Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.
Ülésnapok - 1927-32
Az országgyűlés képviselőházának 32. ülése 1927. évi március hó 31-én, csütörtökön, Zsitvay Tibor, Puky Endre és Huszár Károly elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Az 1927/28. évi állami költségvetés általános tárgyalása. Felszólaltak : Esztergályos János, Gaal Gaston, Malasits Géza. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : Bud János, Mayer János, gr. Csáky Károly. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 25 perckor.) (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Petrovics György jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Fitz Arthur jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Héjj Imre jegyző ur. Jelentem a t. Háznak, hogy ujabban a következő mentelmi megkeresések érkeztek a képviselőház elnökségéhez: a budapesti kir. főügyészségtől ! ' Kenéz Béla, Szilágyi Lajos. Lingauer Albin és Gömbös Gyula egy-egy rendbeli, Vanczák János hat rendbeli és végül Szabó Imre harminc rendbeli mentelmi ügyében. A megkereséseket a házszabályok 182. §-ának első bekezdése értelmében áttettem a mentelmi bizottsághoz. Lukács György képviselő ur, mint a külügyi bizottság előadója kivan jelentést tenni. Lukács György előadó: T. Képviselőház! Van szerencsém a külügyi bizottság két jelentését beterjeszteni. Az egyik szól a Nemzetek Szövetsége egyezségi okmányának módosítása tárgyában a nemzetgyűlés által alkotott törvényről és Magyarország kormányzójának erre a törvényre vonatkozólag kelt kéziratáról, amellyel a törvény ujabb megfontolás végett visszaküldetett; a másik jelentés pedig szól a Spitzbergák tárgyában alkotott nemzetközi szerződés becikkelyezéséről. Kérem, méltóztassék ezeket a jelentéseket kinyomatni, szétosztatni és annak idején napirendre tűzni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: A jelentéseket a Ház kinyomatja és szétosztatja. Napirendre tűzésük iránt annak idején fogok a t. Házniak javaslatot tenni. Napirend szerint következik az 1927/28. évi állami költségvetés (írom. 81) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Esztergályos János! Esztergályos János: T. Képviselőház! Az előttünk fekvő törvényjavaslathoz csak naKÈPVTSELftHAZT NAPLÖ. II. gyon röviden kivánok hozzászólani. Eredetileg nem is volt szándékomban, hogy hozzászóljak, azonban az elmúlt napok felszólalásai során azt kellett tapasztalnom, hogy ismételten és újult erővel indult meg a szociáldemokrata párt és a magyar szakszervezetek ellen egy olyan támadás, amelynek ellenkezőjéről nagyon sokat beszéltek a t. képviselő urak a választások folyamata alatt. Emlékszem, végighallgattam a választások során egynéhány egységespárti képviselőjelölt ur felszólalását és jóleső érzéssel hallottam, hogy egyik r is, másik is, amikor a választói előtt állott, ígéretet tett arra, hogyha bekerül a képviselőházba, minden erejével azon lesz, hogy a magyar munkásságnak sanyarú helyzetében segítségére legyen, (Farkasfalvi Farkas Géza: Kötelessége is!) azon lesz, hogy a magyar törvényhozás olyan szociálpolitikai javaslatokat tárgyaljon, amelyek lehetővé teszik a magyar munkásság részére azt, hogy emberséges munkájával ebben a hazában megtalálja a becsületes emberhez méltó életet. Meg kell őszintén mondanom, nagy megdöbbenéssel tapasztaltam azt, hogy a t. túloldalról elhangzó szavak és felszólalások pont az ellenkezőjét látszanak mutatni mindannak, mint amit — amint az imént elmondottam — a választások alatt a t. túloldalon mondottak. Furcsa kép bontakozik ki előttem különösen az uj képviselő urak részéről, akik felszólalásuk szerint mintha valamennyien afféle csodagyermekek volnának, az előttünk fekvő költségvetési törvényjavaslatnak már a címénél is azt a megállapifcáist teszik, hogy ez a költségvetés magában foglalja a kormányzatnak mindama intézkedéseit, amelyeket ők annak idején választóik előtt hirdettek. Azt lehetne mondani, valóságos egységespárti walesi bárdok vonultak fel és zengik dalaikat a kormányzat felé, a felé a kormányzat felé, amelyet mi szociáldemokraták teljes jogosultsággal a nép rovására történő végtelen sok mulasztással vádolnánk. (Tankovics János: De mi nem!) Amikor a t. egységespárti képviselő urak felszólalnak, nem mulasztják el feltenni tudatosan vagy tudat alatt azt a régi lemezt az ő hangszerükre, amelynek melódiája mindig az, hogy a szakszervezet és a szociál42
