Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-24

Àz országgyűlés képviselőházának 24. és az őt támogató pártok ezt olyan felajánlásnak veszik, amelyekből önök igen t. képviselőtársaim azt következtetik, hogy mi ilyen rendszer mellett már nagyon kellemetlenül érezzük magunkat és ezért van szükség arra, hogy ilyenképen beszéljünk. Én azt mondom önöknek t. képviselő urak, hogy ez nagy tévedés. Ha önök azt hiszik, hogy ez a rendszer helyes, ha önök a gyűlöletet és ennek következményét tartják helyesnek, akkor nekünk ez is jó. De hogy hova fog az ország ilyen kormányrendszer mellett idővel jutni, ezt majd annak idején fogják sajnálni azok, akik elég rövidlátók voltak ezt kellő időben be nem látni. Mindezek alapján tehát nem tudok hozzájárulni ahhoz, hogy Vanczák János képviselőtársam mentelmi jogát felfüggesszük. Elnök: Kiván-e valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a mentelmi bizottság javaslatát, amely szerint Vanczák János képviselő ur mentelmi joga ebből az ügyből kifolyólag felfüggesztessék, elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a javaslatot elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség! A Ház a javaslatot elfogadta. Vanczák képviselő ur mentelmi joga tehát ez ügyből kifolyólag felfüggesztetett. Következik a mentelmi bizottság jelentésének tárgyalása hivatalból felhatalmazásra üldözendő, sajtó utján elkövetett rágalmazás vétségével gyanúsított Vanczák János képviselő ur mentelmi ügyében. Az előadó urat illeti a szó. Rubinek István előadó: T. Ház! A budapesti kir. főügyészség a budapesti kir. büntetőtörvényszék megkeresése alapján Vanczák János országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfügesztését kérte a következő tényállás alapján: A Népszava 1925. évi március 31-iki számában »Három különféle eset«, »A közigazgatás berkeiből« és »Nyaklánctörténet a dédesi kastélyban« címek alatt három cikk jelent meg, amelyek tartalmát Nyomárkai Géza és Fehér Andor miskolci államrendőrségi detektivek magukra nézve sérelmesnek találták, miért is felhatalmazást kértek arra, hogy e cikkek alapján sajtó utján elkövetett rágalmazás vétsége címén az eljárást folyamatba helyezhessék. A felhatalmazást megkapva, az 1914 : XLI. te. 1. §-ába ütköző, 3. §-a szerint minősülő és a 9. §-a alapján hivatalból felhatalmazásra üldözendő, sajtó utján elkövetett rágalmazás vétsége címén a bűnvádi eljárást folyamatba helyezték. Mivel a cikk aláírás nélkül jelent meg, a szerzőt pedig a Népszava felelős szerkesztője megnevezni hajlandó nem volt, az 1914 : XIV. te. 35. §-a alapján a sajtójogi felelősség a felelős szerkesztőt, jelen esetben Vanczák János országgyűlési képviselőt terheli. A bizottság megállapította, hogy a megke resés illetékes hatóságtól érkezett s hogy zaklatás esete fenn nem forog, ennek alapján javasolja a t. Képviselőháznak, hogy Vanczák János országgyűlési képviselő mentelmi jogát ez ügyből kifolyólag függessze fel. Elnök: Szólásra következik! Esztergályos János jegyző: Szabó Imre! ülése 1927 március 16-án, szerdán. 3 Szabó Imre: T. Ház! Az előadó ur előadmányának végén azt mondta, hogy miután Vanczák János felelős szerkesztő a cikk Íróját megnevezni nem volt hajlandó, a sajtójogi fokozatos felelősség elve alapján a kir. bíróság kénytelen őt a kérdéses ügyben felelőssé tenni. A nyomtatott előadmányban azonban egészen más van, nevezetesen az előadmány azt mondja, hogy (olvassa): »Nyomárkai Géza és Fehér Andor miskolci államrendőrségi detektivek sérelmére elkövetett rágalmazás vétsége miatt perbefogott Fényes László cikkiró kétrendbeli eredménytelen törvényszéki tárgyalás után az 1926 október 15. napjára kitűzött tárgyaláson a védő bejelentése szerint külföldre távozott és felelősségre nem vonható.« Itt azonban nemcsak magát az eltérést kell megállapítanunk az előadó ur előadmánya és a nyomtatott előterjesztés között, hanem ennek további konzekvenciáját is le kell vonni. Sérelmesnek tartom ugyanis, hogy sem a. menteim .. bizottság, sem előzőleg a kir. ügyészség nem vette figyelembe ia kir. Curiának hasonló ügyben már hozott döntését, amely szerintem ennél a kérdésnél feltétlenül döntő fontosságú. Hasonló esetben ugyanis, amikor egy cikkiró sajtójogi felelősségre volt vonható s a cikkírót a bíróság már kihallgatta és az anyag tárgyalásra elő volt készítve, a kir. Curia kimondotta, hogy az ügynek akkor sinos visszaható ereje, ha történetesen iá biróságnak nincs módjában a cikkírót rendes tárgyaláson felelősségre vonni. Azt hiszem mármost, hogy ezt nemcsak nekem kell tudnom, hanem tudnia kell mindenkinek, aki a törvényekkel foglalkozik és a törvények végrehajtását eszközli. Miután itt lényeges eltérés van a Curia döntése és a mentelmi bizottság, illetve a kir. ügyészség, vagy a vizsgálóbíró álláspontja között s miután a kir. Curia álláspontját ennél az ügynél valószínűleg ismét érvényesülni fog, tisztelettel kérem a Házat, ne menjük bele oly határozatba, amelynek nyomában az a-helyzet adódnék, hogy a Curia a házhatározat ellenére sem vonná felelősségre ebben az ügyben Vanczák János képviselőtársa miat. Nyilvánvalólag megállapítható, hogy Vanczák János ebben a kérdésben a Curia döntése alapján felelősségre nem vonható, épen ezért tisztelettel kérem, hogy az előadó ur javaslatának elutasításával Vanczák János képviselőtársam mentelmi joga ebben az ügyben ne függesztessék fel. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kíván valaki szólani? (Nem!) Ha senkisem kíván szólani, a vitát bezárom. Az előadó ur kivan nyilatkozni. Rubinek István előadó: T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy Szabó Imre t. képviselőtársam felszólalására egészen röviden reflektálhassak. Az előadmányban tényleg nem ismertettem a tényállásnak ama részét, mely szerint jelen esetben a cikk szerzőjét a bíróság tényleg megidézte a tárgyalásra, s vele szemben a tárgyalás kitiízetett. Tény azonban, hogy a cikk írója felelősségre vonható nem veit azért, mert időközben külföldre távozott, ahol az igazságszolgáltatás keze el nem érhette. Igen t. képviselőtársam hivatkozik a Curiának egy döntésére. Ezt a döntést azonban nem precíze ismertette, és a hivatkozás sem precíze történt igen t. képviselőtársam részéről. Ez az elvi jelentőségű határozat ugyanis azt állapította meg, hogy amennyiben az az egyén, aki a cikk szerzője gyanánt megneveztetett, sajtójogi felelősségre vonható volt, abban az eset-