Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.
Ülésnapok - 1927-31
Áz országgyűlés képviselőházának 31 A Beszkárt-nál éveken keresztül vonták le hivatalhói, a legtöbb esetben a munkások megkérdezése nélkül, a munkásoktól az ébredők tagsági díjait és még ma is levonják a keresztényszocialista szakszervezet tagsági díjait. Hiyátkozhatnám a példák tömegére, ha rendelkezésemre állana idő erre a eélra. Hivatkozhattam arra, hogy a kommün bukása után a komáromi Csillagvárba bevitt munkásokat olyan feltétellel bocsátották szabadon, ha aláirják a keresztényszocialista szakszervezetbe való belépésről szóló nyilatkozatot. Aki ezt megtagadta, azt éjjel végigverték, végigkorbácsolták. Hivatkozhatnám arra, hogy a Mávgépgyárból a kommün bukása után négyszáznál több munkást dobtak ki, akiknek semmi bűnük nem volt, mert hiszen büntetőjogilag semmiféle felelősségrevonás nem történt. Tisztán csak politikai meggyőződésükért dobtak ki munkásokat, akik 20—25—30 évig dolgoztak a vállalatnál. Hivatkozhatnám arra, hogy mi történt a dohánygyáraknál, hivatkozhatnám arra, hogy a fővárosnál tanítókat dobtak ki, olyanokat, akik az egész kommün alatt mint túszok le voltak zárva. Ilyen tanítókat dobtak ki csak azért, mert politikai meggyőződésük nem tetszett, kidobta ezeket pedig épen az az irányzat, amely most ide mer állni és a közvélemény előtt a munkaszabadságot követeli. Az eseteknek százait és ezreit lehetne felsorolni. Hivatkozhatom itt arra is, hogy e tekintetben a hatóságok sem egészen pártatlanul járnak el. Megtörtént az, hogy az egyik bányatelepen egy munkást, akivel munkáltatója meg volt elégedve, ismételten felszólítottak csendőrök, hogy távozzék el. Ő megkérdezte, miért menjen el 1 ? Menjen el, magának itt nem lehet dolgoznia. Mikor erre vonatkozóan valamelyes végzést vagy valami hatósági intézkedést kért, az illetők azt mondták: nézze, sokkal jobb, ha elmegy, mert magának, amig itt marad, kellemetlenségei lesznek. (Esztergályos János: És ez megtörtént 1 ?) Megtörtént. Hajlandó vagyok az adatokat illetékes helyen rendelkezésre bocsátani. Ismételten el kellett járnom a főszolgabírónál és máshol, amig végre kitűnt az, hogy az előző munkahelyén levő csendőrőrs figyelmeztette az itteni_ munkahelyén levő csendőrőrsöt, hogy ne tűrje ezt az embert ott a telepen. A közelmúltban az egyik bányatelepen, amikor az egyik munkás ott állt egy kis üzem előtt munkafelvételre — fel is vették már, csak épen a felvételi formalitásokat intézték el — arra jött egy csendőr, megkérdezte tőle: mit keres maga itt? Azt mondta: munkába lépek. A csendőr bement, öt perc múlva kijött és a csendőr adta át az illetőnek munkakönyvét azzal: maga pedig itt nem kap munkát. (Kabók Lajos: Éljen a munkaszabadság!) Természetes, hogy ezeknek nem kell ütlegelniük, nem kell ilyen brutális eszközöket igénybevenniök, mint amilyenekről itt múltkor szó volt, amit magam sem tartok helyesnek, magam is elitélek, mert nem ez a módja annak, hogy a munkás a maga munkabérét, a maga szabadságát biztosítsa. Csak mint jellemző eseteket emiitettem ezeket. Ott persze nem kell ezeket a külső jelenségeket is alkalmazni. Hivatkozhatom arra is, hegy Pécsen munkásokat már felvették a munkába, de amikor bemennek az egyik irodába, ott felütnek egy nagy könyvet megnézik, és bár már az orvosi vizsgálat után felvették őket, kijelentették: .magukat nem vehetjük fel, mert maguk itt be vannak irva. Kértük ennek megvizsgálását, de ülése 1927 március 30-án, szerdán. 