Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-30

Az országgyűlés képviselőházának 30. megnyugvást, közmegelégedést tudnánk teremteni s ha a kormány mindezekről meg is győződne, biztosan átengedné helyét annak a »gazdaságpolitikai csodatevőnek.« .... Azt mondják egyesek, mondjon le a kormány azért, mert itt az országban nem tud közmegnyugvást teremteni, mondjon le a kormány azért, mert külpolitikai téren nem tud eredményeket elérni, mondjon le a kormány azért, mert külkereskedelmi téren nem tudja elérni azt, amire szüksége volna ennek az országnak. Hát ezeket mind oda lehet vetni, lehet ezt a kérdést rapszodikusan bizonyos hátsó gondolatokkal kezelni, azonban ismétlem, tessék inkább teljes precizitással, teljes határozottsággal, meg kell jelölni azokat az utakat és azokat a módokat, amelyeken a kormánynak haladnia kell, hogy közmegelégedésre tudjon kormányozni és a társadalom minden kategóriájának, minden rétegének, minden egyes polgárának eleget tudjon tenni. A pénzügy minister ur expozéja nyomán örömmel és megnyugvással állapíthattuk meg azt, hogy ő szociálpolitikai téren komoly, intenzív munkát óhajt a jövőben kifejteni. Ezt a törekvést nem győzöm eléggé helyeselni, hiszen köztudomású dolog, hogy megfelelő szociálpolitika nélkül meg kell rendülnie, el kell pusztulnia manapság minden társadalomnak és ez áll különösen a mi annyi megpróbáltatáson keresztülment, a mi annyi kísértésnek kitett társadalmunkra nézve, amelynek egyenesen vitális érdeke az, hogy a szociális intézkedések terén mielőbb mentől több történjék. Sajnos, nálunk ezen a téren még nagy hiányokat látunk. Még rendkívül sok a tennivaló, pedig a cselekvésnek itt van a 12-ik órája. Hiszen máskép: egyrészt a szociális bajok folytán tapasztalható elégedetlenséget, másrészt a nemzet létfentartó erőinek, az államot alkotó egyedeknek nagyarányú pusztulását nem tudjuk meggátolni. Forradalom vagy holmi proletárdiktatúra nem lesz, mert nem lehet többé ebben az. országban! A társadalmi rend felboritásával, az államháztartás egyensúlyának tönkretételével, rablással, gyilkolással, mindennemű haladásnak beláthatatlan időre szóló megakasztásával nem lehet szociális jólétét teremteni. A szociális jólét csakis a gazdasági és pénzügyi konszolidáción épülhet fel, • ami viszont csak megfelelő társadalmi rend és fegyelem mellett érhető el. Azonban igaz az is, hogy ez a társadalmi rend és fegyelem csak akkor nyugszik biztos alapokon, ha mi a lelkek békéjét biztosítani tudjuk ha közmegnyugvást sikerül teremtenünk. Ezt pedig egyedül helyes és erélyes szociálpolitikán keresztül tudjuk elérni. Ennek nálunk, hol az állam — jó órában legyen mondva • — ismét reális költségvetéssel dolgozik, igenis meg van adva a lehetősége. Nincs megadva teljes mértékben, mert hiszen ideális politikát a trianoni határokon belül lehetetlen folytatni, teljes szociális jólétet teremteni nem lehet, de meg van adva a lehetősége annak, hogy szociálpolitikával intenzivebben foglalkozzunk. És nem kell ehhez most már egyéb, mint helyes érzék és erős akarat! Ezek segítségével még mindig igen sokat el fogunk tudni érni, még mindig el fogjuk tudni kerülni azt a veszedelmet, hogy itt, ebben a trianoni börtönben nyomorultul elpusztuljunk, sőt még mindig tetemes erőgyarapödáshoz is tudnánk jutni addig is, amig a velünk szemben elkövetett trianoni igazságtalanság jóvá nem tétetnék. •ülése 1927 március 29-én, kedden. 