Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-31

Az országgyűlés képviselőházának 31. dolgozó munkásokról, rájuk nézve nem hoztak törvényeket, vagy ha hoztak, nem volt köszönet benne, mert ezek a törvények elnyomó tendenciájú törvények voltak. Meg kell állapítani, hogy az 1848-ban kezdődött és az 1867-ben bekoronázott polgári felszabadulás az egész dolgozó munkásosztály részére az elnyomatás kezdetét jelentette, amely, sajnos, még ma sem ért véget, sőt 1867-től máig fokozódott. A munkásosztály felismerte a maga helyzetét és súlyát, tudatára ébredt jogainak és már 1867-ben — akkor még nem volt szociáldemokrata párt, még nem voltak véresszájú agitátorok, munkásosztály volt szervezetlenül, amely végezte a maga országfentartó munkáját, de még szocializmus és osztályharc nélkül — a munkásprogramm^ első pontjává, az általános közvetlen választási jogot avatja. Természetesen a programm papiron marad, csak elméletben van meg, az uralomra jutott osztálynak nincs ráérő ideje arra, hogy a munkásosztály követeléseivel és igényeivel foglalkozzék. 1874-ben megreformálják a választójogot, de nem a dolgozók számára. Nem terjesztik ki a jogokat a széles néprétegekre, cenzust állanitanak meg, 21 éves korhatár, de a cenzus olyan, amely az akkori viszonyokban jogtalanságot jelent a dolgozóknak. A cenzus országrészenként 35 krajcártól 60 forintig terjed és csudálatos állam-művészettel a cenzus térképe ugy van kirajzolva, hogy a nemzetiségi és munkás vidékeken magas a cenzus, más vidékeken olyan alacsony, hogy könnyű bejutni a választójogba. Egynéhány esztendővel kéeőb! 1880-ban megalakul a magyarországi általános munkáspárt, de még mindig nem szocialista ala^n, még mindig nincs szocializmus még mindig nincsenek felforgatók és aoitátorok. (Malasits Géza: És hazátlan bitangok!) De elevenen él a tömegekben az akarat és gondolat a felszabadulás iránt és a magyarországi általános munkáspárt kongresszusának második programmpontja az általános szavazati és választási jogot követeli minden 20 évet beiöltött részére az állami, megyei, községi és esküdtszéki választásokra vonatkozói a*»-. Természetesen ennek a programmpontnak sincs folytatása, Etfzel sem foglalkozik a törvényhozás. Még későbben. 1903-ban megalakul a szociáldemokrata párt hivatalosan, illetve meeralkotia első ^"p

1rammpontját, amelynek első pontja az általános, egyenlő községenként gyakorlandó titkos választójog, nénire való tekintet nélkül. A szociáldemokrata párt akkor az 1903-as kongresszuson, amidőn első programmját alkotta meg, a németországi, erfurti programm nyomán, a hazai viszonyok figyelembevételével, nem hatalmi vágyból és nem mandátuméhségből állapitotta meg azt. hogy szükséges az általános, egyenlő és titkos választójog. Akkor már tapasztalta az osztályparlament működésének következményeit a kultúra, az adózás és a gazdasági élet alakulása, a szociális törvényhozás hiányossága és meddősége terén, tapasztalta, hogy az ország dolgozó népét részesíteni kell a politikai jogokban és a törvényhozásban képviselethez kell juttatni, hogy szóhoz juthassanak az igények, követelések és törekvések. . Nem mandátumra vadászott tehát, nem diszből vagy kedvtelésből akart "• részese lenni az állam törvényhozási munkájának és felelősségének, hanem jogos önvédelemből és az általános, egyetemes, országos érdekkel öszszeegyeztetett önérdekből helyezkedett arra az álláspontra, hogy az osztályuralom garázdálkodását, amely az országra csak káros, veszedelülése 1927 március 30-án, szerdán. 