Képviselőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. március 11.

Ülésnapok - 1927-9

hén eljáró háztulajdonosait külön súlytja azért, ha véletlenül leszállították a házbért. (Bud János pénzügyminister : Tegyen inditványt az adószázalék változatlan fenntartására. Várnai Dániel : Megtesszük \) Bocsánatot kérek, amikor vizsgálom, hogy mit jelent a házadóleszállitás, akkor meg kell állapítanom, hogy ez emelkedést jelent magának a pénzügyminister urnák kölségvetése szerint. (Zaj jobbfelől.) Elnök : Csendet kérek mind a két oldalon. Ne méltóztassanak folyton közbeszólani, mert kénytelen leszek né\szerint megnevezni a közbeszólókat ! Bródy Ernő: Nagyon sajnálom, hogy ez enynyire fáj, de nem tehetek róla. Meg kell állapitanom az igazságot, amely igazság röviden az, — hiába méltóztatik legyinteni és inteni, engem ezzel nem méltóztatnak zavarni a megállapításaimban! — hogy itt egy kulesleszállitás történik, az adóalap emelkedik és a nép széles rétegei, a lakók nem kapnak ebből semmit, a háztálajd nos szintén nem vonható felelősségre, mert a háztulajdonos nines abban a helyzetben a lakásrendelet előírása értelmében, hogy valamit a lakókra áthárítson. Ez az egyszerű tény, amelyet meg kell állapitanom és ezt nem vagyok hajlandó elhallgatni: ellenkezőleg, amikor adómérséklés cimén jönnek egy javaslattal, meg kell állapitanom, hogy igy néz ki ez az adómérséklés. (Rassay Károly: A gazdasági élet ki kell, hogy izzadja az adót! — Fábián Béla: Egyik zsebből, vagy a másik zsebből, mindegy! — Várnai Dániel: Nem is merték fentartani a régi kulcsot!) T. Képviselőház! Ez vonatkozik a házadójavaslatra. Jön azután az illetékek: az örökösödési illeték, az ajándékozási illeték kérdése. Engedelmet kérek, sem az örökösödési, sem az ajándékozási illeték kérdése nem érinti a nép széles rétegeit (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások jobbfelől: Hogyne érintené!), mert a nép széles rétegei, fájdalom, nincsenek abban a helyzetben, hogy örökösödjenek és nincsenek abban a helyzetben, hogy ajándékot kapjanak. (Ellentmondások jobbfelől.) Azok egészen kivételes, szerencsés emberek. Én pedig azt mondom, hogy amikor adómérséklésről van szó, akkor nem kivételes kategóriákat, hanem a rendes napi életet, a napi életszükségleteket és a nép széles rétegeit, a kereskedelmet és az ipart kell tekintetbe és figyelembevenni, akkor lehet beszélni adómérséklésről. Különben pedig ez nem adómérséklés, mert ez az adómérséklés nem jelent semmit. Most érek oda, ahhoz a ponthoz, amely szerintem a legnagyobb kifogás tárgya ennél a javaslatnál, ami hiányzik ebből a javaslatból. Hiányzik t. i. az egész polgárságot és munkásságot legközvetlenebbül, legmélyebben érintő adó reformja. Ez a forgalmi adó. (Ugy van! a ssélsőbaloldalon.) A forgalmi adó háborús rekvizitum, a hadi, a konjunkturális és az inflációs korszaknak ittfelejtett maradványa. Ezt nem lehet épiteni, ezt nem lehet petriükálni, ezt nem' lehet állandósítani, mert a forgalmi adó átmenet kell, hogy legyen. Nem lehetséges, hogy a forgalmi adón alapuljon és épüljön az államháztartás és községi háztartásnak nagy része. Nem igazság az, hogy a népnek minden embere a legutolsó és legapróbb életszükséglete után adózzék egyszer, kétszer, többször. Ez nem lehet állandó és nem lehet bevezetett, én azt nem tartom helyesnek, nem tartom igazságosnak. Ha nézem ennek a forgalmi adónak születését, megállapíthatom, hogy a forgalmiadót 1862-ben hozták be az északamerikai EgyesültÁllamok, amikor Déllel folytattak háborút a rabszolgafelszabaditás kérdésében. Tehát háborús maradvány volt ott is, de összesen hét évig tartott, hét év után kitörülték a törvénytárból. A háború alatt Németország hozta be először a forgalmi adót 1916-ban és ugy ment végig azután az öss:es európai országokba. Mindenütt bevezették, mindenütt szükséges rossz volt. Amint végigmentünk mi is a háború alatt és a háború folytán a maximáláson, a rekviráláson, az ácsorgásokon, ugy a forgalmi adó is mint egy háborús rekvizitum rájött a nyakunkra. De ebből nem következik, hogy ezt a háborús rekvizitumot állandósítsuk, megtartsuk, hogy ez a háborús rekvizitum itt örökké menedékhelyet találjon és hogy ez legyen a magyar adózás alapja, mert ez sehol sem történik meg. Mindenütt bevezették Európában, de már mindenütt leépitették. Angliában egyáltalában nincs meg. Németországban 3

