Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-31

Az országgyűlés képviselőházának 31. dottam — kisgazdák kezében. (Gr. Szapáry Lajos: Mennyi belőle az erdői!) A legutóbbi gazdacímtárban látható kimutatások szerint eltolódások vannak a kisbirtok és a nagybirtok viszonylatában. 1913-tól 1925-ig a kisbirtok növekedése 13-6%, ezzel szemben ugyancsak hasonló időszakban a közép- és a nagybirtok csökkenése 10-8%. Lehetne azzal érvelni: no lám, a kisbirtok javára 13'6%-os eltolódás mégis csak valami, tiszteletreméltó hatása lehet a földbirtokreformnak. Az a baj azonban, hogy a kimutatások a növekedést, illetőleg a csökkenést 1913 és 1925 köizött mutatják, és nem — amire nagyon kíváncsi volnék és volnának mások is — 1921 és 1925 között, a földbirtokreform és a novella végrehajtásának idejében. (Egy hang jobbfelől: És 1926?) Én csak azt veszem, amiről a statisztikai hivatalnak adatai állanak rendelkezésemre. Nem történt azonban 1925-ben és 1926-ban sem különös változás. (Zaj^és ellenmondások a jobboldalon.) Nem látjuk tehát sem tisztán, sem sehogyan, hogy ebben az eltolódásban mennyire éreztette hatását a földbirtokreform. Az Országos Földbirtokrendező Biróság kimutatásai, — bár én mindig minden negyedesztendei kinmtatiáist, amely a lapokban megjelenik, figyelemmel kisérek — nem adnak felvilágosítást vagy nem adnak olyan felvilágosítást, amilyenre szükségünk volna, amilyenből megállapithatnók, hogy a földbirtokreform kiknek javára és mennyiben érvényesült. (Pesthy Pál igazságügyminister: Dehogy nem adnak, hogyne adnának!) Én azt szeretném tudni és épen egyedül illetékes fórum az 0. F. B. kimutatásaiból (Pesthy Pál igazságügyminister: Meg is van benne), a legminuciozusabb részletekig... (Pesthy Pál igazságügy minister: Megvan a legminuciozusabb részletekig!) — nincs benne! (Pesthy Pál igazságügyminister: Megvan!), — hogy mennyi volt az igénylő és mivel elégíttetett ki. Szeretném tudni, hogy hány egészen nincstelen kapott földet és fejenként mennyi földet kapott. Továbbá mindannyian kíváncsiak volnánk arra is, hogy hány törpebirtoknak és kisbirtoknak juttattak és mennyi földbirtokkiegészitést. Különösen szeretném tudni, — mert ugy a novella, mint a törvény módot ad erre — hogy mennyi középbirtokot alakítottak, hány hold felhasználásával és jó volna tudni azt is, hogy menynyit adtak a földbírtokpolitikai célokra rendelkezésre (álló földmennyiségből egyházi célokra. Én azt hallom, — nem felelős helyről hallom és épen azért szeretnék felelős helyről végre választ erre a kérdésre, felvilágosítást az ország számára, mennyit fordítottak egyházi célokra a nincstelenek rendelkezésére álló földmennyiségből — azt hallom, hogy mindegyik protestáns püspök kapott 500 katasztrális hold földet. Ezt nem ellenőrizhetem, de mondom, ezt hallom nem felelős helyről. Mondja meg tehát nekem a t. kormány, a t. földmivelésügyi minister ur: igaz-e az, hogy a protestáns püspökök, kivéve a protestáns tábori püspököt, külön-külön fejenként 500 katasztrális hold földet kaptak abból a földmennyiségből, amely kizárólag földbirtokpolitikai célokra állott rendelkezésre, vagyis arra a célra, hogy abból egészen nincstelen földmunkásoknak juttassanak és aféle kis morzsavagy törpebirtokosoknak juttassanak néhány parcella kiegészítést. Különösen arra kíváncsi az ország jó nagy része, a kisexisztenciák jó nagy része... (Gaal Gaston: A törvény* ülése 1927 március 30-án, szerdán. 