Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.
Ülésnapok - 1927-24
2 Àz országgyűlés képviselőházának 24, mindig a Ház előtt ée a mentelmi bizottság előadói nem győzik ezeket a kérelmeket elintézni. Nézzük csak ezt a konkrét esetet. Egy cikk íródott 1925. augusztus havában, annak hatása alatt, hogy abban az időben a hatályosabb védelemről szóló törvény életbelépett. Ma, másfél évvel később, jut a törvényhozó testület abba a helyzetbe, hogy mérlegelje, hogy a cikkíró, illetőleg az, az egyéniség, aki mint a Népszava felelős szerkesztője szerepel, kiadassék-e vagy sem. Másfél év után valamely ügy elbírálása ugyebár, már egészen másként mutatkozik mindenki előtt, mint ha rövid időn belül jutna a törvényhozó testület abba a helyzetbe, hogy határozón a felett, hogy kiadassék-e X. Y. vagy sem? Abban a körülményben, hogy ezeket az ügyeket neon intézik el sürgősen, a magam részéről azt látom, hogy a gyakorlatban nem látják olyan veszedelmesnek ezeket a dolgokat, mert ha veszedelmesek volnának, ha az állam fundamentuma inogna az ilyen cikkek miatt, akkor rögtön történnék intézkedés. Én mindezekből a körülményekből csak azt látom, hogy a mai kormányrendszer sújtani, üldözni kívánja a Népszavát, a munkásságnak ezt az egyetlen sajtóorgánumát, azért, hogy más írásra kényszerítse. Ha a törvényhozó testület komoly üggyé kívánja tenni ezeket az eseteket, akkor nem lenne szabad az igen t. előadó urnák az inkriminált cikkekből egyes monda- i tokát kiragadnia, hanem az egész cikk tártai- ; mát ismertetnie kellene, mert csak akkor juthatna a képviselőház abba a helyzetbe, hogy objektíven hozhasson határozatot. Én az ellenkező szempontból ugyanezt tehetném, én is kiragadhatnék egyes mondatokat, amelyek ellentétben állanak azokkal, amelyeket ebben a nyomtatott javaslatban a mentelmi bizottság a t. Ház informálása szempontjából közzétesz. Az egész cikk elolvasása után ugyanis minden objektiv olvasó kell, hogy megállapítsa, hogy nem a nemzetet gyalázza az a cikk, hanem a kormányrendszerről mond birálatot. A Népszava inkriminált cikke azt kívánja kimutatni, hogy egyrészt e mellett a rendszer mellett és olyan törvények mellett, mint amilyeneknek egyike a hatályosabb védelemről szóló, épen az ellenkező hatást érik el, mint amelyet el akarnak érni, másrészt pedig azt, hogy mióta az u. n. hatályosabb védelemről szóló törvény életbelépett, mit tapasztalunk 1 Azóta azt tapasztaljuk, hogy az a kis haladás, mely a sajtószabadság felé mutatkozott, ezzel a törvénnyel ellensúlyozva lett, sőt ma az újságíró abszolúte nem tudja, mit szabad megírnia és mit nem. Mik a következményei annak, hogy a sajtó annyira gúzsba van kötve 1 ? Az, hogy addig, amig valamiről csak beszélnek, suttognak, a sajtó a dologról tudomást nem akar venni, nem ír róla. Miért? Mert azt a sajtót, amely eddig ilyesmiről irni mert, a hivatalos körök véleménye szerint pörbe fogták, az illető cikkírót vád alá helyezték és súlyosabban ítélték el, mint azokat, akik elkövették a bűnt, amely bűnről az a sajtó merészelt előbb irni, mielőtt megállapittatott volna, hogy ez már tényleg megtörtént. Tessék egy kicsit körülnézni épen most, itt van például kis panama a Széchenyi-fürdő építésénél. (Láng János: Még nem tudjuk, hogy panama-e!) De hogy botrány, azt már tudjuk. (Láng János: Az lehet, de hogy panama, azt nem lehet mondani!) Mondjuk, hogy botrány, de hiszen nem olyan nagy a különbség a lényegben ezeknél a szavaknál. A másik