Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-30

226 Az országgyűlés képviselőházának 3i politikához, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A biró ne foglalkozzék politikával, még akkor sem, ha Ítélkezik. A biró elfogulatlanságának egyetlen garanciája az, hogy Őt a birói székben a politika nem érdekli és hogy a politika hozzá, a birói székhez, felkúszni nem tud. Mi ennek az egyedüli lehetőségei Az esküdtszék, (ügy van a szélsőbaloldalon.) ahol a polgárok ítélkeznek polgártársaik felett. Akármilyen független is a bÍróság és akármilyen távol is akarja magát tartani a biró a közélet szennyétől, amikor fent ül a birói székben, hogy ott mint szakbíró Ítélkezzék, politikai ügyekben sohasem fog eljutni a bíróság arra a piedesztálra, arra az erkölcsi magaslatra, amelyen a bírónak lennie kell az egész nemzet erkölcse szempontjából. (Simon András: No és az esküdtek mindig eljutnak!) Nem érdekel, hogy az esküdtek mindig igaz Ítéletet hoznak-e. Megmondom, miért. Azért, mert az országnak az az érdeke, hogy a bíróság fenmaradjon a piedesztálon. Nekem fontosabb a bíróságnak a piedesztálon tartása, mint az, hogy az esküdtek néha tévednek. (Kassay Károly: A szakbirák is tévednek. — Simon András: Az esküdtbirák tehát ne legyenek olyan magasan, mint a szakbirák! És az elfogultság!) Az esküdtbíróság is tévedhet és a szakbiróság is tévedhet. Most itt csak egyet mondhatok arra, hogy mi van az esküdbiráknál és mi "van a szakbiráknál. Az esküdtbíróság rendszerint a vádlott javára, a szakbiróság pedig rendszerint a vádlott terhére szokott tévedni. (Rassay Károly: Az esküdtbiró nem léphet elő főesküdtbíróvá!) Erre csak annyit tudok mondani, hogy a régi bíráskodásnak alapelve az volt, hogy inkább szabaduljon száz bűnös, minthogy egy ártatlant elitéljenek. Magyarországon azelőtt is volt közéleti erkölcs, azelőtt is éltek ebben az országban emberek. Magyarország, a régi liberális Magyarország is volt olyan nagy és olyan hatalmas, mint a mai Magyarország, és mégis megéltünk. Istenben boldogult Zsitvay és Baloghy nagyon jó esküdtszéki elnökök voltak. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Méltóztassanak csak arra gondolni, hogy hát olyan sok téves Ítéletet hozott a magyar esküdtbíróság Zsitvay vagy Baloghy alatt! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Sőt!) Csak jól ki kell választani az elnököt, akit odaküldünk az esküdtbíróság elnökéül, épen ugy, mint a sziakbiróságnál a büntetőbirák kiválasztásánál is egyetlen szempont legyen az arravalóság. (Simon András közbeszól.) T. képviselőtársam ügyvéd és tudja, hogy az esküdtbiróságot is szakbirák vezetik. (Simon András: Tudom nagyon jól! De az esküdtekről van szó, mert az, esküdbiróságban azok is vannak ám! — Bródy Ernő: Tényleg vannak! Nagyszerű! — Rassay Károly: Majdnem egy tucat! — Derültség a szélsőbaloldalon.) Nem jó irányba vezeti a magyarságot a magyar népet az az ut, amelyen ma haladunk. Ma nemcsak a köztisztviselőnek, hanem^ az egyszerű polgárnak is öszetörik a gerincét, hogy ne legyen önálló véleménye, hogy ne merjen privátim sem olyan véleményen lenni, amely ellentétes a kormányhatóság véleményével. Lehetetlenség, hogy ebben az országban az* aki ellentétes véleményen mer lenni a kormányhatóság véleményével szemben, ne érezze azt, hogy ő ebben az országban üldözött pária, akár újságíró, akár közéleti ember, akár egyszerű polgár, mert az egyszerű polgárt is. aki nem hajlandó a nagy halaliba és az óriási nagy hozsannába a maga kis hangját