Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-31

Az országgyűlés képviselőházának 31 kulózis és a gyermekhalandóság egymással okozati összefüggésben állanak. Intézményesen kell a szociális jólét felé ve­zető utat járhatóvá tenni. (Ugy van!) Első és legsürgősebb teendő ezen a téren a tanyai nép kolonizálása, mert nem lehet 30—40.000 ka­tasztrális holdnyi területen szétszórt tanyai né­pet még a modern technika vívmányának igénybevételével sem helyesen adminisztrálni. Akárhány hely van az Alföldön, ahol a tanyai lakosnak 20—25 kilométert kell megtennie, ha adófizetési kötelezettsége vagy egyéb ügye baja saját helyhatósága elé szólítja, hacsak nem akarja, hogy szerény hajlékába az adóvégr­ehajtó hozzon némi kultúrfölény! Elképzel­hető, hogy ez a nép sem a vagyonbiztonság, sem a népoktatás, sem a közegészségügy terén nem részesülhet már ennél az egyetlen oknál fogva sem megfelelő védelemben és támogatás­ban. Mi sem termsézetesebb, minthogy elhagya­tottságának érzete őt önzővé teszi, lelkébe osz­tálygyülöletet plántál s ez immúnissá teszi a talajt minden haladás számára és azután sza­bad az ut a kommunizmus álapostolainak. Nem kell hozzá különös közgazdászati szak­értelem, csak elő kell venni Európa térképeit és rögtön megállapíthatjuk, hogy a lakott he­lyek sűrűsége és a nép szociális jóléte egymás­sal egyenes arányban állanak, A lefolytatott földbirtokreform során több hasznos intézkedés történt a tanyai nép kolo­nizálása terén, de ezt a megkezdett utat foly­tatni kell, nem lehet megállni. A második teendő, hogy a falvak mintaszerű intézmények­kel legyenek ellátva. A feladat e tekintetben elsősorban az államra hárul, mert a községek a maguk szűkre szabott háztartási kereteik kö­zött semmit sem tehetnek. Igaz ugyan, hogy az állam a községi pótadókúlcs 50%-os maximá­lása fejében átengedett bizonyos állami adó­kat a községek részére, de ez épen azokban a községekben, amelyek leginkább szűkölködnek jóléti intézményekben, csak rontott a helyze­ten, mert az átengedett állami bevételek itt nagyon jelentéktelenek. (Ugy van! a jobbolda­lon.) Milyen nemes gondolat és humánus intéz­kedés volna az állam részéről, ha ezekben a községekben, mondjuk a trafikból vagy a szesz­adóból eredő jövedelmet átengedné a tüdővész és a gyermekhalandóság elleni küzdelem cél­jaira. (Jánossy Gábor: Ugy van! Ugy van! Igen szükséges volna!) Szives figyelmébe ajánlom a kormánynak Csabacsüd mintafalu ügyét, amelyről már hasábokat irnak egyes szaklapok. Egy község, amelynek minden intézménye mintaszerűen van megépitve és ez minden áldozatot megér, mert ennek az általános jólétre gyakorolt nevelő hatásától többet várok, mint akármilyen más társadalmi vagy államilag támogatott propa­gandától. Ez a mintafalu, melyben minden hajlék kőből épült, ahol minden szoba pad­lózva és alápincézve van, ahol az ablak a napba és nem a szemétdombra tekint, ahol az ablakok alatt virágos kert díszlik, az utcán ellenben nincsen árok és benne hónapokon ke­resztül rothadó szennyes víz, ahol nem ugy van, hogy a felvert portól nem látni az utca túlsó oldalát és ahol a temetőben a szomorú­füzek árnyékában csupa hatvan éven felüli öreg ember alussza örök álmát: ez már olyan vetitett kép, amelynek igazságában a legegy­szerűbb ember is hinni tud és utána is fog menni az elhitt igazságnak. Hogy minderre nincs pénz és nincs fedezet, azt elhinni nem tudom és nem is akarom. A múlt század második felében, amikor Kózsa ülése 1927 március 30-án, szerdán. 