Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-30

230 Az országgyűlés képviselőházának 30. ülése 1927 március 29-én, kedden. György igen tisztelt képviselőtársam kiment Genfbe a magyar érdekeket képviselni, vagy emlékezenek azok az igen tisztelt képviselőtársaim, akikkel kint jártunk az interparlamentáris konferencián, hogy amikor arról beszéltünk, hogy a megszállott területeken mit csinálnak az elnyomott magyarokkal a románok, a szerbek és a csehek, akkor a csehek mindig a szemünkbe kacagtak és azt mondták: az elnyomó pedig ne panaszkodjék. A magyarság nagysága régi hirében gyökerezik. Az egységespártnak az a bűne és az a hibája, hogy arégi magyar tradícióktól, a szabadság tradíciójától, a szab del vuség- tradíciójától eltávolodott. (Élénk ellenmondások a jobboldalon és a középen. —- Kabók Lajos: Nagyon messze távolodott el!) Nem állnak fel, t. képviselőtársaim akkor, amikor a szabadelvűség mellett kell szavazni ebben az országban. Boldog volnék, ha nem nekem volna igazam, hanem képviselőtársaimnak, ha mindazok a kormányhatósági intézkedések, amelyek szabadságellenesek és egyenjoguságellenesek, tényleg eltűnnének a magyar életből, mert higyjék el, Magyarország naggyá, hatalmassá lett a szabadság és a ' szabadelvüség utján, de a régi Magyarországot nem szerezheti vissza a reakció. (Nagy zaj a jobboldalon és a középen.) Higyjék el, hogy nekünk, akik itt néhányan nehezen és keservesen mégis bekerülve a képviselőházba, itt a reakció óriási tengerében mint a szabadelvüség kis szigete teljesítjük kötelességünket, nekünk az a feladatunk, hogy a reakció uralmával szemben állandóan hirdessük azt, hogy Magyarország nagy és hatalmas lesz akkor, ha ismét a Kossuth-hagyományok utjain fog haladni (Ugy van! TJgy van! a szélsőbalöldalon.) és hogy Magyarország nem fog szárnyrakelni tudni mindaddig, amig gróf Bethlen István politikáját követi, (ügy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon. Zaj és ellenmondások a jobboldalon és a középen.) A költségvetést nem fogadom el. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsöbalolalon.) Elnök: A pénzügyminister kivan szólani. Bud János pénzügyminister: Tisztelettel beterjesztem a záloglevelek és az 1897: XXXII. te. hatálya alá tartozó kötvények biztosítására vonatkozó jogszabályok módositásáról és ezzel kapcsolatban szükségessé vált intézkedésekről szóló törvényjavaslatot indokolásával együtt. Tisztelettel kérem, méltóztassék a törvényjavaslatot kinyomatni szétosztatni és előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a, pénzügyi bizottsághoz utasítani. Elnök: A törvényjavaslatot kinyomatjuk, szétosztatjuk, előzetes tárgyalás- és jelentés* tétel végett a pénzügyi bizottsághoz utasitjuk. Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Alföldy Béla! (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Alföldy Béla: T. képviselőház! Az az expozé, amelyet az 1927/28. évi költségvetés benyújtásával kapcsolatban a nénzügy minister ur elmondott, azt hiszem, mindenkit meggyőzhetett arról, hogy a kormány a gazdasági és pénzügyi konszolidáció terén mindent megtett és továbbra is mindent meg fog tenni,, ami az ország súlyos helyzetében emberileg egyáltalán megtehető volt és a jövőben megtehető lesz. Amikor mindezt megállapitom, kérdem, hogy az ilyen roppant erőfeszitéssel végrehajtott becsületes és eredményes munkával szemben, — melynek révén sikerült az országot egy hihetetlen pénzügyi káoszból kivezetni, — nem kötelességünk-e őszinte^ elismeréssel adózni? Kötelességünk elismeréssel adózni és ezt leszögezen annak dacára, hogy ezt szeryilizmusnak nevezik. És ha már erről az elismerésről általánosságban minden politikai párt részéről nem is lehet szó, eggyel — ugy hiszem. — mindnyájan tartozunk annak a kormánynak itt a Házban, amit különben a kormány tőlünk mindenkor joggal el is várhat -— és ez az, hogy ha vele szemben kritikát gyakorolunk, ez a kritika, legyen mindenkor igazságos és objektiv. (Ugy van! jobbfelöl.) Viszont az igazságos és objektiv kritika elől soha sem zárkózhatik el egy kormány sem, sőt ezt akceptálnia kell mindenkor, ,még legőszintébb és leglelkesebb párthívei részéről is. Az igazság kedvéért meg kell állapitanom azt, hogy a kormány igenis akceptálta mindenkor a mi részünkről is az objektiv kritikát. Ezért soha senkit itt a pártban szemrehányással nem illettek, ezt soha senkitől a kormánytagjai rossznéven nem vették. Ismétlem, igenis mindenkinek teljes mértékben jogában áll kritikát gyakorolnia a kormány ténykedései felett. Aki azonban ezt a szertelenségig viszi, aki a kiméletlen kritika fegyvereivel szeret élni, az jelölje is meg teljes precizitással, határozottsággal és teljes felelősség mellett mindazokat a módokat és utakat, amelyeket a kormánynak követnie kell, hogy mindenkinek ebben az országban egyformán eleget tudjon tenni. Hangsúlyozom, hogy ezt jelöljék meg, teljes felelősség mellett, mert hisz experimentumokat ez az ország többé nem bir ki. Helyzetünk rendkívül nehéz! Teljesen igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy egész gazdasági életünk, egész állami szervezetünk egy veszedelmes circulus viciozusban mozog. Hisz elsősorban az életet kellene nálunk olcsóbbá tenni. Ez azonban csak ugy volna nálunk lehetséges, ha a termelés válna olcsóbbá, a termelést azonban csak egy radikális adóreform utján lehetne lényegesebben olcsóbbá tenni. Eddig menne a dolog. Nézzük azonban az érem másik oldalát. Mi következnék be akkor, ha az adócsökkentést a végletekig vinnők, szóval, ha alapos adóreformot hoznánk be. Akkor végletekig egyszerűsíteni kellene az adminisztrációt, csökkenteni kellene az egész állami szervezetet s következnie kellene egy minden eddiginél kíméletlenebb és kegyetlenebb B-listának, iamikor azonban nálunk az emberek és különösen a végzett ifjúság elhelyezkedése teljesen lehetetlenné válnék. Eddig elmenni nem leszünk hajlandók, mert a gazdasági helyzet momentán — úgyis csak látszólagos — megkönnyebülése kedvéért feláldozni a nemzet fizikai és erkölcsi erejét s teljesen elföldelni az^ amúgy is anynyira pusztuló középosztályt és kockára tenni az oly nagry áldozatokkal megteremtett társadalmi rendet és egész nemzeti államot: olyan esztelenség volna, amitől a jó Isten óvja meg ezt az országot! Másrészt ez a nehéz helyzet^ mutatja azt, hogy milyen felelősségteljes, súlyos^ munkát kell ennek a kormánynak végeznie és ezért a kormányt nem támadnunk, nem igazságtalan kritikával illetnünk, hanem ellenkezőleg, minden erőnkkel támogatnunk kell. El tévesztések, balfogások, tévedések előfordulnak, azt nem tagadjuk, de méltóztassanak figyelembe venni, hogy azokban a bársonyszékekben is csak emberek ülnek és én meg vagyok^ győződve, ha akadna, ha jönne egy »gazdaságpolitikai csodatevő«, aki olyan recepttel jönne, amely szerint dolgozva köz-