eset, Nagy István bíró esete. (Láng János: Meglátjuk!) Ezt is csak meglátjuk? Lehet, hogy meg fogjuk látni, de Nagy ülése 1927 március 16-án, szerdán. István biróról nem most első izben van szó, már máskor is szó volt. róla, már a legutóbbi nemzetgyűlésen is volt szó erről az úriemberről. De amig csak beszéltek, amig csak j suttogtak, a sajtó nem mert ezekről a dolgokról I tudomást venni, épen azért, mert ilyen súlyos : korlátok között képes csak mozogni. Azt látjuk, hogy a sajtónak a korlátozása szüli meg a korrupciót, a panamákat és hasonló nem igen illatos virágokat. Miért szük! séges ezekre a dolgokra rámutatni? Amikor ezekről a kérdésekről itt beszélünk és foglalkoznunk kell ezekkel azon az alapon, hogy a mentelmi-bizottság ezeket a dolgokat kötelességszerűen a t. Ház elé hozza, akkor nem mellétünk el olyan némán ezek mellett az ügyek mellett, mintha arról volna szó, hogy a menI tölmi-bizottság X vagy Y képviselő mentelmi j jogának felfüggesztését azért kéri, mert az illető párbajozott és ezzel törvényellenes cselekedetet követett el. Az egy egyszerű ügy, egy sima dolog, de amikor arról van szó, hogy a mentelmi jog felfüggesztésének túlnyomó részét sajtóügyek idézik elő, amikor látjuk, hogy erre azért van szükség, mert a sajtó szabad kifejezést merészel adni véleményének, — ez pedig még mindig nem lehet és ennek a dolognak pedig olyan következményei vannak, milyenekre bátor voltam rámutatni — akkor mégis csak jó volna, ha pártkülönbség nélkül objektive kívánnánk az ügyek felett gondolkodni és birálatot mondani és jó volna, ha mindenki fel tudna emelkedni pártkülönbség nélkül ebben a törvényhozótestületben arra a magaslatra, ahogy én a magam részéről és pártom ezt elképzeljük és akkor mindjárt segítve volna azokon a bajokon, amelyek az országot olyan nagyon sújtják. Azt hiszem, elérkezett volna már az ideje annak, hogy ne gyűlöletre szítsunk, hogy necsak beszéljünk arról, hogy a kiengesztelődés i ideje elérkezett, hanem hogy cselekedjünk is j ilyen értelemben. Miután az igen t. igazságügyminister vé| letlenül ebben a pillanatban jelen van, az ő i figyelmét kivánnám felhívni arra, hogy mint ! az igazságügyministerium vezetője, nem hal! lotta-e már, hogy nemcsak másutt, de Magyarj országon is voltak olyan idők, amikor pertör! lések következtek be. Ha voltak bűnök, ha volt I olyan idő, amikor az emberek tévedtek és ! ezekért a tévedésekért bűnhődniök kellett, so: hasem következik be az az idő, hogy meggon; doljuk, hogy nem volna-e helyesebb az üldö1 zés helyébe a kiengesztelődést tenni; nem gon1 dolja-e a mai kormányrendszer, hogy amenyI nyiben ilyen pertörlést keresztülvinne, hogyha I — ahogy halljuk, mert jelezve van — az es^ ' küdtszéket is vissza kívánják állitani, (Szabó ! Imre: Szépen kívánják!) nem volna-e helyes ! ezeket nemcsak jelezni, de meg is tenni? Nem gondolják-e önök, igen t. kormányi pártiak, hogy amennyiben az általam felhoi zott dolgokat, pertörlést stb. — már ami ezzel I együtt jár — megcsinálnák, a mai kormányrendszer épen ezzel erősítené meg pozícióját? ! (Láng János: Nem gondolom!) Nem arról van szó, hogy ilyen intézkedésekkel az ellenzék jutna olyan helyzetbe, amellyel kormányképessé lehetne, hanem ellenkezőleg, ha ezeket a dolgokat az uralmon, hatalmon lévő kormányzati rendszer megcsinálná, ezek alkalmasak volnának arra, hogy a kormány pozícióját megerősítsék. Ugy látszik azonban, hogyha mi ilyen irányban szólalunk fel, akkor a mai kormány