Képviselőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. március 11.
Ülésnapok - 1927-9
84 Az országgyűlés képviselőházának 9. ülése 1927. évi február hó 11-én, pénteken. forgalmi adóellenőrök intézménye, hogy bemennek az üzletekbe, ott az Írásokat kotorásszák, azt a szegény kis szatócsot, kiskereskedőt és kisiparost az ő üzleti életében megakasztják, a forgalmi adónak beszedési rendszere mélyen sértő, megalázó (Kassay Károly : És a legdrágább!) és amellett, amint t. képviselőtársam mondja, a legdrágább is, mert egy csomó adóellenőrt kell tartani, azoknak van felettes hatóságuk, a főellenőr. Magában Budapesten is óriási létszám látja el ezt a tisztet. Én azt hiszem, hogy minden körülmények között adminisztrative sokkal lukrativebben, sokkal előnyösebben lehetne a forgalmi adó rendszerét kezelni, de igy, ahogy az jelenleg van, lényegében, formájában, mindenképen helytelen. Én tehát nagyon kérem a mélyen t. minister urat, hogy ha komolyan foglalkozik az adómérséklések kérdésével, ne méltóztassék petrifikálni a forgalmi adót A forgalmi adót ki kell törölni a magyar törvénytárból, a forgalmi adót nem lehet sokáig meghagyni, a forgalmi adótól búcsúzni kell, mint egy háborús rekvizitumtól és rá kell térni arra a rendszerre, amely a jövedelmeket a maguk helyén fogja meg, amely a megfelelő adóalanyokkal operál és amely nem operál ugy, hogy a népnek legszélesebb, legtágabb rétegei görnyedjenek és roskadozzanak egy adó súlya alatt. Ami ennek a javaslatnak financiális részeit illeti, gondolom, ebből teljesen megállapíthattam azt, hogy itten nem történik adókönnyítés és nem látom a pénzügyminister urnák tegnap előterjesztett expozéjából sem azt, amit ő hangoztatott, hogy itt a takarékosság szempontjából valami lényeges helyzetváltozás volna. Ellenkezőleg, a minister ur költségvetéséből azt látom, hogy itt mindenütt a kiadások emelkedéséről van szó. Akkor, amikor itt van egy takarékossági bizottság, akkor, amikor a minister ur állandóan azt mondja, hogy takarékoskodni kell és le kell szorítani a kiadásokat, megállapítom, hogy a minister urnák 1927—28. évi állami költségvetése három tétel kivételével emelkedést tartalmaz. A kormányzóság kiadása nem emelkedett, a békeszerződési terhek nem emelkedtek s nem emelkedtek az Országos Földbirtokrendező Bíróság terhei. Ezektől elteMntve minden egyes ministerium, minden egyes intézmény tételei emelkedtek, ugy hogy az 1927/28. évi költségvetés az 1926/27, évi előirányzattal szemben 29 millió pengő emelkedést tüntet fel. Ez tehát nem az a takarékosság, amelyről folyton bes élni hallunk, ez nem az a takarékosság, amely követendő péld.a gyanánt állhatna előttünk, inkább utat mutat arra, hogy nem kell nagyon takarékoskodni, mert hiszen az összes ministeriumok, az egész állami kormányzat, az egész állami berendezkedés a kiadások terén elöljár, és nem megtakaritássaí, hanem ellenkezőleg, emelkedéssel számol. Ezt legyen szabad megjegyeznem általánosságban az ügy financiális, pénzügyi részére. Most pedig méltóztassanak megengedni, hogy áttérjek a törvényjavaslatnak az autonómiára vonatkozó részére, amely szerintem kellene, hogy ebben a képviselőházban nagy emóciót váltson ki. Utóvégre miről van szó, t. Képviselőház ? Az önkormányzat védelméről. Az autonómia a magyar törvényhozásnak egyik legkülönösebb sajátsága, a magyar alkotmánynak az egész világon hires kiemelkedőjellemző tulajdonsága. Magyarországot az autonómia, az önkormányzat terén Angliához hasonlították. Magyarországnak volt és van egy történelmi alkotmánya, amely egyik csúcspontját épen az autonómiának