Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-32

Az országgyűlés képviselőházának 32. ü valóságos trösztje van a vállalatoknak — hasonló feljelentéseket tett ugyanaz az úriember, aki ezt a feljelentést is tette és ha az ember vizsgálja a megtett intézkedéseket, \snk azt találja, hogy huza-vona, lassúság, semmi erély, seholsem az az eltökélt határozottság, amelyet velünk, közönséges adózókkal szemben minden egyes esetben tapasztalunk. Én kötelességemnek tartom, hogy erre a szerintem abszolút lehetetlen helyzetre és erre az igazságtalan és egyformátlatn elbánásra, mellyel állampolgárt és állampolgárt kezelnek, felhivjam a mélyen t. Ház és a mélyen t. kormány figyelmét azzal a tiszteletteljes kéréssel: ne méltóztassanak bennünket, akik úgyis nyakig vagyunk a közterhekben, hasonló eljárásokkal keseriteni, ne méltóztassanak azt a bürokratikus teljhatalmat, amelyet, ugy látszik, különösen a pénzügyministerium központi bürokráciája vindikál magának, megtűrni és ne méltóztassanak megengedni azt, hogy ezek az urak azt higyjék, hogy ők törvényen felül állanak. Mert ők csak a törvénynek egyszerű végrehajtói, mely törvényt részrehajlás nélkül egyformán kell gyakorolniuk akár magánemberről van szó, akár bármilyen befolyásos és jól alátámasztott bankérdekeltségről. E témával kapcsolatban térek rá egy nagyon kényes kérdésre, az összeférhetlenség kérdésére, (Halljuk! Halljuk!) melynek több ága van és én minden egyes ágára meg kivánom tenni a magam észrevételét. Én tudom és a tegnapi nap után különösen érzem, hogy nagyon nehéz szituáció előtt állok, hiszen tegnap a túloldalról, azt az önérzetes, majdnem túltengő önérzettel elhangzott kijelentést hallottam, hogy akik pedig ebben a kérdésben — körülbelül ez volt az értelme a kijelentésnek — más nézeten vannak, mint én, azoknak a nézete nulla. (Felkiáltások jobbfelől: Ki mondta? — Rassay Károly: Tamássy! — Farkasfalvi Farkas Géza: Az összeférhetlenség kérdésében nem lehet elég messze menni! A végletekig menjünk! Az összeférhetlenségi bizottság vegye szigorúan! Ha benne vagyok a bizottságban, jót állcik, hogy én igy teszek! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Rassay Károly: Végre egy pontra kerültünk!) Gaal Gaston: Az összeférhetlenségnek két törvénye van: egy tételes, irott és egy erkölcsi, amely megirva nincs, de a lelkiismeretben benne van. (Helyeslés és taps.) Aki a maga össze férheti enségének védelmére nem talál más megoldást, csak a tételes törvényt, (Farkasfalvi Farkas Géza: Ugy van!) az nekem nem mondhatja azt, hogy az én véleményem nulla. (Ugy van! Ugy van!) Mert nagyon jó társaságban érzem magamat, amikor azt hirdettem és nemcsak hirdettem, hanem egy hosszú politikai életen át vallottam, hogy a képviselő minden néven nevezendő mellékfoglalkozástól szabadítsa meg magát. (Helyeslés-) És itt egy Szilágyi Dezsőre, egy Wekerle Sándorra, egy gróf Apponyi Albertre, egy gróf Tisza Istvánra, sőt egy gróf Bethlen Istvánra hivatkozom, (Helyeslés jobbfelől.) akik hosszú, tisztes politikai pályájuk alatt anyagi eredményeket ugyan nem igen értek el saját személyüket illetőleg, de olyan erős és hatalmas erkölcsi tőkével állhatják a legvehemensebb támadást, amilyet az ember csak az abszolnt tiszta lelkiismerettel szerezhet magának. (Ugy van! Ugy van!) Különösen Tisza Istvánra hivatkozom, akinek esete iskolapéldája annak, hogy az erkölcsi inkompatibilitást mikénen kell egy urnák értelmezni. (Ugy van! jcbbfelől.) Gróf Tisza István, amikor még csak képviselő volt, nagyon sok 'ése 1927 március 31-én, csütörtökön. 