Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-31

278 Az országgyűlés képviselőházának 31 Én nem akarok most erre részletesen kitérni, egyrészt azért, mert hiszen délelőtt erről szó volt épen ezekről a padokról, másrészt pedig a választójogi törvényjavaslat vitájában részletesen, számokkal rámutattam arra, hogy a Duna—Tisza közén, a Tiszán túl, a Dunán túl a magyar, népnek legértékesebb részét zárták ki a választói jogosultságból. Ezt a kormányzat nem tudta indokolni mással, mint azzal a kijelentéssel, hogy: várjon a magyar nép adldig, amig megérik és majd bánni tud azzal a szabadsággal, amelyet a kezébe adnak. T. Ház! Nem ezzel a kérdéssel akartam én foglalkozni, csak rá akartam mutatni arra, hogy bizonyos emberekben mennyi ellenmondás dolgozik. Amikor kiállanak ide az ország legmagasabb tribünjére, ahonnan a leghangosabban és a legmesszebbre hallatszik a szó, még akkor sem tudnak elég önmegtartóztatást tanusitani abban a tekintetben, hogy legalább azzal, amit mondanak, ne kerüljenek önmagukkal ellenmondásba. (Farkasfalvi Farkas Géza: Azt hiszem, ez azon az oldalon a legtöbbször előfordul! — Simon András: Legalább is a szó és a tett között!) Meg kell állapitanom, hogy a magyar uralkodóosztályck — amelyeknek mindig szolgálatkész eszközei voltak a mindenkori magyar kormányok^— mindig szűkmarkúan, zsugori szivvel mérték a magyar nép számára a politikai jogokat és hasonlóképen ilyen szűkmarkúan, ilyen zsugori szivvel adták neki a gazdasági élet lehetőségét is. It rá kell térnem földreformra, rá kell térnem ara is, mivel biztatták a magyar népet a háború alatt, (Felkiáltások jobbfelől: Kik? — Esztergályos János: Akik itthon voltak akkor!) mivel biztatták azért hogy a kötelességtelj esi tésnek azt a mértékét, amely a magyar népben hazája iránt amúgy is megvolt megtetézzék a reménnyel, a jobb jövő kilátásba helyezésével, hogy ezt a nagy kötelességét jobban, bátrabb szivvel, bánat és minden további meggondolás nélkül teljesíthesse. Hogy a földreform kapcsán meg tudjam magyarázni a t. Háznak azt a lelki diszpozíciót, amelyben a magyar nép, különösen a nincstelen földmunkások, ezzel a kérdéssel kapcsolatban vannak, azokra a harctéri jelenetekre kellene rámutatnom, amelyek, — ne vegyék furcsának ezt a szót, ezt a megállapitást — vonatkozásban voltak a földreformmal. Hiszen tömegével akadtak a harctér minden területén olyan jelenségek, olyan jelenetek, amelyek a magyarság, a magyar nép nagy bátorságát, nagy áldozatkészségét mutatták; mutatták akkor is, amikor nem biztatták a földreformmal. Mégis engedjék meg nekem, hogy rámutassak egy jelenetre, mert ez a legjobban mutatja azt, amiből ki akarok indulni és mert evvel a legjobban tudom jellemezni az elkövetkezendőket. Przemysíben 1914 december elején az oroszok elfoglaltak egy olyan állást, amely igen fontos volt: a Nagora nevű hegyet; erről a hegyről két erődünket is uralták volna, ezt a Nagorát tehát, törik-szakad, kerül, amibe kerül, vissza kellett venni. Háromszor kergették rohamra a csapatokat, hiába. Negyedszer az én zászlóaljam elé kiállott a parancsnok és ezt mondotta: ezt a hegyet el kell foglalnunk, ne maradjatok itt, rólatok vagy árváitokról gondoskodni fog a haza, gondoskodni fog az állam, kaptok földet, nem maradtok nincstelenek. A haza háláját fogja nyilvánítani vagy veletek szemben, vagy pedig árváitokkal