Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.
Ülésnapok - 1927-31
Az országgyűlés hépviselöházánák 31. politikusokat aposztrofál könyvében és már csak azért is érdekes, hogy az emibeiek nem hajlandók tudomást venni egy 800 oldalas könyv meg jelenléséről, amelyet pedig «lő kellene venniölk, el "kellene olvàsniok és a tanulságokat le kellene vonniok. Kristóffy 8LYY3L ËL vádra vonatkozólag, hogy a választójogot csak taktikából vettt eiő és hogy az umalkodó osztályokkal szemben meg akarta nyerni az elnyomott osztályuk rokonszenvét, a 'könyv 181. oldalán a következőket irja. (Olvassa): »Történelmi igazság az, hogy az általános választójogot a viszonyok kényszerűsége szülte.« Megmondja még Krisu'jffy azt is, hiogy a magyar társadalmi osztályok között az ellentét miből táplálkozik. A 186 oldalon ugyanis ezt irja. (Olvassa): »háltam, hogy Magyiarországtni is van népnyoranr, vannak elhanyagolt népérdekek, izzó vágyai a képnek, de ezek közül egy sem kap bebocsáttatást a parlamentbe. A nemzet fogalma ezért nálunk, különvált a nép fogalmától.« (Farkas István: Akáir csak ma!) Kristóffy nem a mi osztályunkhoz tartozik. Ö magyar neme, akinek élete és pálvája a megyeházán kezdődött, ahová a gentry rendszerint vágyódik és ahol elhelyezkedést talál, Kristóffy nem felforgató, nem szocialista, sőt merem állítani, hogy Kristóffy konzervatív oolitikus és mégis kénytelen ilyen megállapításokat tenni. Ismétlem megkezdődik az úgynevezett nemzeti ellenállás a magyar vezényleti nyelvért, a Fejérváry-kormány belügyministere terjedelmes memorandumot intéz a királyhoz, amelynek _ teljes szövegét az 187. oldal tartalmazza. Az öreg király hajlandó elfogadni Kristóffy előterjesztését. Lukács László is helyesli a reformot. Kristóffy felveti a kérdést, mi kell az országnak: vezényszó-e vagy jog és kenyér 1 ? Meg is állapítja könyvében, hogy nem forradalmi lépést akar tenni, hiszen akkor a választók száma csak 1.100.000 volt és ő ezt a számot akarta 2,600.000-re felemelni, de a szavazást titkossá akarta tenni. Kristóffy könyve felvilágosit arról is, hogy a koalíció a magyar vezényszóért és a>. ö^W magyar hadseregért indult harcba és törte össze a parlament belső berendezését, szövetkezik Gautsch osztrák ministerelnökkel a magyar dolgozó nép ellen. Gautsch be is avatkozik a magyar viszonyokba, A Zeit erről tudósítást hoz annak idején és a magyar koalíciós sajtó köszönettel nyugtázza Gautsch urnáik és a Zeit-ntak beavatkozását a magyar ügyekbe és konsttálja, hogy ebben az esetben tudomásul kell venni Gautsch ur beavatkozását tisztán magyar ügyekbe, mert a választójog elgáncsolása az ország érdekeit. szolgálja. A Fejérváry-kormány belügyministere, Kristóffy, arra is gondolt, hogy oktroj utján lépteti életbe a választójogot. Ezt a király, rossz tanácsadói tanácsára, ellenzi, a koalieió pedig az osztrákokkal együtt elgáncsolja, A koalíció vezérkara akkor Andrássyból, Apponyiból, Kossuth Fereneből és Zichy Aladárból áílt. A Fejérváry-korimány megbukik, uj kinevezést, kap, újra megbukik, uj memorandum megy a királyhoz, uj puhatolódzások indulnak meK, a koalieió összefogása azonban az osztrák reakciós körökkel elgáncsolja a választójog ügyét, a Fejérváry-kormány megbukik és mint tudjuk a legközelebbi törénelemből, a^ koalíció jut uralomra Wekerle ministerelnöksége platt. Megállapítja Kristóffy, hogy sohasem hitte volna azt, hogy a politika menetének ügye Magyarországon a zseb és a has ügye, hogy a maRÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. II. ülése 1927 március 30-án, szerdán. 