A%, Cseh-Szlovákiában 2%, de a mezőgazdasági termékeknél és a húsnál l°/o, Jugoszláviában l'A», de a mezőgazdasági termékek adómentesek. Franciaországban 1%, Belgiumban 1%, Olaszországban 1%, de a nyersanyagok és élelmiszerek után l

A>%. Portugáliában 1%, Romániában 1%, Lengyelországban 2°/o. de a kereskedelemben J

A%, Oroszországban 1*5%. Mindenütt a világon leépitették, csak Magyarországon van meg még mindig jelenlegi alakjában- De Magyarországon sem igy indult meg. Magyarországon- 1920-ban jött először a fényűzési adó, mint előfutára à forgalmi adónak, azutáu 1921-ben a forgalmi adó. De a forgalmi adó kulcsa akkor másfél százalék volt, csak 1923-ban emelték fel 3%-ra és azután megint leszállították 2%-ra, de ma sincs még ott, ahol eredetileg a bevezetés alkalmával fennállott. Igen t. Képviselőház ! Ez a forgalmi adó antiszociális adó. A t. pénzügyminister ur kijelentette ezt róla. A t pénzügyminister ur annak idején a kincstári haszonrészesedést és a forgalmi adót jelölte meg autiszociális adóknak. Igazságtalan, antiszociális ez az adó, végtelen súllyal és teherrel nehezedik a kereskedelem és ipar nyakára. A kereskedelemnek és az iparnak át kell hárítania azt az egész lakosságra, úgyhogy itt a kereskedelemnek és az iparnak érdeke összeesik az egész fogyasztó közönség érdekével. A legeminensebb közérdek tehát az, hogy ez a forgalmi adó leépittessék, hogy ez a forgalmi adó eltűnjék. A legeminensebb közérdek az, hogy ez a forgalmi adó, amely az embert fejebubjától a lába talpáig éri, amely éri, amikor eszik, éri, amikor ruházkodik, amely a legelemibb közszükségleti cikkeket találja, ez a forgalmi adó, amely kézen-közön megy keresztül, amely valóságos láncolatát foglalja magában az adózás emelkedésének, végre eltűnjék a magyar törvénytárból. Itt elismerem azt, hogy a forgalmi adó helyére nem lehet egyszerűen és könnyen a helyetteseket megtalálni. Êz nehéz feladat, — nem tag adum — de a kormányzatnak épen az a hivatása, hogy a nehéz feladatokkal birkózzék meg, a nehéz feladatokat győzze le. Csak az nem lehetséges, hogy olyan módon gazdálkodjék, amely a népnek legszélesebb rétegeit ilyen módon megterheli Ellenben igenis a kereskedelmi és ipari érdekeltségek körében már régen felhangzott az a kivánság, hogy ugy mint Ausztriában, fázisr^nd^zer szerint vezessék be ezt a forgalmi adót, úgyhogy vagy a vámnál, vagy a termelőnél, tehát c-ak egyszer adóztassák meg az árut. Ebben az esetben sokkal könnyebben lehetne azt elviselni. Ha tehát bele nyugodnak is ideiglenesen ennek a forgalmi adónak fennállásába, kérik a könnyítést a besze

: dési rendszer alapján, mert a beszedési rendszer külön fájdalma a közönségnek. Ez a beszedési rendszer az, amely a polgárokból első és másodosztályú polgárokat teremt. Ez a beszedési rendszer a legnagyobb vexaturáknak ad helyett. A Az országgyűlés képviselőházának 9. ülése 1927. évi február hó 11-én, pénteken, 83