megalapításában és az autonómia védelmében látja. Itt a legnagyobb harcokat vívták az auto nómia kérdésében. A 40-es években a centralisták Eötvös József vezetése alatt centralizálni akarták az államhatalmat, el akarták venni a megyék és a városok önkormányzati jogát és kitűzték a centralizmus zászlaját. Eötvös József báró irodalmi tevékenységet is fejtett ki ennek érdekében, egy külön könyvet irt »Reform« címmel, amelyben körvonalozta ennek a munkának a részleteit ; ott volt ebben a törekvésben az ő munkatársa Szalay László, ott voltak Madách Imre, Szontagh Pál és a többiek, a centralisták, ezsk a magyar közéletnek legkiválóbb, legnemesebb alakjai, akik azt mondották, hogy az agresszív és gravaminális politikából csak egyetlen módon lehet kiragadni a magyar nemzetet ; a centrális politikával, a centralizmussal, az önkormányzat megszünteté sével és egy központi hatalom megszervezésével. S akkor mi történt 1 Kossuth Lajos az önkor- • mányzat védelmében maga mellé szólította ennek az országnak legnagyobbjait és az ő fellépése azt eredményeite, hogy a Pesti Hirlap, amely a centralisták szócsöve volt, elállott ennek a kérdésnek taglalásától, kikapcsolta ezt a kérdést, mert látta, hogy mély sebeket ejtene a magyar önkormányzaton, az autonómián, kiirthatatlan fájdalommal és szenvedéssel telítené meg a magyar közéletet. A centralisták tehát félreállottak, kikapcsolták ezt a követelésüket és engedték, hogy Kossuth Lajos és társai, Wesselényi és a többi nagy magyarok, az önkormányzat védelmében és megerősítésében teljesítsék a maguk hivatását. Ez tehát óriási nagy kérdés. A magyar hagyomány és az autonómia kérdése szorosan összefügg az egész magyar alkotmány berendezésének kérdésével. Ebben az országban a legilletékesebbek mindig szükségesnek tartották a központi hatalom túlkapásaival szemben a helyi Önkormányzat statuálását. Hiszen az autonómiának joga volt dönteni a legnagyobb kérdésben, pl. az adó megtagadások vagy az újoncok megtagadásának kérdésében. Nemcsak egyszerű felirati jog, hanem virtuális jog volt ez az autonómia kezében. Ezzel a virtuális joggal éltek is, és amikor ezelőtt 20 éwel a magyar koalició a maga nagy küzdelmét küzdötte, akkor itt igenis az ujoncmegtagadás kérdésében történt az a dönt í lépés, amely azután egy egész kormányzati rendszer bukására vezetett. Amikor tehát az autonómiához való nyúlásról, az autonómia kérdéséről van szó, akkor épen ennek a képviselőháznak, amelynek többsége a megyékből került ki, nagyon fel kellene figyelnie ennek a kérdésnek elintézésénél. És én nem teszek itt különbséget me^ye, város és falu között ; nekem egyformán fontos minden közületnek és minden intézménynek az autonómiája. Én nem teszek különbséget, mint Szilágyi Lajos igen t. képviselőtársam tett, a főváros és a többiek között ; nekem, mint magyar embernek egyformán fontos valamennyi önkormányzati testület épsége és valamennyi önkormányzati testület védelme. Mi következik abból, amit az igen t. minister ur több beszédben hangoztatott, hogy ezek az autonóm alakulatok bizonyos furcsaságokat követtek el, hogy autózó polgármesterek vannak s zenepalotákat építenek a kis községi épületek mellett 1 ? Ezek semmiesetre sem nagyon követésreméltó példák, de mi következik ebből, igen t. Képviselőház? Ebből nem az következik, hogy az autonómiát eltöröljük, hanem az következik ebből, hogy az autonómiát meg kell reformálnunk, hogy a képviselőtestületek összeállításában, a képviselőtestületek ügyrendjének, hatáskörének megállapításában tegyük meg a szükséges lépéseket, ugy a vidéken, a falvakban, mint a fővárosban.