323 vállalatban volt igazgatósági tag, amit abban az időben ugy hivtak, hogy valaki »széleskörű közgazdasági tevékenységet fejt ki«. Meg is volt hozzá a tehetsége, a tanultsága, (Ugy van! Ugy van!) hiszen fiatal korában közgazdasági pályára készült és tudtommal, amikor megindult, eszeágában sem volt valaha politikát űzni, a közgazdasági téren iparkodott érvényesülni és működését érvényesiteni; nagyon sok vállalatnak volt igazgatósági, felügyelőbizottsági, szóval vezető tagja. Abban az időben merült fel először a rettenetesen elburjánzott képviselői összeférhetlenség kérdése és nem kisebb elmék, mint egy Szilágyi Dezső, aki tulaj donkép en ennek a törvénynek a megalkotója, (Ugy van! balfelől) — egy gróf Apponyi Albert, sőt egy Wekerle Sándor, aki maga is közgazdasági ember volt. vettek részt annak a törvénynek politikai előkészítésében. (Egy hang a jobboldalon: Justh Gyula is! — Bródy Ernő: Igen, Justh Gyula is!) Gróf Tisza István ezt a törvényjavaslatot — méltóztassanak jól idehallgatni! — kezdettől fogva helytelenítette; azon az állásponton volt, — amelyen- ugy látszik, most is nagyon sokan vannak a t. képviselő urak közül — hogy ilyen állások a képviselői kvázi tisztességgel, honesztásszal nem összeegyeztethetetlenek, feltéve, hocryha az illetők azokat tisztességesen végzik. Mégis, amikor a közhangulat elseperte ezt a felfogást, mert nagyon sokan voltak abban az időben olyanok, akik nem a Tisza István-szerű tisztességgel fogták fel ezeket az összeköttetéseket, hanem kijáróknak szegődtek, mondom, amikor a közvéleménybe áthatott az a tudat, hogy ez a helyzet tarthatatlan, hogy kell hozni egy összeférhetlenségi törvényt, és annak elkészítésével épen Szilágyi Dezső lett megbizva, aki Horánszkyval. Wekerlével és gróf Apponyi Alberttel csinálta meg annak idején ezt az Összeférhetetlenségi törvényt Tisza István azt mondotta: »Én ellenzem ezt a törvényt, de hogy elfogulatlanul szállhassak szembe a törvénnyel a képviselőházban, minden állásomról lemondok.« (Ugy van! balfelől.) Abban a pillanatban letette minden közgazdasági állását és mint teljesen független képviselő áUt fel a Házban és küzdött a javaslat ellen. Mikor pedig a Ház a javaslatot méeis elfogadta, — nem Tisza István álláspontja ment keresztül, hanem a másik felfogás r

— attól fogva Tisza István soha többé semmiféle közgazdasági állást el nem fogadott. (Rródv Ernő: Ezek ellen csinálták, a kijárok ellen!) Nem tehetek róla, de én azzal az önérzetes kijelentéssel szemben, hogy mindazoknak a képviselő uraknak, akik ebben a kérdésben osztoznak a tegnap felszólalt Fábián Béla képviselőtársam nézetében, véleménye, felfogása nulla, ennek a nullaságomnak ellenére is nagyon jó, de nagyon jó társaságban érzem magamat azok között az urak között, akiket előbb felsoroltam (Helyeslés balfelől.) és mintán a nullának az a tulajdonsága, hogy jelentősége csak akkor van, ha numerusok vannak előtte és amikor ennek a nullának az ország közvéleményének 99%-a helyezhető elébe, (Ugy van! a bah és szélsőbáloldalon.) nem tehetek róla, de nem nagyon nagy jelentőségűnek tartom magamra nézve, ha a nulla mögött lévő csekély kis szám egyik vagy másik kis tagja, ezt a felfogást nullának minősiti. (Derültséa balfelől. — Mozgás.) Az összeférhetlenségnél sok részletre kell kitérnem;. Ki kell térnem a parlementarizmusnak arra az egészen modern betegségére, ame-