Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-31

Àz országgyűlés képviselőházának 31. fékben ülő Ivády t. képviselőtársam, hogy emlékezetébe idézzem azt a vitát, amely egyszer a kivándorlási tanácsban folyt a mezőgazdasági munkabérekről, ahol az igen t. képviselő ur igen erélyesen utasította vissza az előterjesztett adatokat, amelyek teljesen megegyeztek a hivatalos adatszolgáltatással. Nem szabad szemet hunyni az előtt senkinek sem, legyen az illető birtokos vagy nem birtokos, hogy a mezőgazdasági napszámbérek, munkabérek nem elégségesek még az éhenhalásra sem. Méltóztassanak csak kiszámítani, mit csináljon az a mezőgazdasági munkás, — tudjuk nagyon jól, hogy ott legtöbb a gyerek — mit csináljon az az öt-, hat-, héttagú munkáscsalád azzal az egypengő huszfilléres vagy egy pengő ötvenfilléres napszámmal? Ez sincs meg mindig. Figyelemmel kell lenni arra is, hogy ez csak az évnek legfeljebb hat hónapjában van meg, az év másik hat hónapjában el van hagyatva, árván és szegényen nyomorog, senkisem törődik vele és azzal, hogy miből, honnan él és miből nyomorog. Ennek eredményét láthatjuk aztán a kimutatásokban, hogy miként terjed a tuberkulózis, milyen a gyermekhalandóság, hogy a gyermekhalandóság a legf aj magyarabb vidékeken olyan percentarányra szökik már fel, különösen az utóbbi esztendőkben, amilyennek mása sehol Európában nincs. Nem akarom végig felolvasni az adatokat, amelyek teljesen megegyeznek a Tisza balpartjára, a Dunántúlra, vagy a Duna—Tisza közére vonatkozólag. Ezek a január és február havi adatok, megegyezik valamennyi a Tisza jobbpartján található napszámbérekről fölvett adatokkal és amikor kérdem, azt a választ kapom a földmi ve lésügyi , minister illetékes osztályától, amit különben magam is nagyon jól tudok, hogy ez az átlag nem emelkedik valami túlságosan magasra az aratási időben sem. (Csontos Imre: Nem, az nem ugy van!) Ezek hivatalos megállapítások, hivatalosan állapíttatott meg, hogy a mezőgazdasági munkabérek átlaga igen minimális, a maximum pedig legfeljebb csak a 30—32.000 papírkor Dnát éri el a nyári időszakban is. (Ellenmondások a jobboldalon.) E tekintetben nem mondhatok mást. Természetesen nem veszem zokon az uraktól, hogy ezt nekem elvből nem hiszik el. Méltóztassanak átfáradni a földmivelésügyi ministerium illetékes osztályába, ott meg fogják tudni, hogy a munkabérek ilyenek és hogy a munkabérek maximuma a 32.000 papirkoronán felül nem emelkedik. (Udyardy János: Nyáron részmunka folyik a földmivelésben és ott 200.000 koronát is meghalad! — Gaal Gaston: Másfél holdat játszva vág le egy ember és kapja a tizedrészt! — Csontos Imre: Nem szeretek vele dicsekedni, de 40.000 koronát fizetek a mai napon is és hozzá kosztot!) Elnök: Csontos képviselő urat mégegyszer figyelmeztetem, szíveskedjék a közbeszól ásóktól tartózkodni! Várnai Dániel: Fogadjuk el, hogy a t. képviselő ur 40.000 koronát ád és mondjuk, kosztot is, de hát ezt két-három, vagy legfeljebb négy hétig adja. Mondjuk hát, hogy ilyen hallatlanul jó állapotok uralkodnak a nyári időszakban a mezőgazdasági napszámbérekét illetőleg! (Egy hang a jobboldalon: Akkor kell a téli kenyeret megkeresni!) Méltóztassék elfogadni, hogy ezek az elérhetelen állapotok is csak négy hétig vannak. (Gaal Gaston: Megkeresi egész évi kenyerét!) Nem keresi meg. Nagyon sajnálom, hogy nem hoztam ide a mezőgazdasági munkások hozzám intézett leveleit. ülése 1927 március 3Ö-án, szerdán. 