Képviselőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. március 11.

Ülésnapok - 1927-9

82 Az országgyűlés képviselőházá.nak 9. ülése 1927. évi február hó 11-én, pénteken. hogy a lagnagyobb rokonszenvvel és melegséggel viseltetem a falu népének fejlődése, higiéniája és kultúrája iránt. (Borbély-Maczky Emil : Az nincs.) Amikor azonban kijelentem ezt a faluval szemben, meg kell állapitanom, hogy a városi polgárság körében kétségbeejtőn szomorú állapotok vannak, és hogy a városi polgárság létének alapja és csúcsa, a kereskedelem és az ipar a legnagyobb válsággal küzd. A régi időkben, ha volt egy csőd, az jelentette a polgári halált. Ma a csőd mindennapos do'og s a kényszeregyezség megszokott házieszköz. (Fábián Béla: Háziszer! — Felkiáltások a jobboldalon : Üzlet !) De a fizetésképtelenségeknek is két fajtája van. Van egy nyilt fizetésképtelenség, amely megjelenik a kényszeregyezség formáiában s van egy titkos, hallgatólagos fizetésképtelenség is, mert a szolid, legitim kereskedő kihúzza ezt az időt, ameddig csak birja, s csak amikor már nem birja tovább, lép erre az útra. * Hiszen oly szomorú állapotok vannak a városi polgárság és a munkásság körében. Én valamikor ábrándozó és álmodozó voltam. Azt hittem, hogy lehetséges a munkást polgári életszínvonalra emelni és a munkásnak is meg lesz az, ami minden embernek jár: tisztességes tápláléka, tisztességes lakása s az a minimális jövedelme, amellyel családját eltarthatja. De nemcsak ez nem történt meg, nemcsak a munkásból nem lehet polgár, hanem a polgár is lesüllyedt proletárrá s elveszti lábai alól a talajt. Az igen t. pénzügyminister ur beszélt tegnap a munkanélküliek statisztikájáról. Ez a statisztika csak az ipari munkásokat foglalja magában. De hol vannak azok a munkanélküliek, akikről nincs statisztika; a szellemi munkások nagy sorozata, a társadalom páriáinak sorozata, akikről nincs semmiféle kimutatás és semmiféle statisztika ? ! De tovább megyek. Egészen különleges helyzetek alakulnak. Vannak foglalkozások, de nincs munka. Megvan a munkahely, megvan az üzlet, a raktár, a műhely, az iroda, de nincs munka, nincs jövedelem, s nincs hozadék, úgyhogy megállapíthatom, hogy megtörténik a mai világban, hogy nemcsak munkanélküli munkások, hanem munkanélküli munkaadók is vannak. Hiába, ezeknek a sorsa is a máról-bolnapra való tengődés. Ez a helyzet nagyjából. Mi enoek a helyzetnek orvosságai Mit lehet e téren csinálni? Nem akarok nagy fejtegetésekbe bocsátkozni, csak igen röviden komprimálva, azt mondom: maga a helyzet nem oiyan egyszerű, maga a helyzet komplikált, de nagyjából megmondhatom azt is. hogy mi az orvosság: kevesebb teher, több munkaalkalom és nagyobb jövedelem. (Zaj jobbf elől.) Ez az, amin a társadalom segithetne és ami ebből a. letargiából kivezethetné ezt a szerencsétlen országot. Mit találok azonban, ha nézem az igen t. pénzügyminister ur adó javaslatát, ezt az úgynevezett adómérséklési javaslatot? Mikor arról van szó, hogy az állapotokon javítsunk és a helyzeten segitsünk, akkor csakis olyan reformmal lehet jönni, amely a nép széles rétegeit átöleli és magában foglalja, csak olyan reformmal lehet jönni, amely a sokaságnak ad életlehetőséget. Mit méltóztatnak gondolni, milyen rettenetes terminusok vannak itt a városi lakosság életében ? Egy házbérnegyed milyen rettenetes szenvedéseket foglal magában? A heti bérfizetések napja, az a szombat, milyen fekete szombat az, amikor az iparosnak a maga alkalmazottait ki kell fizetnie ? ! Budapest lakosságának 80%-a egy- és kétszobás lakásban lakik. Ezeknek terhein kellene könnyíteni, ezeknek életlehetőségeit kellene kiegyenliteni. De mit látunk ebben az adómérséklési javaslatban, amellyel az igen t. kormány elénk jön? Ebben az adómérséklési javaslatban szó van a földről, szó van a házról, szó van a megajándékozottakról, szó van az örökösökről, szó van a perlekedőkről. Ebből áll az adómérséklési javaslat. Hol van ebben a kereskedelem és ipar, hol van ebben a szabadfoglalkozásúak nagy csoportja, hol vannak a munkások és hol vannak azok a széles néprétegek, amelyeknek vállairól le kell venni a terhet, mert ez az ország csak ugy élhet és virágozhat, ha itt a nép széles rétegeinek életszínvonalát és életlehetőségeit megállapítjuk. Ha egyenként veszem ezeket a könnyítéseket, megállapítható az a mérték, hogy miről van itt szó, megállapítható, hogy a mélyen t. pénzügyminister ur költségvetése szerint itt összesen másfél százalék az az adócsökkentés, amely ezekben a javaslatokban le van fektetve. (Egy hány a szé

