Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-30

Az országgyűlés képviselőházának 30. mert háborúval igazságot szolgáltatni nem le­het. A háborúban mindig van győztes és legyő­zött fél, a háború mindig igazságtalan nemzeti szempontból egyik vagy másik félre nézve; a háború csak veszt, vihart, pusztitást hoz létre s olyan levadulását az, erkölcsöknek és a köz­életnek olyan lezüllését, amelyet ma látunk egész, Európában a háború utáni időszakban. Senkinek sem lehet célja és feladata, hogy eze­ket a szempontokat érvényre jutni segítse, sőt ellenkezőleg, (Madarász Elemér: A kormány kifejezetten békepolitikát folytat!) csak az le­het Magyarország feladata az adott szituáció­ban, hogy igenis nyíltan, világosan szint vall­jon és tiltakozzék a maga részéről is minden­nemű háború ellen. Beszéltem a közszabadságokról, csak rö­viden tettem emlitést róluk, azért csak rövi­den, mert igen sokat beszéltünk mi ezekről a nemzetgyűlésen, a kormány azonban semmi­féle olyan intézkedést nem tett, amely a szo­ciális bajokat megszüntette volna és a közsza­badságok hiányát pótolta volna. Megcsinálta a nemzetgyűlés a nyiltszavazás rendszerét és látjuk ennek súlyos következményeit. Látjuk ebből azt, hogy Magyarország ujabb alkotmá­nyos élete megint olyan hibával indult el, amelyeket nagyon gyorsan és sürgősen repa­rálni kellene, mert ha ezt a hibát nem reparál­ják, bizony az a nagyon dicsőitett, szép alkot­mányos épület könnyen ki lesz téve minden elkövetkező viharnak, mert az alap, a bázis az, hogy a létrejötte legyen tiszta, legyen sza­bad, legyen igazságos és fejezze ki az ország hangulatát. Látjuk, hogy a kormány a közszabadsá­gok terén nem tett komoly intézkedéseket és még a kivételes hatalom alapján fennálló ren­deletekből is tart fenn rendelkezéseket, ame­lyek ellenkeznek a mostani viszonyokkal és amelyeket már régen meg kellett volna szün­tetni. Én tehát^ erre vonatkozólag benyújtom a következő határozati javaslatot (olvassa): »A képviselőház utasitja a kormányt, hogy az 1925/26. évi, az országgyűlési képviselők vá­lasztásáról szóló törvény módosításáról, a tit­kos szavazásinak az egész vonalon való érvé­nyesitésével s az ajánlási rendszer megváltoz­tatásával, törvényjavaslatot nyújtson be. (He­lyeslés a szélsőbaloldalon.) A képviselőház utasitja az igazságügymi­nister urat, hogv az 1918 október 31. napja óta lezajlott forradalmak ideje alatt elkövetett bűncselekmények miatt, valamint az 1921. évi III. te. alapján elitélteknek és terhelteknek közkegyelemben való részesítéséről törvény­javaslatot nyújtson be. (Kabók Lajos: Ideje volna!) A képviselőház utasitja a kormányt, hogy az 1912. évi LXVI. te. alapján kibocsátott ösz­szes kivételes rendelkezések hatályon kivül he­lyezéséről törvényjavaslatot terjesszen a Ház elé. A képviselőház utasitj cl i\ kormányt, hogy a sajtószabadságot állitsa helyre s a sajtóra vonatkozó korlátozó rendelkezéseket helyezze hatályon kivül, helyezze hatályon kivül azon rendelkezéseket, hogy uj lapok megindítása vagy beszüntetése a ministerelnök, illetőleg a belügyminister rendelkezésétől függjön. A képviselőház utasitja a belügyminister urat, hogy a Népszava napilap 1924 december 29-én az utcai árusitás és terjesztés jogának megvonását kimondó 25.310. számú rendeletet helyezze hatályon kivül, s a Népszava utcai KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. II. ülése 1927 március 29-én, kedden. 