beleilleszteni, nemcsak a szolgabíró üldözi, nemcsak a csendőr ül'. ülése 1927 március 29-én, kedden. dözi, de üldözi a forgalmiadóelleniőr. üldözi az adókivetőbizottság, üldözi a jegyző, üldözi a főjegyző. Tudnék garmadaszámra adatokat idehozni, de köztudomású tények igazolására szükség nincs. Hogy hová visz nálunk ez a kitenyésztett gerinctelenség, arra egy példa volt valamelyik nap a, képviselőház elfogadójában. Levelet kaptam egy középiskolai tanártól, amelyben közli ez a középiskolai tanár egészen szerényen, halkan, hogy mik a tanárság bajai, a lakbérosztályba sorozás és egyéb más apróságok, az pl. hogy egy segédtanár 1.000.000 koronát kap egy hónapra és ezt kapja nyolc esztendőn keresztül és ha nem kap különórákat, akkor meghal éhen, — ilyen apróságok. A levelet megkaptam, s a levél írójának megírtam, hogy az általa velem közölt adatokat fel fogom használni. Erre három nap múlva a tanár aláírásával kihívnak itt a képviselőházban és minthogy ujabban a kihivócédulára ráírják, hogy miért hívják ki a képviselőt, az volt ráírva: »hamis levél ügyében«. Kimentem hozzá és megkérdeztem: milyen hamis levél ügyében kivan velem beszélni! Erre azt mondta: »Azt tetszett irni, hogy tőlem kapott egy levelet, melyben tanárság bajait megírtam és majd fel tetszik használni az adatokat. Én nem irtani a levelet, biztosan valamely ellenségem irta.« Eljutottunk tehát odáig, hogy azok, akiknek az uj magyar generációt nevelniök kell, nem merik a saját nevük alatt megmondani véleményüket, s hogy a képviselő - elhigyje, hogy igaz az, amit ír, egy másik tanártársának a nevét teszi a levél alá. Én azután megkérdeztem: Tanár ur kérem, igaz-e az, ami a levélben van! Azt felelte, hogy igaz. Amikor megkérdeztem: »Mondja, tanár ur. miért nem merte volna ezt a levelet megírni?« — azt mondta: »Tetszik tudni, a legbiztosabb egy ellenzéki képviselőnek nem irni.« (Derültség balfelől.) Hát ez magyar gerinc? A magyar népet, amelynek vissza kell szereznie a megszállott területeket, igy nem lehet felnevelni. Lehet, hogy a kormány kezében nagyon jó egy olyan köztisztviselői kar* amely olyan engedelmes, mint az engedelmes cseléd. Választáokon ez nagyon jó lehet, mert példának okáért a nyílt választásos kerületekben mint leltári objektum szerepel; ennyi tisztviselő van a ikerületbeu, ezek hozzátartozói ennyit tesznek ki. ennélfogva ezekről egyáltalán nem kell beszélni, ezek le fognak szavazni a kormányra, mert ezeknek, kötelessége a kormányra leszavazni. Ebből a szempontból lehet, hogy êz helyes. De én már láttam, hogy mi volt egy gerinctelen^ nek nevelt tisztviselői kar következménye az ország életében. Mig az orosz tisztviselői kar, amely pedig a cárizmusnak volt tisztviselői kara, keményen megállt a bolseviki-urialommal szemben, — hogy később, hosszú évek alatt megtörtek, azt megértem, de az első időkben nem akadt abban az államban egyetlenegy tisztviselő sem, aki az orosz bolsevizmust szolgálta volna — addig 1918-ban és 1919-ben Magyarországon az a tisztviselői kar, amelyet gerinctelennek neveltek, s amelyet ugy neveltek, hogy a vasutas, aki békében le mert sziavazni egy ellenzéki képviselőre, a következő nap sirva mehetett haza a feleségéhez azzal, hogy családjával együtt vonatra teszik, s az a tanár, aki békében le mert szavazni egy ellenzéki képviselőre, a következő napon Erdélybe ment büntetőállomásra, •— mert nem mert ellenállást tanúsítani akkor, amikor; a nemzetnek szüksége lett volna az ő ' ellentállására. Méltóztassanak megengedni, hogy a tiszt-