és özvegyeitekkel szemben. ülése 1927 március 30-án, szerdán. A többi nem érdekes. A hegyet a zászlóalj elfoglalta. Én visszafelé menet a bevonulás alkalmával szóbahoztam ezt a beszédet: egy parancsnoknak, aki kiáll a, zászlóalj elé és ott kijelentéseket tesz, ezeket tulajdonképen felelősséggel kell tennie; honnan, kitől kapott Ő felhatalmazást, kitől kapott biztatást, hogy ilyesmit mondjon, hogy földet Ígérjen, ami mindig olyan kényes volt Magyarországon? A vállát vonogatta: »A parancs parancs; én ilyen utasitást kaptam, és teljesítettem.« Megtörtént ez másutt is, t. Ház! Ilyen biztatások elhangzottak nem felelős helyekről, de a felelősség látszatával a hadifogságban is, onnan hazajövet is, tudomásom szerint a harctér más területein és a háborúnak különösen befejező időpontjaiban egyre sűrűbben, ugy, hogy a magyar nép joggal hihette, hogy a sok adott szóból élet lesz. A magyar nép, amely hazavonult a harctérről, joggal hihette azt, hogy vérének rohanó árja el fogja mosni azt a szolgaságot, amelyben élt, hogy a gazdasági értékek pusztulásából, a kultúra pusztulásából, vérének hullásából az ő számára is meg fog születni a dolgoknak egy olyan tűrhető rendje, amely méltó hozzá és amelyet régóta joggal igényelt. Mi történt azonban? Én a háború utolsó esztendejének közepetáján kerültem vissza Magyarországra és épen ebben az időtájban olvasgattam én a lapokban azt, hogy olyan tanácskozások folynak felelős tényezők között, a kormányhoz tartozó és kormányon kivülálló, de felelős tényezők között, amelyek a földrefommal vannak összefüggésben. 1918-nak ha jól emlékszem, augusztusában a hercegprímás elnöklésével folytak ilyen tanácskozások, nagy titkolódzásokkal, amelyekből a sajtó, illetve a nyilvánosság számára csak annyi szivárgott ki, hogy itt a földreformról van szó, hogy a haza háláját nyilvánítsa azok iránt, vagy azoknak hátramaradottjai iránt, akik szenvedtek, sokat szenvedtek és sokat áldoztak is az elmúlt esztendők során. Többet azután nem hallottunk # erről. De megjött a földreformtörvény és megjött utána a novella is. Ezeknek történeti részeivel nem akarok foglalkozni, t. Ház, hiszen joggal teszem fel, hogy mindannyian jól ismerjük, rossz hatásait épen ugy, mint állítólagos jó hatásait. Én azonban kénytelen vagyok bevallani, hogy ennek a reformnak olyan irányban való hatását, amilyennek szánták, amilyen irányban való működését feltételezték és megigérték, nem lehet észrevenni sehol sem. A földbirtok aránytalan megoszlásának megváltoztatása volt a célja a földreformnak, majd ezt megerősítendő a novelláris toldaléknak, de azt látjuk, — ami letagadhatatlan, ugyebár — hogy a magyar földbirtok aránytalan és igazságtalan megoszlásán semmi, de semmi változás nem történt, legalább is nem történt a földreform végrehajtásának hatása következtében. A legutolsó felvétel a legújabb gazdacímtárban van. Ebből látom, hogy Magyarországon a kisbirtokos elem szám szerint 840.000-ből áll és ennek kezén van 8,110.223 katasztrális hold. (Gr. Szapáry Lajos: Volt!) Van még mindig 9630 középbirtokos — a földreform végrehajtása után öt esztendővel, — ennek kezén van 2,654.603 katasztrális hold. Nagybirtokos van 1130, összesen 5,383.488 katasztrális hold földbirtokkal. (Gr. Szápáry Lajos: Mennyi belőle az erdő?!) Ez összesen 16,148.314 katasztrális hold, aminek kb. a fele van — mint mon-