249 terjesztését újból engedélyezze.« (Esztergályos János: A legnagyobb ideje volna már!) T. Képviselőház! Mi már a nemzetgyűlésen is sok határozati javaslatot nyújtottunk be, egyet sem olyant, vagy legalább a mi megíté­lésünk szerint nem olyant, amelyet a kormány el nem fogadhatott volna. Ezek a határozati javaslatok is mind olyanok, amelyeket a kor­mány elfogadhat. Végtére, ha komolyan kon­szolidálódni akarunk s ha a kormány komo­lyan törekszik az alkotmányosság felé, akkor fokozatosan helyre kell állítani a közszabad­ságokat, biztositani kell mindenkinek az. egyenlő jogot, biztositani kell azt, hogy min­den osztály és, mindenki szabadon nyilvánít­hassa véleményét, biztositani kell azt, hogy mindenki szabadon szervezkedhessek. t Ha ezt nem teszi meg a kormány és fen tart ja az ed­dig is fentartott korábbi kivételes rendelkezé­seket, akkor csak azt bizonyítja, hogy nem csinálja azt a helyes politikát, amelyet az or­szág mai helyzete megkíván. Ismételten hang­súlyozom, hogy minden bajt ki lehet zárni ak­kor, ha a bajt megelőzzük, ha a kormányzat a bajoknak és szenvedéseknek ütőerén tartja a kezét, ha a kormány nem csupán erőszakkal, terrorral és börtönnel akar elfojtani minden gondolatot, minden szabadságvágyat és min­den nyomorúságból fakadó jajt, hanem arra törekszik, hogy ezeket a bajokat orvosolja, s hathatós munkásvédelmi és szociálpolitikával segit a nép nyomorán és baján. (Felkiáltások júbbfelől: Ezt óhajtjuk! Ezt akarjuk!) Itt van a mi adórendszerünk, t. Képviselő­ház! Nézzük meg a költségvetést; látjuk, hogy ez pénzügyileg még mindig azon az egyoldalú adóberendezkedésen van felépítve, amelyen eddig is volt. Azt látjuk, hogy a közvetett adó­kat nem építette le a pénzügy minister ur, azoknak sokasága megvan ma is, és a bevé­telek többségét ezek a közvetett adók, iá; fo­gyasztási adók szolgáltatják. A kormány igaz­ságos, progressziv adórendszert nem visz ke­resztül. Az az adódzsungel, amelyről itt már számtalanszor kimutatták, hogy senki sincs megelégedve vele, annyiféle, oyan sokoldalú, olyan rendszertelen és igazságtalan, ' hogy mindezek következtében éppen a legszegényebb néposztályt sújtja. Azt mondotta a kormány, hogy helyre kell állítani az államháztartás egyensúlyának meg­teremtése után a magángazdaságot is. Ma az a helyzet, hogy benn az országban dolgozó népesség zöme teljesen fogyasztóképtelen. Nem tudnak kenyeret, ruhát, cipőt venni és nem fognak tudni házbért sem fizetni. A nagy tömeg fogyasztóképtelen, és ha fogyasztókép­telen, ha a munkásnépnek keresete kicsi, ha nem keres megfelelő bérösszeget, amelyből szükségleteit fedezni tudja, akkor ez maga után rántja » kisipart és a kiskereskedelmet, ugy, hogy ezeknek fogyasztóképessége is csök­ken. Ma ugy néz ki az ország szociális hely­zete, hogy a nagy tömeg egyáltalán olyan keveset keres, hogy abból a legszükségesebb élelmiszereket sem tudja fedezni. Ez idézi elő a pangást, a nyomorúságot és fogyasztókép­telenséget (Madarassy Gábor: Elvesztettük a háborút!) és amig nem jön egy rendszervál­tozás, amelyben a tömegek először keresni, az­után fogyasztani tudnak, addig nem is vár­hatunk fellendülést. És ez a nagy dolgozó nép­tömeg, amely pedig fogyasztóképtelen és kevés keresettel bir, viseli a legnagyobb adóterheket, a közvetett adók formájában. Ez az igazságtalan adórendszer csak fo­kozza az amúgy is meglévő szociális nyomorú­35 S

Next

/
Thumbnails
Contents