Képviselőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. március 11.

Ülésnapok - 1927-9

intézkedéseket is. A baj azonban ott kezdődik, hogy ugyanilyen rendelkezést a kormány más törvényhatóságok területén egészben vagy részben végrehajtott. Ha már most az ilyen végrehajtott intézkedések után derül ki és megy át a köztudatba az, hogy esetleg a kormánynak az intézkedése nélkülözte egy kissé azt a törvényes alapot, kérdezem a pénzügyminister urat, hogy van-e nagyobb haszon takarékossági szempontból az ilyen rendelet végrehajtásából, mint amennyi kár háramlik abból, hogy a jogbiztonságba vetett közbizalom inog meg általa ? Én ebből a szemszögből tartom elbirálandónak a ma szőnyegen fekvő javaslatot is, mert kell hogy az állambiztonság egyik alapja és pillére a sziklaszilárd pénzügyi helyzet legyen. Tökéletesen kárbavész azonban minden fáradság, ha a másik pillért elhanyagoljuk. Az állambiztonságot a jogbiztonságba vetett közbizalom és a polgároknak az a felemelő öntudata tartja, hogy az utolsó falusi polgárnak is része van az állami közhatalom intézésében olyan mértékben, amennyire azt az ezeresztendős alkotmány megállapította. Mármost a szanálási idő alatt tulajdonképen mi történt ? Kiszedtük a téglákat az egyik pillérből, hogy megerősítsük a másikat. Az államhatalom a maga közvetlen céljainak érdekében olyan foglalásokat végez az autonóm jogok terén, amilyenek azelőtt normális jogelvek szerint elképzelhetetlenek voltak. A modus, az eszköz, amivel a kormány a szanálást végrehajtotta, nemcsak abból állt, hogy egyrészt a legnagyobb mértékben igény be vette az adófizető polgárok áldozatkészségét, hanem épen 'ízért, hogy az állami bevételeket minél jobban fokozni tudja, enyhítenie kellett az adózó polgárok önkormányzati terheit. Ez pedig nem történhetett máskép, mint az autonómia megsértésével. Van a kormánynak egy rendelete, melyet a szanálási idő alatt adott ki, amely a helyhatóságok háztartását olyan szűk keretek közé szorította, hogy ma a községek budget je igen sok helyen nem terjed ki egyébre, mint a személyi járandóságok és az irodai költségek fedezésére. És t. Ház, itt hozta a polgárság- a másik nagy áldozatot az államháztartás egyensúlyáért, t. i. lemondott a saját legjogosabb igényeinek kielégítéséről. Nem vonom kétségbe, hogy történtek mulasztások és hibák ezen a téren, de azért szeretnék országos statisztikai adatokat látni pl. afelől, hogy az Alföldön, vagy talán másutt is a szanálási idő alatt vájjon hány artézi kutat fúrtak, vájjon hány községi kórház épült, vájjon az utak és terek köztisztaságára, tűzvédelmi eszközök beszerzésére és fentartásására melyik község mennyi összeget tudott szükreszabott háztartása keretén belül fordítani. Ne méltóztassék azt hinni, hogy ezek kicsinyes szempontok; mert ezek a közintézmények elvégre elég szoros relációban vannak az államháztartás egyensúlyával. Ma tehát ott tartunk, hogy az államháztartás egyensúlya helyre van állítva, de sok helyütt csőd előtt áll a község. Én nem mondom, hogy a helyzet és közállapotaink ilyetén leromlásáért a felelősség a kormányt terhelné. {Fábián Béla: Némely községi jegyző ur nak egy kicsit bele kellene nézni a számadásaiba ! — Gaal Gaston : Túlsók állami kiadást hárítottak rá a községekre, itt kezdődik a baj !) Feltétlenül hibáztatnom kell azt az egészségtelen szellemet, mely az autonóm testületek igazgatásában helyenként lábrakapott, de azért a magam részéről nem gondolnám helyesnek, hogy e hibák miatt az ország valamennyi autonóm testületét gúzsba kössék csak azért, mert a javaslat indokolása szerint akadtak olyan testületek, amelyekkel szemben drasztikusabb