29f nem történt semmi a hatóságok részéről. (Esztergályos János: Fekete lista!) Egyes szakla» pok ismételten leközöltek eredeti, úgynevezett fekete listákat, amelyeket a munkaadók köröznek egymás között és felhívják a munkaadók figyelmét arra, hogy ne vegyék fel a névsorban szereplő munkásokat; nem azért, mintha ott sztrájk lett volna, mintha pl. az illető ott valamit elkövetett volna, hanem azért, mert az illető eltávozott onnan, ahol a munkaviszonyok neki nem tetszettek és elment, hogy helyzetét máshol megjavítsa. Hivatkozom arra, hogy az újpesti textilgyárak egymással kartellben vannak és kilépett munkást három hónapig nem vesznek fel a nuáisik gyárba. Itt miért nem tartja szükségesnek a kormány az intézkedést? Ezeket az eseteket azért hozom ide az ; alatt a rövid idő alatt, amely itt most rendelkezésemre áll, hogy felhívjam a közvélemény figyelmét, de felhívjam a kormány figyelmét is erre a körülményre és arra kérjem, ha van a belügyminister urnák elitélő szava az egyik oldal felé, legyen elitélő szava épugy a munkaadók fekete listái felé, legyen elitélő szava azok felé az esetek felé is, amelyeket itt • felsoroltam, hogyha a munkaadók a munkásokat kizárhatják, ne legyen az se bűn, ha egy állami üzemben valaki szociáldemokrata. Elnök: Bejelentem a t. Háznak, hogy a belügyminister ur a házszabályok 197. §-a hatodik bekezdésének utolsó mondatára hivatkozással levelet intézett hozzám, amelyben Sztranyavszky Sándor belügyi államtitkár urat megbízta, hogy Peyer Károly képviselő ur interpellációjára nyilatkozzék, illetőleg válaszoljon. (Esztergályos János: Csak nem mondott le a belügyminister?) A bejelentést a Ház tudomásul veszi és a házszabályok 197. §-a emiitett bekezdésének utolsó mondata értelmében a szó Sztranyavszky Sándor politikai államtitkár urat illeti meg. (Halljtik! Halljuk! Halljuk!) Sztranyavszky Sándor: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) A távollevő belügyminister ur megbizásából és nevében válaszolok Peyer Károly képviselő ur elhangzott interpellációjára. Abba a vitába, amely az interpelláció indokolásaként elhangzott, Peyer Károly képviselő ur részéről és — ha jól emlékszem — Kócsán Károly képviselő urnák a múlt héten elhangzott interpellációjával szemben, beleszólni nem kívánok. Ez a két képviselő ur között azt hiszem, megfelelő módon elintézést fog nyerni. Hogy ebben a vitában nekem egyénileg mi az álláspontom, azt most kifejteni nem lehet kötelességem. Megadom ellenben a választ a képviselő ur részéről elhangzott kérdésekre. Mielőtt erre térnék rá, kénytelen vagyok a t. képviselő urat felkérni, hogy legyen szíves konkréten megjelölni és a belügyi kormányzat tudomására hozni azokat az eseteket, amelyeket általánosságban akként jelzett, hogy hatóságok, csendőrök szólították fel az egyes munkásokat, hogy távozzanak egyes munkáskörletekből vagy egyes bányavidékek körletéből. Második esete volt, amelyre általánosságban célzott, de konkrété nem jelölte meg, hogy a csendőr hozta ki egy munkás munkakönyvét azzal,•hogy: maga pedig itt nem kap munkát. Felkérem a képviselő urat, hogy ezeknek az eseteknek megvizsgálása érdekéből legyen szives konkrété megjelölni, miről van
