Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.
Ülésnapok - 1927-31
Az országgyűlés hépviselöházánah 31. anyag, nem minden a vagyon, nem minden az anyagi hatalom, mert hiába fúrja keresztül a tudomány alagutakkal a hegyeket és hiába létesít drótnélküli összeköttetéseket és teljesen hiába a reális tudománynak minden vívmánya, ha az az emberi nem megnemesitésére nem törekszik és azt elérni nem tudja. Ezért a földi élet egyedüli kincse maga az öntudatos, önérzetes ember. (Ugy van! Taps a jobboldalon és a középen.) . A harmadik tényező, amely elválasztja a szociáldemokráciát a polgári társadalomtól, a forradalmi tan. Itt disztingváljunk, t. Ház. Örömmel és megnyugvással állapítom meg, hogy az eddigi felszólalásokból nem tudtam megállapítani azt, hogy a magyarországi szociáldemokrata párt a forradalmi tantételek felé halad. Nem tudom ugyan, hogy vájjon itt az eszközt és a célt nem tévesztik-e össze, de tény az, hogy addig, amig magyar nemzeti célokról, a magyar nép felsegélyezéséről, a magyar nép istápolásáról, a magyar kultúra emeléséről van szó, nem tudom feltételezni azt, hogy a magyar szociáldemokraták forradalmi irányban akarnak haladni. De ettől óva is intem őket, mert hiszen ők olvasó emberek, habár megcenzurázott könyveket kapnak is. Nekem szabad Kautzkyt is olvasnom és szabad az orosz Írásokat is elolvasnom, ha meg tudom kapni, mert én talán jobban tudok közülök válogatni, de fájdalom, kint az én népem között láttam olyan könyveket közkézen forogni, amelyek azt az egyszerű szegény embert bizonyosan megmételyezik. (Ugy van! jobbfelől.) Lefelé méltóztassanak a könyveket megcenzurázni, mert bizonyos intellektuális fokon túl többé semmiféle cenzúrára nincs szükség. Mármost hogy itt a célt az eszközzel nem tévesztik-e össze, nem tudom. Odaát ugyanis — amint méltóztatnak jól tudni — kétféle irány van, az egyik az, amely igazán és őszintén, meggyőződésből elejti a forradalmi tantételt, a másik, amely nem ejti el az eredeti Marx-féle ideológiát, hanem azt mondja, hogy nekem szükséges eszközül a politikai hatalom. bizonyos néprétegeknek a magam részére való megnyerése, de nem a népiólét és nem a szabadság maga a cél, hanem az eszköz. Kérdés hogy nem ez az eset forog-e fenn. Biztositok mindenkit, hogy addig, amig meg nem győződöm arról, hogy ez az utóbbi áll. én a szociáldemokratákkal, mint világnézeti szempontból nagyon messze álló politikai ellenféllel küzdeni fogok, de addig nem tekintem őket másoknak, mint más politikai irányú magyar embereknek. Kivánom, hogy ez így legyen, kívánom, hogy a megértésnek ezek az utjai, amelyek még nagyon távol vannak, valamikor közeledhessenek egymáshoz. (Helyeslés jobbfelől) r Még egy megállapítást kell tennem, azt, hogy mi itt a Házban tulajdonképen sok tekintetben szélmalomharcot vívunk. Jön a Don Quixote de la Mancha az ő nagy najzsával és dárdájával, jön a második, harmadik, negyedik, jó magam is és mindnyájan egy és ugyanazon igazságot döngetjük, egy és ugyanazt az igazságot feszegetjük jobbról és balról és megáll apithatjuk, hogy tulajdonkénen egytől-egyig valamennyien ugyanarra a célra törünk. Csak a tempó, csak a megjelenési mód más. Itt akarok kitérni Várnai képviselőtársam igen érdekes fejtegetésére, melyet nagyon szívesen hallgattam. Azt szögezte le. hogy vannak ezen a párton emberek, akiknek meggyőződése, hite van s azt mondja, hogv: mi azt elraktározgatjuk a jövendőre, amikor rákerül a sor annak ' ülése 1927 március 30-án, szerdán. 