279 megengedi az egyházak dotálását!) Erre nyomban rátérek. Nagy viták voltak itt erről a kérdésről. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Elsősorban a hadviseltek, igy szólt a törvény eredetileg!) Megengedte a törvényi Igen, de más helyekről is lehetett volna kielégíteni a protestáns egyházaknak ilyen irányú kívánalmait és nem abból a földből, amely más célra állott rendelkezésre. Utalok az 1848. évi XX. tcikkre, mert akármit méltóztatnak gondolni, akármilyen ellenvetést méltóztatnak az én megállapításommal szemben tenni, én vallom, benne van az 1848. évi XX. tcikkben, hogy az állam joga, hogy valamennyi egyházi vagyon felett rendelkezzék. (Ötvös Lajos: Dehogy van benne!) Az ellenmondás előrelátható volt, de én utalni kívánok az 1848-iki törvényhozás történetére, különösen e történetnek arra a részére, amely az 1848. évi XX. tcikk meghozatalával van összefüggésben. (Simon András: Nincs benne!) Azokból a szenvedélyes vitákból, amelyek e törvény körül a felső táblán folytak, abból a minden tekintet nélküli intrikából, amely a klérus részéről e törvény ellen Bécsben is folytattatott, azt méltóztatik majd megtudni, hogy ebben a törvényben, az 1848. évi XX. cikkben, igenis benne van az államnak az a joga, hogy rendelkezhetik valamennyi egyházi vagyonnal. Méltóztatott volna tehát az államnak élni ezzel az elvitathatatlan, letagadhatatlan jogával (Gr. Szapáry Lajos: Nincs benne! Épen a fordítottja van benne!) és méltóztatott volna visszatérni a protestáns egyházaknak arra a régi egyházi állásfoglalásaira, amelyet azzal a névvel jelölhetnék, hogy szekularizáció, amely szekularizációt ők azért is kérték, mert jogot formáltak az egyházi vagyonra, azokra a vagyonokra, amelyek a katholikus egyház kezelésében voltak és vannak. Adtak volna ebből a vagyonból a protestáns egyházaknak. (Zaj a jobboldalon. — ötvös Lajos: Épen ezzel ellenkezik — Gr. Szapáry Lajos: De nincs joga hozzá!) Adtak volna ebből a vagyonból, mert rendelkezhetik vele az állam, joga van hozzá, képviselő ur! (Csontos Imre: Az volt a baj, hogy mikor ezt a földreformot tárgyaltuk, akkor a képviselő urak aludtak, otthon voltak!) Elnök: Csontos képviselő urat kérem, ne méltóztassék .közbeszólásokat tenni, különösen ne ilyen hosszan! (Derültség. .— Györki Imre; Rövid ember hosszan szól közbe! — Derültség a szélsőbaloldalon. — Csontos Imre: Megfelelek én mindenkor!) Várnai Dániel: Magam is ezt kérném: Röviden, de velősen t. Csontos képviselő úr, bármennyire nehezére esik is, akkor meg tudom önöknek mondani, hogy mi voltunk azok, akik legkevésbé aludtunk a földbirtokreform novelláris részének tárgyalásánál. (Csontos Imre: Nem érdekelte magukat!) A törvényjavaslat tárgyalásánál nem lehettem itt, mert méltóztatnak tudni bölcsen, hogy akkor innen kiterrorizáltak bennünket, ide sem engedtek. (Csontos Imre: Szívesen vettük volna magukat!) E felett tehát hiába vitatkozunk, ez olyan kérdés, olyan évszázados per az egyházi vagyonok felett, amelyet különösen most nem fogunk tudni eldönteni. De a történelmi igazságra, a törvény valóságos lényegére utalva kell azt mondanom- hogv ez a jog elvitathatatlan. Az állam rendelkezhetik az egyházi vagyonok felett is. (Gaal Gaston: Ezt nem mondja a törvény!) De a magyarázatok mondják, (ötvös Lajos: Belemagyarázás!) Nem belemagyaráz 89*