231 Mi sajnos nagy arányokban pusztulunk és fogyunk, dacára azoknak az optimista kijelentéseknek, amelyeket erre vonatkozólag oly gyakran hallunk és amelyek sokszor a statisztikának helytelen értelmezésén alapulnak. Ugyanis a halálozásnak látszólag kedvező arányszámát szokták alapul venni, ime a halálozások számának csökkenése feltétlenül kedvező népegészségügyi, népgyarapodási jelenségnek tekintendő — hiszen mig békében ezer lélekre évenként mintegy 23 elhalálozás esett, ma ez a szám cirka 17-re szállott alá — s ebből mindjárt közegészségügyi viszonyaink javulására következtetnek. Csakhogy azonnal rájövünk a tévedésre, ha a születések arányszámát nézzük és hasonlítjuk össze a békebeli viszonyokkal. Azt látjuk ugyanis, hogy mig békében ezer lélekre évenként átlag 35 születés esett, ma ez a szám leszállott 26—27-re, ami azt jelenti, hogy évenként csonka Magyarország területén 40—50 ezer gyermekkel születik kevesebb, mint békében ugyanezen a területen ugyanannyi lakost számítva. így tehát a mai társadalmunkban a halálozásnak jobban kitett gyermekkor van sokkal kevésbé képviselve, tehát csak a népesség kormegoszlása változott meg s ez az oka a halálozási arányszám látszólagos kedvező megváltozásának. ; Szomorú jelenség a születési arányszám csökkenése mellett a tüdővész nagyarányú pusztítása is. Tudvalevőleg Budapesten is a halálozási okok közül a tüdő vész szerepel a legnagyobb számban. Az arányszám a békeviszonyokhoz képest lényegesen rosszabbodott, bár ezen a téren, hála a népjóléti ministerium elismerésre méltó működésének, látunk némi javulást. Különben, hogy mennyi még nálunk a tennivaló népegészségügyi, szociálpolitikai és gyermekvédelmi téren, ez azonnal kiviláglik, ha összehasonlításokat teszünk pl. az osztrák viszonyokkal. Ha a mi halálozási arányszámunk csak olyan is volna, mint az osztrákoké, akkor is csonka Magyarországon évenként 40 ezer emberrel kevesebb halna meg és tízezerrel csökkenné évenként a csecsemőhalálozás száma. Szomorú számok és tények ezek, t. Ház, amelyekeh ha nem sikerül változtatnunk, nem lehetne sok reményünk ahhoz, hegy a régi nagy Magyarországot sikerülni fog valaha visszaállítanunk ! A fővárosi statisztika még szomorúbb. Ha nézzük a fővárosi statisztikát, azt látjuk, hogy itt a születési arányszám nem több, mint 16 :1000, az átlagos 27-tel szemben. A népszaporodás az országban 10*2. Ezt a számot megkapom, ha a születések számából levonom a halálozások számát. Budapesten ez alig teszi ki négyet, És ez a halálozási arányszám egyformán rossz a különböző felekezeteknél. Nagyon kívánatos volna, ha a fővárosi jómódú — hangsúlyozom, jómódú — keresztény és zsidó családok nem abban versenyeznének egymással, hogy ki tud divatosabban öltözni, ki tud költekezőbb életmódot folytatni, ki tud jobban hódolni a hiúság, a kényelem, szeretet, a divatkórság, a gyermekáldás elől való menekülés sötét gondolatának, hanem abban versenyeznének, hogy ki tudja előbb ezt a szomorú születési arányszámot megváltoztatni, ki tudja hamarább megváltoztatni a gyermekhalandóság szomorú statisztikáját, szóval ki tudja ezt a nemzetet több egészséges, gondosan és jólnevelt gyermekkel megajándékozni. Sajnos, sokan vannak olyanok, akik azt mondják, hogy nem is baj az, ha pusztulunk