Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.
Ülésnapok - 1927-32
Àz országgyűlés képviselőházának 32. lyeztem a múltkor sem. a súlyt, ma sem arra helyezem, hogy ki mennyit kap. Arra helyeztem a súlyt és ma is arra helyezem, hogy a törvényesen megállapított fizetésen túl állami tisztviselő ajándékokat semmi címen se kapjon (Ugy van! Ugy van!), mert annak az eredménye az ilyen szellemű levél, ami azután az állami tisztviselők közötti szükséges összhangnak árt. (Ugy van! Ugy van!) Mélyen t. Ház! Ennél a kérdésnél még valamit keli megjegyeznem. Eddig mindig ugy fogtam fel a dolgot, egész életemben az a felfogás volt ur a lelkemen, hogy az állami tisztviselő közjogi tényező, nem szolga, akit leborravalózhatok, hanem egy hozzám hasonló, minden tekintetben intakt ur, akinek gondolkozása is állásához kell, hogy idomuljon. (Helyeslés jobbfelőh) Azt kérdem t. Ház» nem dehonesztáló-e az, hogy én, mint állami tisztviselő, akár karácsonykor, akár bármikor a markomat tartsam ajándékért (Ugy van! Ugy van!) és ez az ajándék egy ember kegyétől függjön és nagyon sokszor aszerint legyen kiosztva, hogy ki tud a ministernek jobban hízelegni? És nem dehonesztáló-e az, hogy az állami tisztviselői karnak ez a megajándékozása reá legyen bizva az elnöki osztály vezetőjére — mert ez a helyzet és ez az igazság — és az elnöki osztály osztogassa a kegyeket így vagy ugy 1 ? Méltó-e ez ahhoz a magas, tiszteletreméltó álláshoz, amelyet egy uri lélekkel biró úriembernek kell betöltenie? Micsoda arccal kell annak fogadnia, amikor karácsonykor borravalókat nyomnak a markába? (Ugy van! Ugy van!) Ezt a rendszert ki kell irtani. (Helyeslés.) Tessék megadni az állami tisztviselőknek törvényhozásilag azt a fizetést, amely tisztességes megélhetésüket biztosítja, de az ilyen dehonesztáló, lealj ásító rendszerrel egyszer s mindenkorra szakítani kell. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök: Az ülést 30 percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Gaal Gaston képviselő ur folytatja beszédét. (Halljuk! Halljuk!) Gaal Gaston: T. Képviselőház! A délelőtt folyamán már körvonalaztam azt az álláspontot, amelyet a tisztviselői jutalmazások kérdésében elfoglalok, amely álláspontomnak abszolúte semmi személyi éle nincs, kizárólag elvi szempontok vezettek és vezetnek, ezen az álláspontomon változtatni semmiféle mellékérdekért vagy mellékcélért jövőre sem leszek hajlandó. Mig az Isten mozogni' enged és itt a képviselői padokban kötelességet teljesítek, minden egyes alkalommal rá fogok mutatni arra a lehetetlen helyzetre, amely nézetem és felfogásom szerint feltétlenül dehonesztáló viszonyt teremt az állami tisztviselői karra nézve. Most rá kell térnem a mélyen t. miniszter ur válaszának másik részére, arra, amelyben a Kogsz. nevű szövetkezet dolgairól szól, amelyen a t. miniszter ur meglehetősen simán és röviden átsiklott, amelyet ugy jelemzett, hogy ez a Kogsz-akció igazán a szegény, segélyreszoruló, fizetésükből megélni nem tudó tisztviselőtömegeknek kvázi miniszteriális és különösen állampénztári alátámasztása céljából létesíttetik. Eltekintve attól a körülménytől, hogy amennyire informálva vagyok, a magánipar, a magánkereskedelem is — különösen az ál; lami tisztviselőknél, akiknél a fizetés havi rendszeres befolyása a hitelképességet kétségülése 1927 március 31-én, csütörtökön. 