Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-30

Àz országgyűlés képviselőházának 30. körülmények között tartani, amilyenek között vannak, hanem tessék nekik jogot, iskolát, műveltséget adni, tessék felemelni Őket. (Felkiáltások jobb felől: Azt akarjuk! — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. (Esztergályos János: Szabó képviselő nr miért nem vigyáz a fiatalokra? — Derültség.) Esztergályos képviselő urat kérem, méltóztassék esendőén maradni. Farkas István: Más szóval: amig az osztálytagadás megvan, addig lesznek összeütköző érdeket, osztályoknak egymással ellentétes érdekei. Ebből nem az következik, hogy azt az osztályt, amely nines a hatalom birtokában, amelynek nincs puskája, szuronya, fékentartsuk és terrorral, erőszakkal elnyomjuk. (Felkiáltások jobbfelöl: Ki akarja eztfí — Zaj.) Ezzel nem oldják meg a nemzeti problémákat, nem változtatják meg Trianont, ezzel nem emelik fel Magyarországot letaposott helyzetéből, hanem esak növelik az osztályellentétek (Felkiáltások jobbfelől: Tudjuk!) és fokozzák az elégedetlenséget, amely előbb-utóbb kirobban. (Felkiáltások jobbfelol: Tudjuk! — Kabók Lajos: Az a fontos, hogy mit csinálnak, nem pedig az, hogy mit beszélnek! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Farkas István: Látjuk, hogy a kormányzat az egész területen az önök most megnyilatkozó hangulatával ellentétes magatartást tanusit és ellentétes cselekedeteket hajt végre. Az egész választási eljárás is ellentétben volt azzal. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon. — Madarassy Gábor: Túlozni méltóztatik!) Miért kellett Rassaynak Kaposvárott terror következtében elbuknia? Miért kellett Horváth Zoltánnak, Kúpért Rezsőnek elbuknia? (Madarassy Gábor: Mert megunta az ország Horváth Zoltánt és Rupert Rezsőt!) Csak terror következtében buktak el. A közvélemény szabadon nyilatkozhatott meg a választások tartama alatt? Nem nyilatkozhatott meg, hiszen leterrorizálták. (Felkiáltások jobbfelol: Kicsoda?) Én tudom, hogyha a kormány rendes választást folytatott volna le, akkor is. megkapta volna a többséget. Miért kellett tehát ezt megcsinálni? Miért kell a közigazgatásnak elfojtani a köszabadságokat? Hiszen gyűlést nem lehet tartani, szervezeteket nem lehet alakítani, mert nem engedi a szolgabíró, nem engedi a rendőrség, üldözik az embereket. Ez mind elégedetlenséget szül. Ezzel szemben megvannak az, alacsony, hatosos napszámok, az alacsony bérek, a drágaság pedig fokozatosan nő. Tessék elképzelni, hogy amikor egy öttagú család eltartásához hetenként 76 pengő kell, a legjobb szakmunkások Budapesten a—4UÖ.O0O koronát kei esnek. Tessék elképzelni, hogyan élnek ezek az emberek ebben az országban. (Felkiáltások jobbfelol: Ugy van! Elég szomorú!) Tessék a falura is kimenni és megnézni a szegény földmives munkásságot, amely olcsón dolgozik, (Ugy van! jobbfelol.) s aki nem jutott aratáshoz, annak nincs kenyere, az a legnagyobb nyomorúságban van. (Ugy van! jobbfe/őí. — Malasits Géza: Ezért támogatják azt a rendszert? — Madarassy Gábor: És a tisztviselőkkel mi van?) Ez a rendszer esak látszatszerü intézkedéseket csinál, mert itt egyetlen komoly szociálpolitikai alkotás nem történt. Nincs is a kormánynak komoly szociálpolitikai törvényjavaslattervezete (Ellenmondások a jobboldalon.) amit a földmunkásokra vonatkozólag a nemzetgyűlés alkotott, az sem volt más, mint kirakat, annak egyetlenegy földmunkás sem vette hasznát (Ellenmondások jobbfelol.) azért, ülése 1927 március 29-én, hedden. 