261 gyár uralkodó osztályok zseben és hason keresztül kormányozzák az országot és azt mondja, hogy kénytelen volt a szocialista történelem bölcselet, a történelmi materalizmus alapjára helyezkedni ebben a kérdésben, mert személyes tapasztalatai voltak ez irányban. Megállapítja, hogy csak a főispánokat verték meg és akadályozták meg az installációban, de az állami, a főpapi kinevezéseket mindenki tudomásul vette (Farkas István: Akár csak 1918-ban!) s az értük járó fizetéseket és előnyöket mindenki szépen elfogadta. Megállapitja Kristóffy erről a korszakról — amit talán nem sokan tudnak — hogy igyekezett a főispánokat installáltatni, beszélt a helyi önkormányzatokkal és megállapitja könyvében, hogy ezek a kapacitációk rengeteg összegbe kerültek, rengeteg pénzébe kerültek az államnak, amit ugy kell érteni, hogy az önkormányzat tagjait pénzért kellett megvásárolni, hogy a közgyűlés termében bemenjenek és ott az installáción résztvegyenek. (Madarassy Gábor: Nem sok sikert ért el! — Malasits Géza: Volt ott siker elég — Barabás Samu: Nem mind igaz az, amit Kristóffy mond!) A nemzeti ellenállás mértékéről majd inég beszélünk. (Endre Zsigmond: Ezt mi jobban tudjuk! — Malasits Géza: Nem is önnek mondják ezt!) Ha jobban tudnák, akkor többet foglalkoznának vele, mert ennek igen messzemenő tanulságai vannak, t. képviselőtársam. (Endre Zsigmond: Halljuk!) Ilyen történelmi tényeket, ilyen szörnyű botlásokat nem lehet- szó nélkül tudomásul venni. (Endre Zsigmond: Mi azt keresztül csináltuk!) A választójog ügye akkor így állt: 20 éven felüli férfi volt az országban 4,322.960. Ebből nem választó, tehát jogtalan 3,273.984, a zösszes felnőtt férfilakosságnak 75 százaléka jogtalan. A 20 éven felül irni-olvasni tudók száma 2,964.207, ebből választó 278.112, tehát 26 százalék. Nemzetiségi megoszlás szerint a kép a következő: magyar 56*2, német 12:7, tót 11*4, román 11-2, rutén 2*9, horvát 1'2, szerb 2-8 s egyéb nemzetiség 1-6 százalék. Foglalkozás szerint a választók a következőkép oszlanak meg: földbirtokos 66*7, iparos 9-7, kereskedő 4*9, értelmiség 5-7, állami alkalmazott 8-2, munkás — többnyire művezetők és előmunkások — 4*8 százalék. Ugyanekkor külföldön a velünk szövetséges Ausztriában már 1906-ban 13 szociáldemokrata képviselő ült a parlamentben, 1907-ben 87, 1911-ben pedig 82. Mert míg az osztrák reakció a magyar hazafias koalícióval szövetkezve elárulta a magyar dolgozók ügyét, addig Ausztriában Lueger és Adler Viktor megcsinálták együttes fellépéssel az általános, egyenlő és titkos választójogot. Ugyanakkor Franciaországban a parlament összetétele, illetőleg a francia parlamentben résztvevő radikális csoport tagjainak száma a következő volt: radikális-szocialista volt — ezek tulajdonképen polgári pártot alkotnak s csak a nevük szocialista — 146, köztársasági szocialista 31. szociáldemokrata 75. A francia választók száma 1885-ben 7,266.000 volt. Akkor reformálták a választójogot és háromszorosára emelték fel a választók létszámát. Ugyanakkor Németországban, a • velünk szövetséges német birodalomban erőteljesen halad a törvényhozás a demokrácia irányában, 1871-ben 2 szociáldemokrata ül a parlamentben. 1874-ben 9, 1877-ben 12, 1878-ban 9, 1881-ben 12, 1884-ben 24. 1887-ben 11, 1890-ben 35, 1893-ban 44, 1898-ban 56, 1903-ban 81, 1907-ben 43 és 1912-ben. 10.