eljárások alkalmazása is indokolt] lehet. Megvan a kormány hatóságnak a törvényes hatalma és jogcíme is ahhoz, hogy esetleges visszaéléseket és rendellenességeket megszüntessen, de ha például annak a vidéki polgármesternek a rendesnél nagyobb fizetése van, abban én nem látom okvetlenül a takarékossági elvnek abszolút negációját, mert nem tudom elképzelni, hogy egy köztestület, ahol az ügyek intézésébe elvégre a közösségbe tömörült egész polgárságnak beleszólási joga van, teljesen érdemtelenül, vagy esetleg érdemtelenül pazarolná az illetőre ezt a fizetést, tisztán csak abból a szempontból, mert van miből. A szőnyegen lévő törvényjavaslat most ezt a megszorítást, melyet a községek költségvetési joga tekintetében egy kormányrendelet már felállított. kiterjeszti a köztör vény hatóságok költségvetési jogára is. Engedjék meg, t. képviselőtársaim, de a helyzet itt nem egészen ugyanaz. Amíg t. i. az alispán a reáruházott hatáskört az ő közvetlen érintkezése folytán támadt helyzet ismerete révén a municipiális érde&ek sérelme nélkül helyesen tudja ellátni, addig a pénzügyminisfertői minden rátermettsége mellett sem lehet kivánni, hogy az egyes törvényhatóságokat ugyanígy ismerje. Már pedig véleményem szerint a költségvetésnek nincs olyan tétele, amit a helyi viszonyok legapróléko sabb részletkérdéseinek alapos ismerete nélkül h< lyesen lehetne m goldani. Ám fokozza a kormány a hatósági ellenőrzést, ti/szerezze meg a közvagyont kezelő fclkalmazottak egyéni felelősségét, de kérem, hagyja meg az önkormányzati testületek autonóm jogait, mert ezen a területen érvényesül a múltban a magyar nép államfentartó ereje és a jövő en is ez f< gja alkotni az állambiztonság legszilárdabb pilléreit. M egy nyűg vassal állapitom meg nogy már a bizottsági tárgyalások alkalmával a kormánv igen messzemenő engedményeket tett a javaslaton. Abban a reményben, hogy ez a törvény úgyis ülőszakos esz, hiszen a kormány maga is csak 1929 ig szándékozik ezzel a törvénnyel élni, a magam részéről a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök : Szólásra közetkezik ? Urbanics Kálmán jegyző : Bródy Ernő ! Bródy Ernő : T. Képviselőház ! A pénzügy minister ur tegnapi beszédében három vezérelveállapított meg. Azt mondotta : az ország akkort halad a konszolidáció uLján, ha megvan a pénzügyi egyensúly, megvan a gazdasági egyensúly és megvan a szociális, illetőleg kulturális egyensúly. Ezeknek a tételeknek felállítása nagyon helyes. De hogyan alakul a gyakorlatban ? A pénzügyi egyensúlyt elérte a kormány, sőt azt mondhatnám, túlságosan elérte : többtermelés állott be a pénzügyi egyensúly terén. Mert hiszen egészen csodálatos dolog, hogy egy állam feleslegekkel operál és dolgozik. A deficit eltüntetésére látunk példákat, de hogy az állam feleslegeket halmozzon össze, az már egészen rendkívüli dolog. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon ) Hogyan állunk azonban a gazdasági egyensúllyal ? (Fábián Béla : Ugy, mint a kártyázók a pinkával : minden pénz a pinkába megy !) A gazdasági egyensúllyal nagy baj van. mert azt hiszem, valóságot állapitok meg, amidőn azt állapitom meg, hogy gazdasági válság van. Gazdasági válság van különösen a városi lakosság körében. (Borbély-Maczky Emil: A falun is!) Nagyon helyesen méltóztatott mondani, a falun is. Ezt az alkalmat rögtön felhasználom annak kijelentésére, hogy tudom, hogy a falu is súlyos gazdasági terhekkel küzd, tudom, hogy a falusi lakosságot is súlyosan nyomják az adóterhek. Nem vagyok egyoldalú ember. Mint városi ember kijelentem, Az országgyűlés képviselőházának 9. ütése 1927. évi február hó 11-én, pénteken. 81