Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.
Ülésnapok - 1927-30
250 Az országgyűlés képviselőházának 30. ülése 1927 március 29-én, kedden. ságot, és ha akar a kormány segíteni a magángazdaságon, akkor csak a nagy tömeg fogyasztóképeségének emelésével segithet, mert ha ez keresethez jut és fogyaszt, akkor kétségtelen, hogy a fogyasztás megindul és megindulhat utána a termelés. (Felkiáltások jobbfelől: A módokat méltóztassék megmondani! Trianont tessék revideálni!) Módokat is mondok. Angliából kint járt Amerikában egy bizottság, amely megvizsgálta az amerikai munkabérviszonyokat és megállapította azt, hogy Angliában is be kell vezetni az amerikai rendszert, a magasabb munkabért, a magasabb kereset lehetőségét és a magasabb fogyasztóképességet, (Egy hang jobbfelől: Ezt nem lehet rendeletileg előírni!) mert ha ezt bevezetik és megcsinálják, akkor Anglia maga képes . nagymennyiségű árut elfogyasztani. Amerikának nagysága a magas munkabérekben rejlik, Amerikának fogyasztóképessége és iparának nagysága abban található, hogy ott a munkás is autón jár és házat vesz, mert jó keresettel rendelkezik. Ma már nemzetgazdaságilag- • túlhaladott álláspont az, amikor az urak arra az álláspontra helyezkednek, hogy nem szabad szakszervezkedni, nem szabad a munkásoknak tömörülni, egyesülni, nem szabad kedvezőbb munkafeltételekre törekedni. (Felkiáltások jobbfelől: Dehogy! Nem ezt mondjuk!) Mert akkor az urak a dolgozó tömeget visszatartják, lenyomják a szegénységbe, a nyomorba, a nincsetlenségbe, lenyomják olyan viszonyok közé, ahol fogyasztóképtelen lesz és végsősorban a nagy tömeg fogyasztóképtelensége tönkre teszi az egész termelést. Nincs vevő, holott tömve vannak a raktárak, van ruha, van cipő, van minden bőviben, de nincs, aki megvegye, mert nincs miből megvennie. Mi tehát azt mondjuk, hogy az államnak helyes gazdaságpolitikát kell folytatnia, amelylyel a termelést előmozdítja. (Felkiáltások jobbfelől: Helyes!) Ennek első feltétele a munkanélkülség csökkentése mert a munkanélküliség csökkentése az egész gazdasági helyzetet javítja. Igen ám, de ha vannak olyanok, akik saját hibájukon kívül kereset nélkül állanak, tessék ezekről is gondoskodni. (Felkiáltások a jobboldalon: Jön a törvény! — Esztergályos János: Nem jön! A minister ur határozottan felelte, hogy: nem! — Ivády Béla: Munkanélküli segéllyel nem lehet operálni, bará.tom!) T. Képviselőház! Bizonyos bölcs dolog volna, ha jönne a törvény, mert sok rablást, öngyilkosságot meg lehetne akadályozni és sok nyomort enyhíteni lehetne. (Gaal Gaston közbeszól. — Esztergályos János: Kapna a képviselő ur napszámost eleget! — Gaal Gaston: Nem arról van szó. Azok nem jönnek magukhoz munkáért, nyugodtak lehetnek. Azokról van szó, akik felveszik a segélyt és elmennek könyv nélkül dolgozni a gyárakba! — Esztergályos János: Könyv nélkül nem veszik fel, mert akkor ott van az iparfelügyelő! — Gaal Gaston: Dehogy nem! — Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Méltóztassanak megengedni, hogy a szónok is szóhoz juthasson! Farkas István: T. Képviselőház! Nem lehet a szociális problémákat olyan szűk látókörből nézni, mint ahogyan sokan nézik. Engedjék meg az urak, azt a szűk látókört az egyoldalú osztályszempont irányítja, mert akik azt mondják, hogy mi csinálunk osztalypolítikát, azok a saját osztályuk szempontjából' indulnak ki. (Madarassy Gábor: Mi nem vagyunk szakszervezet!) Pedig számolnunk kell azzal. hogy sokkal helyesebb politika az, ha mindén osztály a maga osztályérdekeit, az általános osztályviszonyokhoz méri. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Madarassy Gábor: Marx nem ezt mondta! — Esztergályos János: Most már jöhetnek hozzánk!) Rendben van! Helyben vagyunk, mi ebből indulunk ki! Helyben vagyunk, egy vágányon vagyunk, bejöttek az én boltomba, nem én mentem az önök boltjába. Mert én azt mondom, hogy ebben az országban a dolgozók vannak többségben, a nincstelenek, az ipari és a szellemi proletárok. (Felkiáltások a jobboldalon: Hohó!) Hát nem? (Erdélyi Aladár: Ezt már nem fogadom el!) Ne fogadja el a t. képviselő ur. (Erdélyi Aladár: Persze azzal a felfogással, ha Svájcba mennénk, igen; de a mi helyzetünkben nem!) Tessék a statisztikát megnézni, mert ez a többség, s ennek a társadalmi viszonyát kell figyelembe venni és ebből ai szempontból kell kiindulni. (Viczián István: Mi az?! 160 ezer!) Csak az lehet a helyes politika, amely a népességből indul ki, amely a szociális viszonylatokat figyelembe veszi. Mi nem egy párt aészére követeljük a munkásvédelmet és a közszabadságokat, mi nemcsak a szervezett munkások részére követelünk kollektív szerződést hanem minden munkás, minden dolgozó részére, minden fizikai és szellemi proletár számára. (Madarassy Gábor: Mi pedig az egész magyar társadalom részére!) Nem, kérem! Ez a társadialom zöme, maradjunk meg tehát ennél a tételnél! Az ország többsége szegény ember, nincstelen ember, akik védelemre szorulnak. Miért pártolják önök a kormányt, amely az orszásr kisebbségét támogatja? (Élénk ellenmondások a jobboldalon és a középen. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Bocsánatot kérek, délelőtt hallottunk itt adatokat arról, hogy a kormány kiknek nyújt támogatást, Én hallottam említeni Bachert, de hol kapott a munkásság támogatást? A nagybankok a nagytőkések mind kanták valamilyen támogatást, kedvezményt vagy kamatmentesen, vagy kedvező feltételek mellett kölcsönt, de kérdem, hol és mit kapott a munkásosztály? Mutassanak rá egy tényre, vagy mutassanak egy krajcárt, amit az államtól kapott? A többi osztályok mind kaptak valamit, de a munkásosztály nem kapott semmit sem. (Bud János pénzügyminister: Hát az Általános Fogyasztási Szövetkezet?! Kapott-e kölcsönt vagy nem kapott? — Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Melyik? — Temesváry Imre előadó: Az Általános Fogyasztási Szövetkezet 1 !' —• Felkiáltások a jobboldalon: lOhó, ez valami uj! — Halljuk! — Halljuk!) Ez olyan szövetkezet, mint egy másik szövetkezet, ebben a vonatkozásban semmi közöm hozzá, minister ur! (Bud János pénzügyminister: De kapott-e vagy nem kapott?) Én nem szövetkezetekről, nem üzletekről, hanem a nagy néptömeg'ekről beszélek. Semmi közöm nincs hozzá! Nem lehet erre a vágányra terelni a dolgot. Nem lehet az egész népességet beszorítani egy szövetkezetbe, se a másikba, sem a negyedikbe. Arról van szó, csinál-e a kormány helyes politikát? Arról van szó, vannak-e olyan törvények, amelyek a nép védelmét szolgálják? Nincsenek, ilyeneket nem hoznak! (Schandl Károly: Négy milliárdnál többet kaptak a vizitársulatok! Ennek 90%-a a munkásokhoz megy!) Tudom, a vizitársulatok 400 milliárdot kaptak, de a munkások alig kaptak munkát. Tömték a yizitársulatokat, de azok