257 " Sándor és betyárbandája veszélyeztette az Al­I földön a vagyonbiztonságot, idegen országból j hozott pandúrok egész légiója lepte el a ve­! szélyeztetett területet és a kormány a vesze­delem elhárítására külön kormánybiztost kül­dött ki. A lélekidomár rendet is teremtett. A kanyargó Tiszának szeszélyes kiöntései ellen­értékben ma már fel sem becsülhető berendezé­seket eszközölt az állam és az árvízvédelmi in­tézményeknek csak fentartási költségei ma is olyan horribilis összegre rúgnak, hogy hellyel­közzel az állami összes egyenesadók 28%,-át is elérik. És akkor, az ellen a veszedelem ellen, amely a legdrágább földi kincset, az ember egészségét sorvasztja és pusztítja, nincs fede­zet és nincs pénz! Nem pénz kell ehhez, t. Ház, sziv és lélek kell ehhez. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon,) A lelki erőforrások begyepesedett zsilipjeit nyissuk meg az anyagi eszközök meg fognak születni maguktól: a magyar nép hazaszere­tetéből és államfentartó őserejéből. A költségvetést elfogadom. (Élénk helyes­lés, éljenzés és taps a jobboldalon és a közé­ven. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Berki Gyula jegyző: Peidl Gyula! Elnök: A képviselő ur nincs itt! Töröl­tetik. Berki Gyula jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: Tisztelt Képviselőház! Tóth Pál képviselőtársunk beszédében fel­vetette az erkölcs és a divat kérdését és ennek a fejezetnek igen jelentékeny teret biztosított felszólalásában. Megragadta figyelmemet egy mondata, amely ugy szól, hogy a törvényhozás avatkozzék bele az erkölcs és a divat alakulá­sába. Az ötlet meglehetősen bizarr: a törvény­hozás, mint a divat irányító műhelye! Ezzel máshol nem igen találkozunk és én ezt a mód­szert nem is tartom megfelelőnek. (Élénk fel­kiáltások a jobboldalon: Az ellenkezőjét mon­dotta! Azt mondotta, hogy ne avatkozzék bele!) Én azt tartom, hogy a törvényhozás avatkozzék be a gazdasági élet alakulásába olyképen, hogy a széles néprétegek gazdasági helyzete megjavuljon, avatkozzék be a kultúra fokozásába és emelésébe, hozzon létre a tör­vényhozás okos és előrelátó intézkedésekkel olyan helyzetet, amelyben a gazdasági és kul­turális emelkedésen keresztül automatikusan javitja meg az erkölcsöket. Azt tapasztaltam, hogy a mai kormányzati rendszer általaiban minden téren a tüneti ke­zelés hive. Ahol egv tünetet lát felbukkanni, rögtön rohan kodifikálni, rendszerbe foglalni, ellene fellépni. Ez általában régi megállapítás szerint is diktatúrának a jellemvonása. Di­taturák és abszolutisztikus uralmak folytatnak ilyen tüneti kezelést, amelyet pedig az orvosi tudomány már régen kizárt a maga mód­szerei közül mint nem célravezetőt. A mélyére kell hatolni a dolognak és nem tünetekre éDÍ­teni a törvényhozást, mert ez a tüneti kezelés nem egyéb, mint — ahogy valaki igen találóan megjegyezte a politikai tudósok közül — dekretománia, amely szaporítja az intézkedé­seket, sőt sok esetben egymással szembeállít intézkedéseket, mert rendszertelenül, össze­függés nélkül alkot. Ez a törvényhozási mód­szer nem alakalmas arra, hogv a mai korban ezzel és ezen keresztül egy államot sikeresen kormányozni lehessen. Igen figyelemreméltó megjegyzéseket tett Tóth Pál képviselőtársunk a szociális hely­zetre vonatkozóan. Erre vonatkozó megjegyzé­seinket majd a szociális tárca tárgyalásának

Next

/
Thumbnails
Contents