Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-30

228 Az országgyűlés képviselőházának 30. denkit fel lehet jelenteni! — Zaj,), mert nem voltak a hivatalos egységespárti jelölt pártján. A feljelentésben azt állították róluk, hogy az egyik mezőtúri korcsmában a kormányzó ellen nyilatkoztak. Az összes parasztok, akik jelen voltak a korcsmában, nem hallottak :- semmit, de a csendőrség mégis azonnal letartóztatta a két gazdát. Amikor tárgyalásra került a dolog, az összes kisgazdák megesküdtek, hogy nem hallottak semmit, de mert a két Gyulai-Molnár testvér, akik közül az egyik kétesztendei fegyházat kapott, melyet kormányzói amnesztiával elengedtek neki, megesküdött a bÍróságnál, hogy a két gazda megsértette a kormányzót, az egyik gazdát két hétre elitéltek, a másikat pedig felmentették, ez azonban nem nagyon segített szegényen, mert már mind ä ketten ültek egy hónapot. Okosan kell a hatalommal élni. Lehetetlen, hogy az egységespárt ilyen embereket alkalmazzon választási agitátorokként, mert hiszen ha ilyen megbízottakat alkalmaz, akkor akár az egész illavai fegyházat is alkalmazhatná. (Derültség a baloldalon.) Ebbe nekünk nincs beleszólásunk, de az ország közerkölcsi felfogását rontja, ha egy politikus merénylőjéről, aki előzőleg fegyházban ült, kiderül, hogy forgalmiadófőellenör lesz s végül kiderül róla még az is, hogy a választások alkalmával az egységespárt politikai megbizottja, sőt az ő feljelentésére két tisztességes magyar gazdát egy hónapra elvonnak foglalkozása és családja köréből. Macht vor Recht, És itt kell figyelmeztetnem a t. túloldali pártot és a kormányt arra, hogy nem helyes politika az sem, amelyet a behozatali vámok elengedése körül méltóztatnak gyakorolni. Nem bánnak kellő óvatossággal a vámkedvezménynyel. Újságolvasó ember vagyok, de kénytelen vagyok megkérdezni, mi az a Hadviseltek Gazdasági Köret Senki nem tudja ezt, de most azt olvasom, hogy 2000 kész öltöny vámmentes behozatalára kapott engedélyt a Hadviseltek Gazdasági Köre. Mi ez a kör, t. minister ur? (Rassay Károly: Olyan ez az eset, mint a lókiviteli engedély! — Csontos Imre: A Hadviseltek Köre a hadviselteké! — Bródy Ernő: Kik vannak ott? — Csontos Imre: Ön is benne van ebben à kompániában! — Derültség.) A Hadviseltek Gazdasági Köre — ismétlem 2000 darab kész öltönynek külföldről való vámmente® behozatalára kapott engedélyt. (Bud János: pénzügyminister: Nem tudok róla!) Ez a baj, hiszen, ha tudnám, hogy a pénzügyminister ur mindenről tud, akkor rendben volna, csakhogy annak ellenére, hogy kis ország vagyunk, áll reánk is az orosz közmondás: ha valamelyik messzi kormányzóságban baj történt, azt mondották, hogy messze lakik a cár. Annak ellenére, hogy minister ur a pénzű gyministeriumban székel, mégsem tud mindent, még arról sem tud, ami ott történik. (Bud János pénzügyminister: Mert legnagyobbrészt itt vagyok! — Rassay Károly: Innen többet lehet megtudni! — Derültség.) Tényleg, innen többet lehet a minister urnák megtudnia, mint a saját ministeriumában. (Bud János pénzügyminister: Használt ruháról lesz szó!) Nem használt ruháról van szó. (Bud János pénzügyminister: Lehetséges, hogy csak kértek engedélyt. Nem tudok róla.) Már meg is kapták az engedélyt, sőt a szabóiparosok már gyűlést is hivtak össze, amelyben tiltakoznak ellene. (Rassay Károly: Tiltakozó gyűlésük lesz!) Itt van Rassay t. képviselőtársam, ő is tud erről a dologról, i ülése 1927 március 29-én, kedden. Csontos t. képviselőtársamnak is válaszolni akarok. Azt mondja a t. kéjpviselő ur

