Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-30

240 Az országgyűlés képviselőházának 30. ülése 1927 március 29-én, kedden. Másrészt mindez még nem mondja azt sem, hogy a szeszlilalom és a borfogyasztás ad maxi­mumra való fokozása között niocs közbenső fo­kozat. Nem kell szesztilalmat behoznunk, de hoz­zunk be szigorú rendszabályokat és bizonyos kor­látozásokat a fogyasztásban. Tiltsuk meg a lehető legszigorúbban azt, hogy már az egyéves gyer­meknek is alkoholt adjanak ! (Túri Béla : Azt nem teszik !) Engedelmet kérek, én 18 évig vol­tam vidéki orvos. Száz és száz esetben láttam, bogy nemhogy egyéves gyermeknek, hanem már a csecsemőnek is alkoholt adtak. (Erdélyi Aladár : Az rossz vidék lehet.) Magam láttam saját sze memmel 25—26 éves gazdákat alkoholos elmeza­varban, delirium tremens-ben elpusztulni. (Egy hang a jobboldalon : Sporadikus eset !) Természetesen minden erővel arra kell töre­kedni, hogy felvilágosítsuk a népet. Propagandát és kultúrát a népnek! (Helyeslés.) Csak ugy fogja megérteni a nép többek között azt, hogy alkohol­gőzös szerelemből nem születhetnek mások, csak imbecilis, hülye ivadékok. A tüdő vészben való elhalálozás nálunk is egyenes arányban nő a szeszfogyasztással. Bács­kában és Baranyában ezért hal meg aránylag a legtöbb ember tüdővészben. Elképzelhető, hogy az utódok testi fejlettségét és szellemi képességeit is mennyire befolyásolja ez a veszedelmes szenve­dély, t. i. a mértéknélküli szeszfogyasztás. Egy kiváló magyar szakorvos hihetetlen szám­adatot közöl a nálunk, Csonk a-M agyarországon elfogyasztott szeszmennyiség értékéről. Szerinte egy milliárd korona, azaz 80.000 pengő értékű az a szeszmennyiség, melyet nálunk a lakosság óránként elfogyaszt. (Mozgás és felkiáltások a jobboldalon : Hallatlan !) Gondoljuk meg, mennyi lakóházat, szociális intézményt, kórházat és milyen . erős nagy országot lehetne ebből a pénzből felépí­teni. (Rothenstein Mór : Mennyi kórházat és isko­lát lehetne épi ten i, ha nem volna sohasem háború!) Ami az alkohol kifejezett fajrontó hatását illeti, ezt minden kétséget kizáróan bizonyítják be pl. Stockard állatkísérletei is, aki napnál fényesebben beigazolta, hogy az alkohollal traktált állatok iva­dékainak életereje, fejlettsége és életrevalósága a lehető legnagyobb mértékben szenved. Az, hogy nálunk a folyton fokozódó szeszfogyasztással annyit nyer a kincstár, csak fikció. Az amerikaiak az Európából átszivárgó milliókat és milliárdokat épen a szoztilalom révén takarították meg és mi ezen a réven milliárdokat veszitünk el. Amikor itt a borkrizisnek kizárólag a fokozott és forszirozott szeszfogyasztás utján megoldása ellen emelem fel tiltakozó szavamat, az első pilla­natban ugy tűnik fel, mintha én, akinek kerüle­tében 6000 katasztrális holdnyi szőlőterület van, egyenesen magam ellen beszélnék. Korántsem. Ott, azon a futóhomokon, ahol 10 holdnyi területen még egypár kecskét sem lehet eltartani, amely talaj tehát semminemű más gazdasági növény termesztésére nem alkalm'as, teljesen indokolt volt ezeknek a szőlőtelepeknek létesitése és ezeken a területeken a szőlőtelepeket minden erőnkkel továbbra is fenn kell tartani. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Tekintettel arra, hogy ennek a nagy szőlő­telepnek nagyrésze kisemberek tulajdonában van, akik ebből a néhány hold szőlőből kénytelenek megélni, itt a telepek megtartása szociális szem­pontból is feltétlenül indokolt. Ugyanez á'l azokra a sziklás talajokra nézve is, amelyek más gazda­sági növények termesztésére szintén abszolút al­kalmatlanok. Ilyen helyen tehát a szőlőket feltét­lenül meg kell menteni, ami különösen arra a népre bir nagy jelentőséggel, amely nép a határ­széleken él és amely nép ennek folytán amúgy is sokat szenvedett a múltban. Mert hogy azután ezeknek a kis embereknek tízezrei a mai és még eljövendő gazdasági viszo­nyaink között, anyagi tönkremenetelük esetén hol találnának munkaalkalmat, el sem tudom képzelni. Hiszen a statisztika világosan mutatja azt a hanyatlást, amely egyrészt a tavalyi, más­részt a tavalyelőtti mezőgazdasági munkák elvég­zésére szerződtetett, illetőleg igénybevett mun­kásság számarányára nézve valóban fennáll. A borkrizisen igenis sürgősen segítenünk kell, (Felkiáltások a jobboldalon : Hogyan f) de csakis olymódon, hogy szem előtt tartsuk úgy az egész­ségügyi, mint a szociálpolitikai szompontokat is. Nem lehet ezt a kérdést úgy megoldani,, hogy abba ne vigyük bele a szociális irányelveket is. Lehetetlen az, hogy szegény emberek tízezrei legyenek kénytelenek minden egyéb célra telje­sen hasznavehetetlen földjüktől úgyszólván ellen­érték nélkül megválni, kénytelenek legyenek kol­dusbotra jutni azért, mert tehetős emberek olyan talajban termesztenek még ma is szőlőt és léte­sítenek ma is szőlőtelepeket, amely talaj más mezőgazdasági növények termesztésére is telje­sen alkalmas. Ez az, amiről elsősorban kell beszélnünk, amikor a borkrizis kérdésének megoldásáról van szó. Ez az, amivel akaratlanul is agyonütjük a homoki kisexisztenciák tizezreit. amivel egy, talán soha jóvá nem tehető szociálpolitikai hibát is követünk el. Egyrészt a borkrizis megoldását elősegítendő, másrészt a mindinkább fenyegető alkoholizmus rohamos terjedését megakadályozandó, terjesztem a t. Ház elé a következő határozati javaslatot (olvassa) : »Utasítsa a Ház a kormányt, hogy - tekin­tettel az alkoholnak kifejezetten faj- és el köles­rontó hatására — az uralkodó borkrizist ne csupán a belföldi fogyasztásnak ad maximum való, for­szirozott fokozásával igyekezzék megoldani, hanem e célból ; 1. a külkereskedelmi szerződések megkötésénél a búzaexport mellett a borexportra helyezzen mindenkor az eddiginél jóval nagyobb súlyt, ha kell, esetleg egyéb, kevésbbé fontos érdekek fel­áldozása árán is; 2. tiltsa meg rendeletileg mindennemű uj szőlőtelepnek létesítését ; (Erdélyi Aladár : Már törvényben van !) 3. szüntesse meg szukcesszive az egyéb gazda­sági növények termesztésére is alkalmas talajban létesített szőlőket, tekintet nélkül azok hozamára és részesítse ezekkel szemben a hegyi és homoki szőlők birtokosait - ha csak átmenetileg is— meg­felelő adókedvezményben ; 4. szüntesse meg a nem életképes, kishozamu, elhanyagolt szőlőket, esetleges kártalanítás mel­lett.« (Helyeslés jobbfelől.) T. Ház ! Amikor én itt az alkoholizmus­elleni küzdelem jogosultságát annyira hangozta­tom, lehet, hogy bortermelő választóim közül egye­sek félreértenek, amit őszintén sajnálnék, azon ban én azt tartom, hogy az egyéni érdek fölött van még valami, amit nem szabad szem elől té­vesztenünk és ez az ország népének, az ország jövőjének érdeke. (Helyeslés.) E nemzet jövője csak egy testben és lélekben ép, erős és egészsé­ges népen épülhet fel. Én nem tudok beletörődni abba a gondolatba, hogy ez az ország lassan a véznák, a gyenge­elméjü korcsivadékok országává váljék. Nem sza­bad odáig jutnunk, hogy a nép fiait bárki is jog; gal illesse a szellemi inferioritást mélyen sértő jelzőjével (Helyeslés jobbfelől.) A végletekig el­keserítene az, ha látnám, hogy ez a szellemi in-

Next

/
Thumbnails
Contents