247" mert nem tud megmozdulni a faluban, nincs szervezve, s sem lévén szervezve, nem tud a bizottságban érvényesül. (Felkiáltások jobbfelol: Aha!) Persze, hogy aha! Hát csak a nagybirtokosoknak, csak a gyárosoknak, csak a "tőkepénzeseknek szabad?(Simon András: Mindjárt boldogság lesz, ha szakszervezetben lesznek! — Nagy zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak közbeszólni. (Kabók Lajos: Mindjárt kiderül a nagy szociálpolitikai érzék!) Farkas István: A szociálpolitika alapja, hogy mindenkinek egyenlő joga legyen, s annak a mezei munkásnak is legyen annyi szervezkedési joga, mint a földesúrnak. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Miért csak a nagybirtokosoknak szabad szervezkedni, a mezőgazdasági munkásnak pedig nem? Amikor! hábomi volt, akkor azokat vitték el a harctérre, ők védték meg. a hazát, ők szenvedtek, ők véreztek. (Felkiáltások jobbfelol: A nagybirtokosok is ott voltak! — Madarassy Gábor: Mi is ott voltunk! — Kabók Lajos: Talán Szabó képviselő ur is ott volt? — Szabó István: Persze, hogy ott voltam! — Malasits Géza: A Royal-kávéházban volt! Ott vett hizott disznókat! — Zaj.) Elnök: Malasits képviselő urat kétrem, méltóztassék csendben maradni. (Szabó István: Malasits képviselő urnák ne járjon a szája, mert én nem voltam Győrben!) Szabó képviselő urat rendreutasítom. Csendet kérek minden oldalon. Méltóztassanak az állandó közbeszólásokat beszüntetni, (Várnai Dániel: 150 kilón felül nem szabad mérgelődni! Benne van a házszabályokban! — Derültség a szélsőbaloldalon.) ' Farkas István: Nem sokkal helyesebb, okosabb dolog-e, hogy a felszínen játszódjék le minden, hogy lássuk mmaen társadalmi réteg bajait s adjunk módot, hogy minden társadalmi osztály egyformán nyilatkozhassak meg? Akkor minden a szemünk előtt, a nyilvánosság előtt folyik le. Nagyon igaza van annak a polgári lapnak, az UjságnaK, mely legutóbbi bolsevista letartóztatásokkal kapcsolatban azt irta, hogy a közszabadságok elfojtása nem akadályozza meg azt, hogy a föld alatt dolgozzanak. Azt irta (olvassa): »Pedig hát gátolta-e Szántó a maga fondorlatos munkájával a sajtószabadságnak azt a mértékét, melyet a fényes nappal mutatkozó sajtó és gondolat oly ijesztő mértékben nélkülöz? Ezek a korlátozások csakis a törvénytisztelő elemeket gyötrik, a bolsevistákat dehogy is! A maga elegáns kofferjával, podígyászával és pénzével, mindennemű szabadság nélkül végzi a maga dolgát, amennyire birja és a tisztességes magyar gondolat nagyobb szabadságának épenséggel semmi hasznát nem látja.« Tökéletesen igaz ez; ha a nyilvánosságra van eresztve minden gondolat, ha ennek a nyilvánosság tüzében kell kiforrnia, akkor nem érvényesül a bolsevizmus. Nekem szent meggyőződésem, hogy ha a bolsevizmus után lett volna közszabadság, most már hire-hamva sem volna a bolsevizmusnak. (Gaal Gaston: Látjuk Oroszországban!) Oroszország is átment a bolsevizmuson. Rendben van. (Zaj jobbfelol.) Én épen azt mondom, hogy a bolsevizmus ellen a legjobb óvszer a nyilvánosság és a hathatós munkásvédelem. Ez megóv minket a bolsevizmus ellen. Cseh-Szlovákiában is kiirtották és máshol is megszűnt. (Zaj.) Végtére a törvényhozásnak és a kormányzatnak tisztában kell lennie azzal, hogy ez az osztálytörekvés meglesz mindig, mig az osztálykü-