Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-30

Az országgyűlés képviselőházának"80. ülése 1Ô2? március 20-én, kedden. 239 beviszi!) Ki kellene mondani, hogy egy köpés száz pengő és akkor senki sem fog köpni. Bár ezúttal a közegészségügyi, illetőleg népegészségügyi kérdésekkel nem óhajtottam bővebben foglalkozni, mégis az alkoholizmusnak nevezett, kihatásaiban legveszedelmesebb népbetegségről meg kell még emlékeznem annál is inkább, mert az ez ellen folytatott küzdelmünk kapcsán olyan momentumokkal találkozunk, amelyek a magyar közfelfogásra nézve valóban jellemzőek, s ismét csak fényes bizonyítékául szolgálnak annak, hogy nálunk Magyarországon bármit inkább, de közegészségügyi, illetőleg fajegészségügyi szempontokat figyelembe venni nem hajlandók. Köztudomású, hogy Csonkamagyarországon a bortermelők a lehető legsúlyosabb válsággal küzdenek ; és — nincs itt mit titkolnunk, — ennek a válságnak alapos megoldására kilátás alig van, legalább is addig nincs, amig a vezetőkörök ehhez a kérdéshez is nem nyúlnak erélyes kézzel és egéren nem fogják félretenni a „noli me tangere" elvét. Már pedig ennek a kérdésnek gyors megoldását sürgetik azok a nagyfontosságú szociálpolitikai és fajegészségügyi szempontok is, amelyeket manapség figyelmen kívül hagyni semmi esetre sem szabad. Nem csoda, ha ennek a nagyfontosságú problémának, a borkrizisnek megoldása céljából lépten-nyomon összeülnek és tanácskoznak az érdekeltségek, a lekülönbözőbb bizottságok és egyesületek, eddig sajnos nem sok eredménnyel. Mindössze egyetlenegy tervet tudtak kieszelni, egy propoziciót tudták tenni, amely terv keresztülviteléhez természetesen a kincstár is kész segédkezet nyújtani s ez a terv: a belföldi fogyasztásnak ad maximum való fokozásában áll. (Erdélyi Aladár: Hát a kivitel!) Én magam látom és tapasztalom talán a legjobban azt a kétségbeejtő helyzetet, amely a borkrízis nyomán keletkezett, miután kerületemben több mint hatezer holdnyi homokterület van szőlővel beültetve. Jól ismerem ezeket a tarthatatlan állapotokat, jól tudom és látom mindezt, de látok és tapasztalok még mást is ebben a szerencsétlen országban. Látom azt a rendkivül nagyarányú fizikai és erkölcsi értelemben vett rombolást, amelyet maradék Magyarország népe között véghez visz az alkoholizmusnak nevezett népbetegség, amely ellen — annak ellenére, hogy egész generációk testi és szellemi erejét ássa alá és a családok tízezreit hajtja anyagi és erkölcsi züllésbe — nem teszünk semmit, sőt ezt a szeszfogyasztásnak a lehető legnagyobbmérvü, forszírozott fokozásával még növelni vagyunk készek. Nálunk az a szokás, hogy ha rámutat valaki az alkoholizmusnak nevezett valóságos nemzeti veszedelemre, akkor hallunk innen is, onnan is egy-egy tréfás, oktondi megjegyzést, látunk egyegy szörnyű felületességre és tudatlanságra való bosszantó gesztust, amivel aztán rendesen nyomban el is intéztünk mindent és egyszerűen napirendre is tértünk eft lett, a faj és nemzetpusztitó veszedelem felett, ahelyett, hogy egyszer már komolyan beszélnénk róla. (Halljuk! Halljuk!) Érzem azt az óriási kontroverziát, amely a mi kétféle törekvésünk között, t. i. a borkrizisnek kizárólag egy fokozott és forszirozott fogyasztással való megoldása és másrészt a magyar nép fizikai és erkölcsi erejének megmentésére és fejlesztésére irányuló törekvés között fennáll. Egyik oldalon az alkoholos züllést, a korcsmázó 16 éves fiúgyermeket és az imbecilis utódokat, a másik oldalon látom a lépten-nyomó épülő tanyai iskolákat és a sportot üző falusi fiatalságot. Amennyire örül a lelkem az utóbbiaknak, olyan Őszinte nagy