Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-30

248 Az országgyűlés képviselőházának 3 lönbség meglesz s hogy jobb ezt felszínre engedni, jobb, ha látjuk, ha ellenőrizhető s ha a kritika tüzében történik a dolog. Aki cselszövést akar csinálni, az ugy sem jön a nyilvánosság elé. Miért teremtünk tehát gátakat annak, hogy minden vélemény szabadon megnyi-' latkozhassék? (Madarassy Gábor: Ki gátolja! -— Malasits Géza: Az ur talán idegen ebben az országban!) Ha el tetszik olvasni a naplót, megtudhatja. A munkásosztály miint többé-kevésbbé minden osztály a kapitalista rendben, rá van kényszeritve arra, hogy tömörüljön, szervezkedjék. Mi is csak egyenlő jogot kérünk mindenki számára. Nem akaiunk terrort, nem akarunk erőszakot. Azt tartjuk, amit Marx a társadalom fejlődési menetére nézve a következőkben állapitott meg (olvassa): »A társadalmi alakulat soha sem pusztul el, amíg ki nem fejlődött minden benne levő termelő erő és uj magasabbrendü termelési viszonyok nem lépnek helyébe s mielőtt létezésének anyagi előfeltételei a régi társadalomból magából nem nőttek ki.« Ezt tartjuk mi is, fejlődésnek kell lennie, ezt a fejlődést siettetni kell s az állami gazdasági berendezkedést a szükségletek szerint kell alakítani, mert ez a fokozatos fejlődés zár ki minden erupciót, minden erőszakos törekvést. (Simon András: Meg a munka szabadsága.) Ügy van, a munka szabadsága. Mihelyt van szabadság, akkor van munkaszabadság; ma azonban nincs munkasziabadság, mert az a 25— 26.000 ember, aki nem talál munkát legjobb akarata mellett sem... (Simon András: Aki talál, azt leütik! — Viczián István: Mezei Gyulát,aki a keresztény szocialista szakszervezet tagja volt, megverték! — Malasits Géza: Maga hányat tett kenyértelenné? Ön Stead ezredes barátja! — Viczián István: Mit beszél? Nem hallom!— Esztergályos János: Jobb is nem hallani! — Viczián István: Mezei Gyuláról beszéljen! — Simon András: Erre nem tudnak nyilatkozni!) Dehogy nem tudunk. Mi minden terrort és erőszakot elitélünk, ezt is elitéljük. (Simon András: Azt mondják, hogy a tények beszélnek! — Malasits Géza: Nem is hozzánk tartozott! — Folytonos zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak a szónokot állandóan zavarni! Farkas István: Zárjuk le ezt a részt azzal, hogy a kormányzatnak azok a ténykedései, amelyeket eddig vitt véghez, csak arra alkalmasak, hogy elégedetlenséget szítsanak, hogy megmutassák, hogy a kormány egyoldalú osztálypolitikát folytat, a munkásosztály érdekeivel nem törődik, a szociálpolitikát elhanyagolta, egyáltalán nem csinál munkásvedelmet s nincs is szándékában — legalább a minister ur legutóbbi kijelentése szerint — komoly munkásvédelmet csinálni. (Esztergályos János: Hamis áru van a boltjában! — Bud János pénzügyminister: Nem ezt mondotta a minister ur! — Schandl Károly: Ezt sohasem mondotta!) Néhány megjegyzést kivánnék tenni még a külpolitikára. (Jjra háborús hangulat van, újra kardcsörtetést hallunk Európában és újra készül esetleg egy vérfürdő. Talán Magyarország szomorú trianoni sorsa lehet a legékesebb bizonyíték amellett, hogy a háború micsoda veszedelmeket rejt magában. Az a politika, amely bent az ország területén terrorral, erőszakkal tartja fenn magát, természetszerűleg kifelé is ugyanezt az erőszakos politikát képviseli, kifelé is ugyanilyen terrorral, erőszakkal akar más nemzeteket