283 amelyekben kiszámitják ezt. Különben pótolhatom még mulasztásomat a földmivelésügyi tárca tárgyalásánál. E levelekben kimutatják és pénzösszegbe átszámítják a természetben való javadalmakat és akkor is azt kell látnom, hogy legfeljebb csak négy-öt hónapra keresik meg az ennivalót, a kenyeret, nehéz munkával, amit az urak is elismernek: szörnyű nehéz munkával. (Gaal Gaston: Négyheti munkával!) Pedig ezek az emberek a legértékesebb társadalmi réteg egyikéhez tartoznak, ahhoz a réteghez, amelynek egészségére, erejére és kultúrájára kellene ráépíteni ennek az országnak a jövendőjét. Akármit méltóztatnak mondani, az én konklúzióm csak az lehet, hogy a kormány magára hagyta népünket e tekintetben is. Szociálpolitikai védelemről nem gondoskodik, nem védi meg őket a nagybirtok kizsákmányolása ellen s az ellen, hogy nehéz verejtékkel _ szerzett kenyeréből ott csípjenek le, ahol legjobban éís legtöbbet lehet; magárahagyatott ez a nép és hogy ugy züllik egészségében, kultúrájában és anyagi helyzetében, ezt én semmi másnak betudni nem tudom, mint a kormány köfeömbösséigének, hidegségéinek,, zsugori szivének, közömbös, kegyetlen szivének és érzéketlenségének, hogy ezt az inferniáilis állapotot észre nem .tudja venni éte nem segit. (Malasits Géza közbeszól.) Elnök: Malasits Géza képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Malasits Géza újból közbeszól.) Ismét figyelmeztetem a képviselő urat, méltóztassék csendben maradni! M ' Várnai Dániel: T. Ház. Visszatérek ismét a földreformhoz. Azt kell mondanom, ne higyjék iaa urak, ne higyje a földmivelésügyi minister ur és ne higyje a kormány egyetlen tagja sem, hogy ebben a kérdésben ki méltóztattak mondani az utolsó szót. Nagy sajnálattal látom és nem tudom megérteni azt, hogyha az Omge. felől fújni kezd a szél, ha a nagy agráriusok összetömörülnek és propagandabizottságot alakítanak a földreform ellen, akkor a minister ur sietve kijelenti, hogy az Istenért* ne tartsanak semmitől, hisz a földreform már be van fejezve, az igénylések és a megváltások is le vannak zárva, ami pedig folyamatban van, az el lesz intézve. Ugy szabadkozik a minister ur, hogy én ezt már az önérzet rovására irom. (Zaj a jobboldalon.) Ne méltóztassanak azt gondolni és azt hinni uraim, hogy a földreform kérdésében Magyarországon már kimondatott az utolsó szó. (Csizmadia András: Majd jön a szovjet!) T. Ház. Én hiszem, hogy ideig-óráig felülkerekedhetnek ellentétes, hatalmasabb érdekek, amelyek lenyomják a nép nagy érdekeit, semr mivé teszik, sőt viz alá nyomják a nép jogos igényeit. A történelem során azonban azt látom, hogy az eszmék is beletemetkezhetnek a közömbösség temetőjébe vagy eltemetkezhetnek a lelkek apáthiájába, de meg nem halnak. Ne méltóztassanak azt gondolni, hogy meghalhatnak az eszmék s hogy meghalnak az igények és a elvitathatatlan, letagadhatatlan jogos követelések. (Gaal Gaston: De a józan ész sem hal meg!) Felfognak támadni ezek is épen a józan ész serkentésére; fel fog támadni a földreform gondolata is. (Gaal Gaston: Mindig volt is, meg lesz is!) Cselekvő gondolattá fog kilombosodni akármilyen akadályokat is gördítsenek elébe. Nincs is messze az idő. Csak egyet említek, a hitbizományok kérdését, amelyet épen a kormány dobott napirendre. Nem tudom taktikai fogásból-e vagy komoly szán-