sôbaloldalon : Egy évben !) Egy évben. Engedelmet kérek, másfél százalék nem olyan jelentőségteljes dolog, amelynél adómérséklésről lehet beszélni. És milyen kevés kategóriára szorítkozik ez az adómérséklés ! Nem a nép széles rétegeire, hanem bizonyos szűk kategóriákra. Mert engedjék meg, már kijelentettem rokonszenvemet a föld és a falu népe iránt, de én még inkább rokonszenvezem azokkal és még inkább sajnálom azokat, akiknek nincs földjük (Graeffl Jenő: Van már !), akiknek nincs házuk, akik nem örökölnek, akik nem kapnak ajándékot. A nép legnagyobb, legszélesebb rétegein, a kereskedelmen és iparon kell segiteni, azoknak a terhein kell könnyiteni, akkor lehet azután adómérséklésről beszélni. De itt van a földadó. A földadóról Gaal Gaston igen t. képviselőtársam kiemeli, hogy itt nem adóleszállitás, hanem, mint ő mondja, mérsékelt adóemelés történik. És mi van a házadóyal, a házadó leszállításával? Egy egészen csodálatos jelenség. Leszállítja a házadó kulcsát és ugyanakkor a házadó bevétele növekszik; a kulcs leszáll, de az adóalap növekszik. Hiszen itt van a mélyen t. pénzügyminister ur költségvetése. A költségvetésben Hmeg van mondva, hogy a házadónak 1927/28 évi előirányzata 14,736.000 pengővel több, mint volt a tavalyi. Ez lesz a házadó kulcsa leszállításának következménye. (Neubauer Ferenc: így a fehéret is feketére lehet festeni!) Bocsánatot kérek ez nem festés, ez tény. (Neubauer Ferenc : A képviselő ur is tudja ! — Rassay Károly : Ez szám, matematika !) Ez tény, nem festés; itt van a költségvetés. Méltóztassék megnézni; a házadóból 50 millió az 1927/28 évi előirányzat és ez az előző évinél 14 736.000 pengővel több. Meg is magyarázom, hogyan van ez. Le van szállítva a kulcs, de fel van emelve az adólap. (Ugy van jobbfelöl. — Felkiáltások jobbf elől : Emelkedik a házbér ! — Rassay Károly : Jó, jó. de a gazdasási életnek ki kell izzadni azt az adót — Fábián Béla: Mindegy, hogy az egyik vagy a másik zsebemből veszik-e ki a pénzt!) Elnök : Csendet kérek! (Neubauer Ferenc: A házbérek emelkedtek ! — Fábián Béla: Tudjuk, de az adó is több!) Ne méltóztassanak a szónokot zavarni. Bródy Ernő : Ez nem olyan izgalmas téma, legfeljebb a lakóknak, akik nem látnak semmit ebből az adókulcsleszállitá^ból, mert semmit sem kapnak. De még a háztulajdonosokat sem bánthatom, mert ezeknek mes van kötve a kezük. Miután a házbér a lakásrendelet szerint emelkedik, ők nincsenek is abban a helyzetben, hogy a lakókra átvigyék a leszállítás következményét. Ezt nem is tehetik, mert ezért meg is büntetik őket. Egy részletkérdésben azoknak, akiknek könyörületes szivük volt és akik enyhék voltak, nem engedik meg ezt, mert van a törvényjavaslatnak egy szakasza, amely a novembeú házbérnegyed eny-