leigázni. (Cson'. ülése 1927 március 29-én, kedden. tos Imre: Szégyen, hogy ilyet beszél kifelé ebből a teremből I) Az egész világ nyög a háború terhe alatt. Magyarország meg van csonkitva, le van taposva, és most mégis azt látjuk, hogy külpolitikai vonatkozásban olyan szimpátiát nyilvánit a kormány, amely arra enged következtetni, hogy olyan hatalomhoz áll közel ez a szimpátia, amely háborúra tor, amely keresi az összeütközést és amely ki akarja robbantani azt a tűzfészket, amelyből az előző háborúk is kipattanták. (Madarassy Gábor: Hogy lehet ilyet mondani?) Úgy lehet mondani, hogy látjuk az eseményeket. (Simon András: Gondolja meg előbb, amit mond!) Jól meggondoltam. (Simon András: Nem látszik! Madarassy Gábor: A kultúrpolitikának is tendenciát tulajdonítanak! — Kabók Lajos: A képviselő ur el ne szólja magát újra! Vigyázzon. — Zaj.) Elismerem, hogy önök előtt egy komoly demokratikus külpolitikáról beszélni nehéz probléma. Elismerem, hogy itt erről beszélni igen nehéz és súlyos dolog, mert "önök csak azt a kormányzati módszert tartják szemelőtt, melynek létüket köszönhetik; olyan kormányzati módszesri iránt táplálnak szimpátiát, amely saját országában hasonlókép erőszakos politikát folytat, amely erőszakos politika Magyarországot is beleránthatja olyan vészbe, pusztulásba, ami nagy baj lenne és még ezt a kis oiszágot is tönkre tehetné. (Madarász Elemér: Tessék megjelölni a helyes irányt!) A magyar nép nevében • tiltakozunk az ellen, hogy a magyar nép nevében csináljanak olyan politikát, amely háborúra vezethet és amely hozzáfűzné a magyar népet ahhoz a Mussolini-féle politikához, (Viczián István: Éljen Mussolini!) mely a Balkánt akarja újra felgyújtani, hogy abból vér, vihar zúduljon az emberiségre és újra teremtse a nyomorékokat. A német kormány illetékes tényezője már nyilatkozott ebben a kérdésben, a magyar kormány azonban hallgat és nem nyilatkozik. ; A magyar kormány egyiH tagja kmt jár Olaszországban és ünnepelteti magát. (Madarassy líaoor: A magyar kultúrát!) A nagyon feszült európai helyzetűén nyilván ugy tűnik fel a dolog, mintha Magyarország a íeló a külpolitika íeié orientálódnék, amelyet Mussolini képvisel. Magyarország ezzel olyan ellenfeleket teremthet magának, melyek kellemetlenek lehetnek az országra és annak népére. Gondoljunk csak arra a könnyű kijelentésre, amely 1914-ben hangzott el: »Mindent meggondoltam és mindent megfontoltam«. Mi lett ennek a vége, hová jutott Magyarország és a Monarchia? Gondoljon most mindenki a háború vészes viharaira, és arra, vájjon jó és helyes dolog-e, ha bekapcsolódunk egy ilyen nemzetközi külpolitikába, mint amilyen felé a kormány orientálódik? Nem volna-e sokkal jobb, ha a magyar kormány elhatárolná magát, nyíltan szint vallana és kijelentené, hogy semminemű háborús dologban nem hajlandó részt venni, mert hiszen Magyarországnak — nézetem szerint — legelőször is össze kell szednie és megér ősite nie magát. (Felkiáltások jobbfelől: Nincs mivel háborúskodnunk!) Magyarországnak csak ez lehet az útja, nem pedig az, hogy ilyen háborús politikához odakösse magát. Az események itt vannak, az események látszanak, ezeket meg kell látni mindenkinek, és aki nem látja meg, az rosszul teszi, mert e kicsiny ország sorsa is el* dőlhet azon, hogy milyen magatartást fog a kormány tanúsítani. Én mindenféle háború ellen tiltakozom,