319 telenül emeli — hajlandó bevezetni az úgynevezett részletfizetési rendszert, amely az ő beszerzéseiket kétségtelenül megkönnyíti és amennyire én informálva vagyok, ez a magáncégeknél nyújtott részletfizetési rendszer illetőleg ilyen alakú hitel egy hajszállal sem drágább, mint amennyire a Kogsz. — teljes nevén Közalkalmazottak Országos Gazdasági Szövetkezete — nevű alakulat ezeket a hiteleket nyújthatja. Volt alkalmam ebben az ügyben tisztviselői körökkel is érintkezni és részükről majdnem unisono csak panaszt, szemrehányást hallottam ezzel az intézménnyel szemben, pedig nem tehető fel, hogy az az intelligens embertömeg, amelyet a tisztviselői kar reprezentál, ne tudná jól felfogni a saját maga érdekét. Ha már a minister ur megjegyzése ellenére, hogy ezt tisztán a tisztviselői tömegek segélyezésére eszelték ki és tartják fenn, a tisztviselői tömegek maguk mégis elégedetlenek ezzel az intézménnyel, akkor keresni, kutatni kell annak okait, miért tartják fenn ezt az intézményt, amely maguknak az érdekelteknek sem kell. Amikor ezt keresem, rájövök egy olyan viszonyra, amelyet múltkor egy szóval közbekiáltás alakjában — igaz, nem volt házszabályszerü, beismerem, a gyakorlat azonban bizonyos mértékig, ha nem megy túlzásba, szentesitette a közbeszólást — akkép jellemeztem, hogy azok a bizonyos alakulatok: táp intézetek. Tápintézetek nem a tömegek részére, nem azoknak a tisztviselőknek felsegélyezésére, akiknek — hogy igy fejezzem ki f magamat — ürügye alatt azokat az intézményeket létesitik, hanem tápintézetek azok, részére, akik azokban az egyesületekben, mint azok vezetői elhelyezkednek. Ezt az állitásomat, ugy érzem, bizonyítani is tartozom. Már egy múltkori felszólalásomban megemlékeztem arról, — és a minister ur egy szóval sem cáfolta meg — hogy ezeknek, különösen a Kogsz-nak, valami 10 vagy 12 igazgatója volt, akik 8—15 millió korona havi fizetéssel voltak alkalmazva, sőt a Kogsz-nak még az úgynevezett elnöksége is díjazásban részesült. A múlt alkalommal részletek ebben a tekintetben még nem voltak a kezem között, ma azonban már részletekkel szolgálhatok és mert a minister ur félig-meddig cáfolta állitásaimat, bátor vagyok a mélyen t. Háznak figyelmébe ajánlani^ a következőket. Ennek az intézménynek, a Kogsz-nak 65.589/925. pénzügyministeri szám alatt a pénzügyminister a következő rendeletben folyósított segélyt, illetőleg először hitelt folyósított, majd a hitelt átváltoztatta üzletrésszé. Tudvalévő, hogy mig a hitel bizonyos tekintetben olyan segélynek tekinthető, mely az állampénztárba visszafolyik, mert hiszen, ha az adós nem fizet, azt egyszerűen bírói utón is kereshetem, ellenben az üzletrésznek az a természete, hogyha a szövetkezet tönkremegy, akkor az üzletrész is tönkremegy és többé az adóson az üzletrészjegyző hitelező nem keresheti, legfeljebb bűnvádi utón, ha a szövetkezet tönkremenése olyan utón és módon esett meg, hogy az bűnvádilag üldözhető. Ez az játirat a következőképen szól (olvassa): »A Közalkalmazottak Országos Gazdasági Szövetkezeténél folyamában lévő átszervezés olyan előrehaladott stádiumba jutott, amely indokolttá tenné, hogy a szövetkezet részére a Pénzintézeti Központ részére engedélyezett 500 millió korona hitel üzletrészekké alakittassék át«. Ennek következtében egyidejűleg tett intézkedéssel felhívja a Pénzintézeti 44*