r hogy a Hadviseltek Gazdasági Köre a, hadviselteké. Az a baj nálunk, hogy erről az egyesületről mindenki tud, csak a hadviseltek nem. A hadviseltek támogatására alakult szövetkezések élén rendszerint olyanok állanak, akik nem hadviseltek, soha háborút nem láttak, hanem Budapesten jól feszülő mundérban és sarkantyús csizmákban élvezték a háborús híreket. Ilyen urak az elnökei a hadviseltek körének. Lehetetlennek tartom, hogy állandóan meglepetéseink vannak. Gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam megemlékezett a Talbotszerződésről. Megvallom őszintén, tudom, hogy nem sok minden tartozik ez elé a képviselőház elé. Tudom, hogy ez a képviselőház csak kritizáló szerv lett, amelyben néhányunk feladata volna, hogy kritizáljunk, a többiek feladata az, hogy helyeseljenek. (Derültség a baloldalon. — Ellenmondások a jobboldalon.) Próbáljanak meg a t. képviselőtársaim nem helyeselni! (Barthos Andor: Meg is próbáljuk! — Éry Márton: Én is megmondom az igazságot!) Itt van a Faksz-ügy 60 millió pengője, itt van a Talbot-szerződés 100 millió pengője. Ez Összesen 160 millió pengő, s ezekbe az ügyekbe épugy nem volt beleszólása a képviselőháznak, mint ahogy nem volt beleszólása a kiskunmajsai kisbirónak. Semmi közünk sem volt hozzá, nem terjesztették elénk a Talbot-szerződést, még az egységespárt elé sem terjesztették, nem tájékoztattak bennünket, hogy a közvélemény előtt meginditották-e a versenytárgyalásokat; nem volt arról sem szó, hogy honnan, melyik vállalat fogja majd szállítani a szenet, ami nagy üzlet, amelyen igen sok pénzt lehet keresni és amelyen viszont nagyon sok pénzt kellene megtakaritani. (Barthos Andor: Azokat le kell leplezni!) Nekem nem ez a felfogásom. (Rassay Károly: Nem bűn az, ha akarnak keresni!) Mindenki, aki üzletet csinál, nem vesziteni akar, hanem keresni. (Rassay Károly: Még Talbot is!) Még Talbot is, azonban a nyilvánosság, a közvélemény mindig a legjobb védőszer az állam kihasználása ellen. (Bud János pénzügyminister: A kereskedelmi minister ur részletesen előadta Itt a Házban az egész szerződést!) Én csak azt hallottam a kereskedelemügyi minister úrtól, amikor az interpellációra válaszolt, hogy nagyon jól fogják az állam érdekeit képviselni. (Bud János pénzügyminister: Minden részletében előadta a szerződést, ismétlem, tessék utánanézni!) Azt gondolnám, hogy nem kellene meghonosítani nálunk azt a szokást, hogy a gazdasági ministerek csak interpellációkra hozzák ide az állami szerződések ügyét, mert én azt szeretném, ha az állami szerződések ügyét spontán hoznák ide. Nekem példánakokáért az ellen is kifogásom van és ma délután a közmunkatanácsban meg is fogom mondani, hogy ott is csinálnak egymillió dolláros üzletet és én, aki a Közmunkatanácsnak tagja vagyok, nem tudok mindarról semmit, hogy a város egymillió dollárért megveszi a Kereskedelmi Banktól a Margitsziget bérletét. Nekem kifogásom van az ellen, hogy a reggeli lapokból kell megtudnom, hogy megvették egymillió dollárért a Margitsziget szerződését és a reggeli lapokból kell megtudnom azt is, hogy az állam ehhez már előre hozzájárult. Annál nagyobb a baj, hogy amikor közben csakúgy repülnek az egymillió dollárok, a százmillió pengők és a hatvanmillió