől függ, sem képviselő, sem főrend nem lehet. (Ugy van! a baloldalon.) Ez abszolút öszszeférhetlenségi ok, amelyet Friedrich István tört át s amelynek alapján bejött az első nemzetgyűlésbe talán 6 vagy 7 aktiv tisztviselő, ma pedig már ott tartunk, hogy ezek az általam különben nagyrabecsült tagjai a képviselőháznak, akik egyúttal köztisztviselők — és ne méltóztassanak ebben semmiféle személyes vonatkozást keresni, ez tisztám elvi álláspont! — majdnem százan vannak. (Zaj. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) Lehet-e várni egy parlamenttől független működést, amikor ezek a tisztviselő urak nem is penzióba mennek — mert azt még megérteném, hogy, mint régen, akkor, ha egy aktiv tisztviselőt megválasztottak képviselőnek, kötelessége volt vagy a képviselői mandátumról lemondani, vagy pedig végleg penzióba menni, végleg nyugalomba mennének, hanem megmaradnak a tisztviselői státusban, kapják a tisztviselői fizetésük után járó nyugdíjilletményt anélkül, hogy nyugdíjba volnának helyezve s a képviselői választások alatti szünet közben, mint láttuk, még avanzsiroznak ist 1 (Zaj. — XJay van! half elől. — Fábián Béla: Közben még Faksz. igazgató is lesz!) Ez az összeférhetlenségnek olyan tipikus formája és iskolapéldája, amely felett vitatkozni egyáltalában szükségtelennek tartom. A közélet egészségessége, a közélet tisztasásra, a kormánytól való függetlenségnek a restituálása parancsololasr irja elő, hogy az összeférhetlenségi törvénynek a régi vonatkozó szakaszai ismét életbeléptessenek. (Ugy van! balfelől.) Van t azután az összeférhetlenségnek egy másik faja, az a fajtája, amikor viszont képviselő urak választatnak be a legkülönbözőbb kereskedelmi és iparvállalatok s pénzintézetek igazgatóságába. (Uüy van! a bal- és jobboldalon.) Ennél a kérdésnél, nehogy félreértessem, abszolúte tisztán le akarom szögezni az én álláspontomat. (Halljuk! jobbfelől.) Nekem soha kifogásom az ellen nem volt s nem is lesz, ha egy Heinrich Feríencöt, egy Biró Pált, egy Paupera Ferencet, Vagy kit mondjak hirtelenében, egy Horánszky Dezsőt, egy Sándor Pált vagy más akárkit, aki ipari vagy kereskedelmi téren mint vezető egyéniség, iparvállalatok élén mint szakember közmegelégedésre és saját vállalatának a javára is működik, választanlak be az országgyűlés tagjai közül valamely igazgatóságba, mert a magyar országgyűlésbe, ez az országgyűlésnek csak nyereség, hiszen a szakértelem bevonulását jelenti. (Ugy van! jobbfelől.) aminek mi kivétel nélkül örülhetünk. (Ugy van! a közéven.) Ezt az összférhetlenséget nekem eszem ágában sem volt soha felhánytorgatni, mert itt én lsszeférhetlenséget egyáltalán nem látok. Ellenben ha engem; mint képviselőt, alki egyszer ü parasztgazda' voltam odahaza és egész életemben nem tettem egyebet, mint szántottam-vetettem, vesződtem birtokommal, mondom, ha engem, amikor képviselő lettem, egyszerre csak felfedez egy biztosító -társaság, hogy én nagy biztositási szaktekintély vagyok, azután egy másik társaság felfedezi nagy kereskedelmi szakismeretemet s jön egy harmadik társaság, amely felfedezi, hogy én nagy ipari, textil- és egyéb szaktekintély és mindenféle szaktekintély vagyok, méltóztassék elhinni, magam is megilletődném: azon, hogy mennyi mindenféle szaktekintély vagyok. (Derültség.) Igaz, — előre kell bocsátanom — mindig állítom és állítottam is, hogy az Úristennek semmiféle foglalkozásában nem kell annyi és olyan sokoldalú tudás, mint a mezőgazdaságban. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) De akármenyny it tanultam és tudok, olyan univerzális szaktekintélynek, hogy a biztositási és vas-üzletek mindenféle ágában otthon lennék, magamat nem akarom kiadni. Amikor tehát engem vagy mást, min !t képviselőt, ezek a vállalatok meghívnak, ezt vájjon miért teszik? Megfelelő szaktudást nálam nem is találnak; de nem is keresnek, mert próbáljam csak beleütni az orromat mint igazgatósági tag annak a vállalatnak valamelyik üzletébe, a következő választásnál ugy repülök onnan ki, mintha sohasem lettem volna ott. (Derültség. — Rassay Károly: Pláiie, ilyen elvekkel!) Ha tehát egy képviselő, legyen az bárki, oda be lett választva, — miután ingyen semmit se adnak, a Kogsz-nál méltóztattak látni, hogy ez milyen javadalmazással jár, ezeknél a vállalatoknál pedig nagy javadalmazás van — tehát mit várnak tőle? Ha mágnás, jónevü vagyok, azt várják, hogy »parádégoj« legyek, (Derültség.) a nevemet fizetik meg; ha képviselő vagyok: vagy a képviselői poziciómat, a kijárásomat vagy közbenjárásomat, vagy a tekintélyemet akarják felváltani aprópénzre. (Ugy van! a bal- és a jobboldalon. — Farkasfalvi Farkas Géza: Ez igy van!) T. Képviselőház, ha igy van, akkor már el is dőlt a kérdés, akkor bármilyen iáillás legyen az, eo ipso összeférhetlen, mert a képviselőnek nem tudását, hanem képviselői befolyását akarják aprópénzre felváltani. Itt meg kell állnom és vissza kell térnem a tegnapi esetre. Az a refus — amelyhez tegnap az illető képviselő ur folyamodott az ő igazának védelmében, hogy t. i. megtett minden törvényes lépést, mert bejelentette az összeférhetlenségi bizottságnak az ő állásait és a bizottság fog majd dönteni — milyen jelentőségű? Hát, t. Ház, az az összeférhetlenségi bizottság hogyan állittatik össze? (Halljuk! a szélsőbaloldalon,) Negyven tagból sorsolják ki azt a juryt, amely Ítélkezik. Azt a negyven tagot az elnök ur jelöli ki. Abból a negyven tagból lehet 20—25 olyan, akinek magának is lehet ilyen állása. (Fábián Béla: Bravo! — Taps balfelől.) Tegyük fel, hogy engem kisorsoltak és nekem is van állásom, hát összeegyeztethető-e az a becsületemmel, hogy egy másik képviselőtársamra kimondjam az Ítéletet? Ha már egyszer jury van, méltóztassék gondoskodni arról, hogy a jurybe bekerülők egytőlegyig olyanok legyenek, akiknek semmiféle érdekeltségük nincs! (Élénk helyeslés és taps a baloldalon. — Helyeslés jobbfelől — Farkasfalvi Farkas Géza: Tessék indítványt tenni! — Bródy Ernő: Nem fogadják el! — Farkasfalvi Farkas Géza: Dehogy nem! A magam részéről megszavazom! — Fábián Béla: Ott van az egységespárt összeférhetlenségi bizottsága! — Farkasfalvi Farkas Géza: Ott szigorúan is vesszük! — Bródy Ernő: Tessék odatenni a Tamássy-ügyet is!)