hazafias aggodalom tölt el az előbbiek láttára. És éreznie kell ift a kétségbeejtően visszás helyzetet minden faját szerető, minden nemzete jövőjéért aggódó hazafinak és meg kell állania az ilyen jelenségek előtt igenis minden hangadó tényezőnek, minden magyar államférfinak. Egy rettenetes, láthatatlan rém kisérte haza a mi szegény, sokat szenvedett katonáinkat a lövész ár kokból. Egy szörnyű szenvedély, mely a családok tízezreinek anyagi és erkölcsi pusztulását, nem tudom hány magyar gyermekgenerációnak testi és szellemi dekadenciáját és inferioritását vonta és vonja még majd maga után, mely fajunkat romboló szenvedély ellen már régen fel kellett volna venni a lehető legelszántabb harcot és foganatosítani kellett volna a legerélyesebb rendszabályokat, hiszen az alkoholizmus elleni küzdelem nemcsak népegészségügyi, nemcsak fajegészségügyi, hanem morális és szociális szempontból is felette fontos és szükséges, tehát az alkoholizmus elleni küzdelem egyúttal a népnyomor elleni küzdelmet is jelenti. Mindenki tudja, hogy az alkoholizmus a legfőbb oka a meggondolatlanságuknak, a bűnnek, a szegénységnek, a feldúlt családi békének, melegágya a vérbajnak, előmozdítója a tüdővésznek és mindenféle elniebántalomnak, oka egész nemzedékek elsatnyulásának, testi és szellemi hanyatlásának. Kiváló orvostudósok már régen elhagyták az alkoholnak még mint gyógyszernek a rendelését is. Amerika is behozta a szesztilalmat már régen, sőt a gyógyszerkönyvekből is kihagyták ott az alkoholt, tehát mint gyógyszert sem szabad az alkoholt alkalmazni. Ne méltóztassék engem félreérteni én nem vagyok hive a szesztilalomnak. A szesztilalom nem szokott beválni. Látjuk Amerikákan is annak hátrányait és látjuk ugyanezt pl. Norvégiában is, ugy látszik tehát, hogy szesztilalom behozatala nem racionális dolog. Érdekes a norvég ministerelnök nyilatkozata a szeszárusitás felszabadítására, illetőleg a szesz-? tilalom megszüntetésére vonatkozólag. Ö azt mondja, hogy Norvégiában, ahol szesztilalom volt, az 1926. év őszén tartott népszavazás alkalmával a szesztilalom fentartása, illetőleg megszüntetése ügyében leadtak összesen 954.115 szavazatot. Ebből circa 531.UQ0 volt a szesztilalom ellen, és circa 423.000 „volt a szesztilalom fentartása mellett, tehát a szesztilalom ellenesei mintegy 108.000 szavazattal győztek. Az a kérdés, mi az oka ennek a nagy eltolódásnak, (Erdélyi Aladár : Bizonyosan asszonyok is szavaztak !) mert hiszen 1919-ben, amikor 800.000-ren szavaztak, ebből félmillió szavazott a szesztilalom mellett, most ellenben a többség a szesztilalom megszüntetése mellett volt. Ennek oka a norvég ministerelnök szerint egyszerűen az, hogy a lakosság belátta, hogy a szesztilalom fentartása lehetetlen és többet árt, mint használ. A szesztilalom ideje alatt csak növekedett az országban a szeszes italokkal való visszaélések száma. A hatóságok'nem tudtak megbirkózni a titkos szeszfőzőkkel és a szeszcsempészekkel. A szesztilalom behozatala előtt Norvégia a statisztikai adatok szerint egyike volt a legmérsékeltebb országoknak, mig a szesztilalom ideje alatt a helyzet lényeges . n megváltozott, még pedig épen az ellenkező értelemben, mint ahogy azt az antialkoholisták remélték. Ez tehát azt bizonyítaná, hogy a szesztilalom nem logikus dolog. Szesztilalommal máról-holnapra célt érni nem lehet. De ez még nem mondja azt, hogy az alkoholnak nincs romboló, súlyos fajés erkölcsrontó hatása. Hiszen 1919-ben a norvég népszavazás alkalmával azért foglalt a többség amellett állást, hogy a szesztilalmat behozzák, mert tapasztalták, látták az alkohol rettenetes rombolását.