Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-27

92 Az országgyűlés képviselőházának Z. jesen megértem, hogy az előbbi nemzetgyűlés miért tartotta szükségesnek, hogy a költségvetés időre való megszavazását a házszabályok megfelelő szakaszainak szigorításával biztosítja. Nagyon jól tudjuk, hogy az 1914: XXVII. tc.-kel megszavazott költségvetés az 1914/15. évi volt a háború előtti utolsó normális költségvetés. Ettől az időtől kezdve a benyújtott költségvetéseik nem voltak hű kifejezői az állam egésa gazdasági életének, mert hiszen abbain az időben a háborús befolyások már éreztették hatásukat a gazdasági életre. 1920-tól kezdve készültek ugyan költségvetések, ezek azonban jobbára csalk a kereteket tartalmazták, sőt már a benyújtás pillamatábain túlhaladott álláspontot képviseltek. Ebben az időben találkoztunk igen komoly törekvésekkel, melyeknek az volt a céljuk, hogy magát az országot a nehéz gazdasági helyzetből kivezessék. Jól tudjuk, hogy Korányi pénzügyminiszter a. pénzlebélyegzéssel kivánta a gazdasági helyzetet meg javi tani. Utóda, Hef "».Hüs Lóránt pedig abból a hazafias elgondolásból indult ki, hogy a nemzet saját erejéből igyekezzék talpra állani, külföldi beavatkozás nélkül, Épen ezért egészen uj adórendszert hozott be, amelynek keretében a háborús vagyonok megadóztatását tervezte, ezenkivül magát a koronát egy fix ponton készült stabilizálni. Terve azonban, sajnos, nem sikerült; ennek okait most bővebben] érinteni egyáltalán nem akarom. Hegedűs Lóránt távozása után ismét aiz inflációs politika jött napirendre, amelynek keretében a pénzügyi közigazgatás megreformálásával, ujabb adónemek behozatalával és különösen ujabb önadóztatással, az úgynevezett kényszerköles önnek behozatalával próbálkoztak. A kényszerkölcsönt egy eszmei valuta, a takarékkorona alapján szedték be. A kényszerkölcsön arra mindenesetre jó volt, hogy az állam kiadásait egyelőre ebből lehetett fedezni, azonkivül az infláció erejét is csökkenteni lehetett és a korona stablizációját elő lehetett készíteni. A takarékkorona gondolata nem volt rossz; ha ezt csak . egy félévvel ezelőtt is behozták volnia, kétségtelenül alkalmas lett volna arrai, hogy az infláció erejét már korábban megtörjék, azonkívül pedig a korona stabilizálását is már korábban biztosíthatták yolna. Ezek az önzetlen és hazafias törekvések, habár nem is hozták meg minden irányban a kivánt eredményt, azonban még most is a legnagyobb tiszteletet és hálát kell, hogy bennünk felébresszék, mert valamennyit az a hazafias elgondolás vezette, hogy a nemzet a saját erejéből keresse a kibontakozás útját. Sajnos, ez nemzetünk saját erejéből nem sikerült. Épen ezért Ausztria példájára nekünk is a külföld segítségét kellett igénybe vennünk. Amint tudjuk, ennek előzménye az volt, hogy 1924 február 21-ikén a jóvátételi bizottság elfogadott egy. határozati javaslatot, amely ' szerint Magyarország- jóvátételi kötelezettségét estre, ha a nemzet elfogadja a Nemzetek Szövetsége által, amely 99,930.500 aranykorona deficittet irányozott elő, végeredményben igen jelentékeny bevételi felesleggel zárult, melynek tekintélyes részét a kormány beruházások céljára forditotta. Az 1925/26. évi papirkorona alapon készült költségvetésben a kormány 27 és fél millió aranykorona előirányzott bevételi többlete a jóval kedvezőbb eredményképen mutatkozott bevételi feleslegből kiegészítve, hasonlóképen a beruházások célját