289 érvényesítésére s most nem merünk semmit sem tenni az- érvényesítése céljából. T. képviselőtársam, ha ön kíváncsi az én szerény véleményemre és meggyőződésemre, én is a titkos választás hive vagyok, — egyelőre még ne tessék az általános szót is hozzátenni — Méltóztassék arról is meggyőződve lenni, hogy én, aki tizennégy esztendeig szerkesztettem, habár csak egy vidéki harsonát is, a sajtószabadság híve vagyok, az esküdtbíróság kérdéséről pedig mint jogász tudnék hosszasan beszélni, de ezt a kérdést nem fejtegetem. Azt a kérdést vetem fel, hogy láttak-e már valamikor egy igazi jogászt, aki kissé filozofál is, — nem jogászmesterembesreket értek — aki a szabadságjogok kiterjesztésének és előbbrevitelének ne lett volna híve! De nem elvtagadás az, hogy ebben a pillanatban mindezeknek a szabadságjogoknak azonnal való életbeléptetését méregnek tartom. Mivel él az ember? Hússal, akármivel, evvel, avval és jön az orvos s bár én húsra éhezem, de eltiltja, mert ebben a pillanatban az életemet veszélyeztetné. Talán a szesz után is szomjazom, de nem szabad innom, mert tönkretesz. (Gaal Gaston: így vagyok én a szivarral! — Derültség.) Igenis, nem elvtagadás, mert majd eljön az ideje annak, hogy kiterjesztehessük a politikai jogokat a legszélsőbb rétegekig, én is ott leszek. Egyelőre azonban nem. mert igen tisztelt Várnai képviselő ur, én a nép_ közül jövök, oly kerületből jövök, ahol, sajnos, sötétség lakik, majd én is megteszek értük, amit lehet — oda nem lehet bevinni ilyen ideákat, oda nem lehet bevinni még a politikai jogok kiterjesztésének gondolatát sem, hiszen az a szegény nép meg sem tudja érteni. Eszembe jut egy nagyon közönséges, régen ismert anekdota arról, hogy amikor a haldokló zsidó hős honvédhez odamegy a harctéren egy másvallásu pap és azt kérdi tőle: Fiam, hiszel-e a túlvilágban 1 — a haldokló azt feleli: Nekem golyó van a hasamban és te rébuszokat adsz fel? Azt hiszem, ennek a népnek is sokkal nagyobb gondjai vannak, mint az általános titkos választójog. (Taps a jobboldalon. — Jánossy Gábor: Kenyérgondjai vannak! — Rothenstein Mór: Nem kapják meg sem az egyiket, sem a másikat!) Én hiszek az emberi nem haladásában és tökéletesedésében. Az ehhez való ut nem vezethet máson, mint egy igazi, becsületes, megértő, tisztességes demokrácián keresztül. (Ugy van! Vgy van! a jobboldalon) Én azonban konzervatívnak vallom magam, első parlamenti felszólalásomban is azt mondottam, hogy konzervatív vagyok, meg kell tehát magyaráznom, hogy akkor, amikor a demokratikus intézményeknek vagyok őszinte hive, az én megvilágításomban mit jelent a konzervativizmus? (Jánossy Gábor: Lassan a testtel! — Rothenstein Mór: Megtartani azt ami van! — Ellenmondások a jobboldalon.) Nem ezt jelenti! Majd megmondom, hogy mit jelent. Világháború után vagyunk t. képviselő ur. Én is voltam fiatalember, én is tüntettem az utcán, én is meghaltam volna annakidején a szabadságjogokért. Elkövetkezett azonban a nagy világégés s itt van ez a nyomorult kis ország: ebben a pillanatban más feladatunk nem lehet, mint az ország életét megmenteni, hogy jövőjét biztosithassuk. Tehát meg kell menteni a múltból nem holmi feudális lim-lomokat, arisztokratikus cafrangokat, — hiszen nem ez a konzervativizmus, nem az ezekhez való ragaszkodást jelenti — hanem azt, amire ennek a nemzetnek szüksége van.