Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-31

260 Az országgyűlés képviselőházának 31. ülése 1927 március 30-án, szerdán. is megbánta! — Peidl Gyula: Eszmék ellen nem lehet szuronyokkal küzdeni!) A munkásság az üldöztetés ellen hallatlan erőfeszítéseket tett, védekezett a maga módja szerint, gyűlések és tüntetések százain igyekezett megérteni önmagát, amit izgatásnak, lázadásnak minősitettelkj Hatalmas irodalom és sajtópropaganda folyt még a belátóbb polgári sajtóban is és a belátóbb, okosabb, előrelátóbb polgári politikusok részéről is. Politikai tömegsztrájkok rázták meg az országot és mindez csak azért, hogy a munkásság ne kapjon részt a jogokból s a vele járó előnyökből és felelősségből. . 1905-ig nem történik semmi. A magyar törvényhozás • vagy^ a magyar ministerium egyetlen egészséges lépést sem tesz a választójog kiterjesztése terén. A szavazás nyilt, a választójog korlátolt, a 21 milliós Magyarország és társországaiban mindössze egy millió a szavazók száma, a parlament összetétele pedig 1905ben a következő: t 142 földbirtokos, 56 arisztokrata, 114 ügyvéd, 65 közigazgatási tisztviselő, 22 pap, 5 kereskedő, 5 orvos, 2 iparos és 2 tanár. Munkás, kisiparos, kisember, földmives ismeretlen fogalom; szerencsés volt az illető,' ha a karzatra feljuthatott, mert annakidején rongyosruháju embert a karzatra sem engedtek fel. A francia kamarában ugyanakkor, abban az időtájban volt 119 kereskedő és iparos, közöttük 10 munkás, 150^ ügyvéd, tisztviselő, jegyző, 59 orvos, 78 egyéb értei miségü, 3 pap, 22 nyugalmazott katona, 50 földbirtokos, 38 földmives és 42 magánzó, közöttük egy csomó munkás. A magyar törvényhozás összetételének igen furcsa következményei voltak, ami nagyjában ismeretes, amit sokan tagadnak, sokan szegyeinek is. Szégyelni lehet, de tagadni— sajnos — nem, mert történelmi valóságok. Legklaszikusabb következménye az volt, hogy a földadót megmerevítették, kontingentálták. 1867-ben 68 millió koronában állapitották meg és kontingentálták a földadót és ugyanennyi maradit mindvégig, egészen az összeomlásig. A költségvetés körülbeiül a tízszeresére emelte. A közvetettadók és a városokat sújtó egyenesadók hallatlan mértékben emelkedtek, a földadó azonban, ez a legelsőrendű, legbiztosabb és legnagyobb mennyiségű nemzeti vagyon megtartotta 1867-től az összeomlásig a maga 68 milliós állami hozzájárulását. Ennek következtében ae:rárdiktatura következett, amely — nem kell mondanom ' és nem kell bizonyitanom — tönkretette a népet és az országot. Mert tönkre kell mennie egy oly országnak, amelynek legadózóképesebb rétege nem adózik; erkölcsileg, gazdaságilag és minden tekintetben tönkre kell mennie oly országnak amely a maga terhének túlnyomó részét olyan gyenge vállakra rakja, amelyek a terhet nem birják el. Ha a szavazók számának alakulását nézem, akkor rájövünk arra, ' hogy 1880-ban 819000 szavazója volt az országnak. 