259 mes és csak egy kis osztály érdekeit képviseli, meg kell szüntetni. Az első szociáldemokrata programm a dolgozó osztályok életét akarta elviselhetőbbé tenni, az osztályuralom csökevényeit és kinövéseit akarta lefaragni, mert Magyarország már akkor ugyanúgy, mint most, a legmagasabb élelmiszerárak és a legalacsonyabb munkabérek hazája volt. Évente 2—300.000 dolgos, hasznos, kemény magyar hagyta el az országot, mentei, amerre látott, legtöbbje a tengerentúlra, ismeretlen idegen területekre, ismeretlen, idegen népek közé, mert itt, a kenyértermő országban nem találta meg a darab kenyeret. Itt kellett hagynia a családot, a multat, itt kellett hagynia mindent és el kellett mennie. Ezt mind látták a szociáldemokraták és programmba^ foglalták az általános, egyenlő, titkos választójog követelését, azt a keveset, azt a minimumot, ami csak eszköz, egymagában nem jelent semmit, nem jelent többet, mint részt a törvényhozás munkájából és felelősségéből. A szociálpolitika ismeretlen volt. A nyugati államiakban a munkáspárt ösztönzésére már megindult a szociálpolitikai törvényhozás. Hoztak szociális biztositási és munkásvédelmi törvényeket. Az ipart, a kereskedelmet, a munkaviszonyt, a munkás- és munkáltató egymáshoz való viszonyát a munkásérdekek figyelembevételével rendezték. Nálunk nem volt semmi, egyetlen lépést sem tett a magyar törvényhozás 1867-től ezen a téren jó sok ideig, mert az uralmon lévők ellentálltak és kegyetlen ellentámadásba mentek át s a helyett, hogy megértették volna az alulról feltörekvő törekvéseket és igényeket, az üldözés kezdődött el. Már régen rendőri üggyé fokozták le a dolgozók ügyét, hűtlenségi pert inclitott_atí, melyek; alapján egy csomó embert csak azért .mert szocialistának vallotta magát vagy azért, mert a párizsi forradalom hatása alatt rokonszenvüket nyilvánították a párizsi események és szereplők iránt, hűtlenségi perbe fogták. Igaz, hogy a biróság felmentette a vádlottakat, de igaz az is, hogy ez a könnyelműen felidézett üldözés mély nyomokat hagyott a dolgozók lelkében. Az üldöztetés folyt tovább a Bánffy—Perczel-korszak alatt; csak azért, mert valaki szociáldemokrata volt, lefényképezték a főkapitányságon, ujjlenyomatokat vettek fel róla, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) eltoloncolták születési * vagy illetőségi helyére, vagy kivül helyezték az országon. A munkások vezetőit rablógyilkosok módjára kezelték csak azért, mert szociáldemokraták. (Bródy Ernő: Akkor nőtt meg a szociáldemokrata párt! — Esztergályos János: És no most is!) A munkásosztály természetesen védekezett. Ez a szörnyű hatás ellenhatást váltott ki. Meg kell állapitani, hogy ez a rendszeres üldöztetés egyénileg borzasztóan kellemetlen és lealázó volt, a szociáldemokrata mozgalomnak _ azonban, amelyet ezen keresztül le akartak tiporni, határozottan használt. Ez az üldöztetés, a hűtlenségi per és a Bánffy—Percael-korsziak hallatlan üldözései oly szilárd alapokat adtak a szociáldemokrata mozgalom alá, melyeket később sem háború, sem a forradalom, sem az ellenforradalom, sem a most uralkodó fél fasiszta-frendsaer nem tudott és nem tud megingatni és meglazítani. Ezt csak azért emlitem meg, mert utalni akarok arra, hogy a munkásosztállyal szemben tanusitott ez a magatartás még: az uralkodó osztály szempontjából sem célszerű. (Uay van! a szélsőbaloldalon. — Bródy Ernő: Bismarck