szolgálta. Az 1926/27. évi pengőalapon készült költségvetés 623.536 pengő '. ülése 1927 március 22-én, kedden. felesleggel zárult, annak ellenére, hogy 30*5 millió pengőt irányzott elő maga a kormányt a beruházások céljára. összefoglalva mármost az 1924/25. évi költségvetési év óta megállapított beruházásokat, kitűnik, hogy beruházásokra az 1924/25. költségvetési évben 63 és fél millió pengő, az 1925/26. kidolgozott szanálási programmot, 200 millió aranykoronában állapította meg, melyet 20 év alatt kell letörleszteni. Egyúttal kilátásba helyezte, hogy 250 millió aranykoronás kölcsönhöz is hozzájutunk. A nemzet természetesen nem tehetett mást, mint hogy az akkori helyzetben elfogadta ezt a szanálási programmot. melyet azután a törvényhozás az 1924 :IV., V. és VI. tcikkben be is iktatta a törvénytárba. A szanálás főelőnyét abban látom, hogy íjsiagát a koronát sikerült stabilizálni, amely annál az értékes támogatásnál fogva, melyi a Magyar Nemzeti Bank felállításában az angolok részéről megnyilvánult, ettől az időponttól kezdve teljesen a fonthoz igazodott s ha ennek 350.000-ed részében egy-két pontnyi eltolódások mutatkoztak a kurzusban, az sohasem a koronának, hanem mindenkor magának a fontnak árhullámzására volt visszavezethető. A Magyar Nemzeti Bank, melyet az 1924:V. , te. állított fel, magánlak a nemzetnek egyik régi törekvését és szándékát, az önálló bank fel állítását valósította meg s ennek két és félévi fennállása valóra váltotta azokat a reményeket és várakozásokat, melyeket az első önálló jegybank felállításához pénzügyi és gazdasági körökben fűztek. A szanálásnak természetesen megvoltak a maga hátrányai is, nevezetesen a nagy adóterhek, ezenkivül a drágaság és a munkanélküliség. Mindezek azonban magának a szanálásnak előrelátható következményei voltak, melyeknek megszüntetésével a kormány — amint arra később leszek bátor rátérni — mindenkor a legkomolyabban foglalkozott. A súlyos adóterheken a legutóbb elfogadott adócsökkentő javaslatok lesznek hivatva segíteni s remélhetőleg az adóterhek csökkenése vissza fog hatni magának a drágaságnak enyhitésére is. A drágaság és munkanélküliség enyhitésére. illetve csökkentésére a kormány az utóbbi két és fél év alatt a költségvetésszerű és egyéb törvényhozási rendelkezések és felhatalmazások szerint igen jelentős eredménnyel működött közre- így az 1924/25. évi aranyalapon elkészült költségvetés, az 1925/26. költségvetési évben pedig a költségvetésben előirányzott, azonkivül pedig az 1925 :IX. te. 9. §-a alapján alapszerüen kezelendő összegekből, a népszövetségi kölcsön feleslegéből, és az előző évi költségvetés feleslegéből 223 millió pengő, az 1926/27. költségvetési évben pedig ugyancsak a már előbb emiitett címeken 170 millió pengő, vagyis összesen tehát két és fél év alatt 457 millió pengő, azaz 5712 és fél milliárd papirkorona fordíttatott beruházások céljaira. Ez a tekintélyes összeg a munkaalkalmak teremtése révén kétségtelenül hozzájárult nemcsak a munkanélküliség csökkentéséhez, hanem az általános gazdasági helyzet megjavulásához is. Nevezetesen amíg a munkanélküliek száma 1926 februárjában 30.829 volt, egy évvel később már 21.035, a csökkenés tehát 9.794 volt, vagyis 31-8%. A gazdasági helyzetre jellemző, hogy a csődök és kényszeregyességek száma 1926 februárjában 347 volt de folyó év februárjában ez 181-re csökkent, tehát a csökkenés százalékokban kifejezve 47-8% veit.