10 évvel később, 1890-ben 846.000, 1900-ban már jól benne vagyunk az uj korszakban, akkor már kibontakozik a háborús veszedelem. A tisztánlátók már tudták és láttak, hogy mi következik. Még mindig csak 989.000 a szavazók száma. Ezzel szemben Írástudó volt az országban az egész polgári népesség közül 1880-ban 36%, 1890-ben 44%, 1900-ban 51%, a választók száma azonban csak 5—6%. , T. Képviselőház ! A küzdelem 1848-tól 1867-ig és 1867-től 1905-ig teljesen meddő volt. Egyetlenegy lépést sem tudtunk előre menni. Az agrárdiktatura megakadályozta a demokratikus előhaladást, a munkásság kenyér helyett, jog helyett üldöztetésben, elnyomatásban, és legjobb esetben időnkint ijesztésül vagy figyelmeztetésül csendőrszuronyban és csendőrgolyóban részesült. A parlament tevékenységét ekkor meddő közjogi viták foglalják le. A körül folyik a nagy vita és a nagy birkózás, hogy 48-as vagy pedig 67-es alapon vezessék-e tovább az ország ügyeit. A közjogi pártok a tömegek kizárásával valósággal gyilkos harcot folytattak egymás ellen. Ebben a nagy zavarban nem látja a törvényhozás, nem látja a ministerium, nem látják a pártok, hogy a szociális és gazdasági problémák torlódnak, megoldásra várnak, aktualitást követelnek, az ellenzék programmja az önálló hadsereg, a magyar vezényleti nyelv, a szabadelvű pártnak ennek az ellenkezője. Megindul az obstrukció, amely esztendőkig eltart, elvetik a forradalom magvát felülről. Ha a forradalomnak és a forradalmi szellemnek genezisét keresik, akkor méltóztassanak visszagondolni 1905-re, a koalíciónak úgynevezett vezérlő bizottságára, amely mellékkormánynak kiáltotta ki magát, amely vesztett háború nélkül, forradalmi összeomiás nélkül kivül helyezte magát a törvényeken és a kormány ellenére parancsokat osztogatott; (Zaj.) felhivta az ország népét a teherviselés megtagadására, a hivatali eskü megszegésére, pedig akkor nem volt háború, nem voltak forradalmak, és ezt a polgárság egyik része csinálta. A másik részről parlamenti csínyek tarkitották ezt a szép szinjátékot. November 18-ika, a zsebkendő-szavaztatás, azután 1913 júniusa következett, amikor Tisza István itt a képviselőházban parlamenti forradalmat csinált azzal, hogy a házszabályok felrúgásával a feliratkozott szónokoknak nem adta meg a szót, hanem intéssel leszavaztatta a képviselőházat. A forradalmak gyökerei tehát ide nyúlnak vissza. A polgári osztály mutatta meg, hogyan lehet és hogyan kell szembehelyezkedni az államhatalommal akkor, amikor ugy gondolják, hogy egy magasabb érdek ezt igy kívánja. A

f választójog kérdése is elsikkadt ebben az időben. (Farkas István: Elalkudták Bécstől Budapestig!) Két trónbeszéd szólt már akkor arról, hogy az általános, egyenlő és titkos választójog elodázhatatlanul szükséges, a szabadelvű kormány azonban nem volt hajlandó a jogkiterjesztés terére lépni. Az obstrukció és a parlamenti forradalmak következtében a szabadelvű párt megbukik, úgynevezett kisebbségi kormány alakul, a Fejérváry-kormány, amelynek belügyministere, KristóJky, orogrammba veszi az általános, egyenlő és titkos választójogot. Itt fel kell hivnom szíves figyelmüket egy most megjelent könyvre. Kristóffy t. i. egy 800 oldalas kötetben számol be az ő működéséről, a Fejérváiry-kormány kormányzásáról és az ehhez kapcsolódó eseményekről. Jól tudom, hogy a frazeológia miképen méltányolja Kristóffyt és az ő korszakát, de feltűnő,' hogy ezt a könyvet agyonhallgatják, nem írnak rólci az újságok (Ellenmondások a jobboldalon.), nem beszélnek róla, nem idéznek belőle, s még csak nem is szidják már. pedig ez a könyv igen érdekes és értékes adatokat, tényeket ás okmányokat tartalmaz az akkori viszonyokra vonatkozólak. Kristóffy ma is élő és funkcionáló