Képviselőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. március 11.

Ülésnapok - 1927-9

lem, hogy a mostani törvényjavaslatnak átdolgozott formájában törvényerőre emelése esetén nem fog alkalmat szolgáltatni arra, hogy a kormány a székesfőváros önkormányzatával szemben valamilyen elhatározó intézkedést tegyen. Tény azonban az is, hogy itt is, épen ugy, mint a vidéki városoknál, a tanács kezében van a nagy hatalom, és nem annyira a közgyűlésnél. Nem tudom, hogy ez a 'örvényjavas-lat a maga célk tűzésében vájjon nem inkábba székesfőváros tanácsa, mintsem törvényhatósági bizottsága, közgyűlése és egyeteme elbn irányul-e. A főváros lakosságának érdekei szempontjából azonban rendkivül előnyösnek tartom a törvényjavaslat azon rendelkezéseit, amelyek az üzemek vagyoni helyzetének kiméletlen, kötelező feltárását (Egy hang half elöl : Már régen kellett volna ! — Fábián Béla: Elektromos mnvek!), a székesfővárosi részvénytársaságok felülbírálását tartalmazzák és c-ak melegen üdvözölhetem azt a körülményt, hogy ez a törvényjavaslat lehetővé teszi azt is, hogy a székesfőváros egy és más részvénytársaságát, általában a részvénytársasági formát megszüntethetik. Én általában már az elmúlt észtendőkben felszólaltam itt több izben a részvénytársasági forma ellen. A magántisztviselők nyugdijvalórizációja kérdésében égés- mozgalmat vezettem és irányítottam, amelynek egyik fő vezérszava a részvénytársaságok mai formája el en és a mérlegek ellen irányult. Tagadtam mindig azt, hogy a mérleget akceptálni lehet, ha valamely részvénytársaság vagyoni helyzetéről van szó s ha most is következetes akarok lenni, nem foglalhatok el más álláspontot épen akkor, amikor a székesfőváros egy és más részvénytársaságáról van szó. Amig kereskedelmi törvényünk a mai marad, amig nincs uj részvényjogunk, addig egy ilyen ministeri beavatkozást, amely a részvénytársasági formát szükség esetén parancsoló erővel megszüntetni, nem kifogásolhatok, hanem épen ellenkezőleg egyetértek azzal. Mindenesetre megállapítom azt, bogy a törvényjavaslat abban a formában, amelyben a bizottságok elé került, nagyon is túíment a határon, túlment a szükséges mértéken és a székesfőváros szempontjából egyenesen sértő volt. Most azonban ebben az átalakított formában a székesfővárosra vonatkozólag sem tartom azt veszélyesnek, sőt a székesfőváros gazdasági életében, a székesfőváros üzemeit illetőleg is, hasznos eredményeket várok a javaslattól az adófizető polgárság javára. Aggodalmam az egész ministeri beavatkozási jog kodifikálásánál csupán oda zsugorodik össze, hogy attól tartok, hogy ez a ministeri beavatkozási jog a közigazgatást megint meglassítja, vagy esetleg megdrágítja, márpedig akár meglassítja, akár megdrágitja, akár mindkettőt okozza, mondanom sem kell — ennek a javaslatnak egész eredménye, amelyet tőle várok, illuzóriussá lesz és a mostani változtatások mellett is azt mondanám ebben az esetben : ennél több a semmi. A pénzügyminister urnák tehát minden törekvése oda kell hogy irányuljon, hogy a végrehajtási utasításban gondoskodjék arról, hogy ez a törvényjavaslat a maga kihatásaiban meg ne lassítsa vagy meg ne drágitsa a közigazgatást. Beszédemet befejezem. Azon az állásponton vagyok, hogy a. törvényjavaslat a maga egészében általánosságban elfogadható, részleteiben az egyes szakaszoknál azonban feltétlenül változtat nunk kell rajta, mert ebben a formában, ahogy a javaslat itt fekszik előttünk, részleteiben én sem szavazom meg azt; általánosságban azonban a részletes tárgyalás alapjául a javaslatot elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök : Szólásra következik ? Urbanics Kálmán jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza : T, Képviselőház ! Mindenekelőtt előttem szólott t. képviselőtársamnak kívánok válaszolni. T. képviselőtársam egy közbeszólás nyomán ugy állította be a dolgot, mintha mi szociáldemokraták valami megkötöttségben lennénk s ezzel szemben ő képviselné a képviselői függetlenséget. Tartozom kijelenteni, hogy nálunk csak egy megkötöttség van : a pártprogramm. Ennek mindenkinek alá kell vetnie magát, aki pedig nem veti alá magát, az kivül találja magát a párton, de ezen belül mindenkinek megvan az egyéni függetlensége. Ha pedig arra méltóztatik célozni, hogy minket egyébirányú megkötöttség tart vissza attól, hogy véleményünket őszintén elmondjuk, azt kell mondanom : tévedni méltóztatik, mert mi legalább is annyira függetlenek vagyunk képviselői mivoltunkban, mint bármely polgári képviselő. Ez után a személyi incidens után engedje meg a t. Képviselőház, hogy az előttem szólott t. képviselő ur szavaira két megjegyzést tegyek. A t. képviselő ur azt mondotta, hogy most elköveti ezett az ideje anDak, hogy az egységespárt azokat az Ígéreteket, amelyeket a nemzet szine előtt tett, végre-valahára beváltsa. Amikor a képviselő ur ezeket mondotta, megdöbbentem, mert ha mindazokat az Ígéreteket valóra akarják váltani, amelyeket az egyes egységespárti képviselő urak a nemzet szine előtt tettek s ehhez hozzáteszem azokat az Ígéreteket, amelyeket a minister urak tettek, száz évig kellene itt ülnünk és még száz év alatt sem tudnánk ezeket az Ígéreteket valóra váltani. Azt mondani, hogy annak a sok ígéretnek, amelyet a t. egységespárti képviselő urak a ministerekkel élükön tettek, egyik leváltása volna ez a törvényjavaslat, hogy tehát ez a javaslat az Ígéretek teljesitésében elöljárna ; én ebben kételkedni bátorkodom. Tény az, hogy ez a törvényjavaslat azért nyújtatott be a második nemzetgyűlésen, hogy az egységespártnak mintegy lobogóul szolgáljon a választások alatt és miként a hammelni patkányfogó furulyával járva, maga után csalta a patkányokat és a gyermekeket, ugy az egységespárt is lobogónak használta ezt a javaslatot, falut és várost bejárva, mondván : íme polgártársak, minket kövessetek, az egységespártot, mert mi adót engedünk el. 1867 óta nem volt ebben az országban kormány, amely adót engedett volna el ; mindenki azt mondotta eddig, hogy az adó arra való, hogy emelkedjék. Ez az egyetlen kormány, amely azzal jött: adót engedünk el. Nagyon gyöngén áll Magyarországban az emberek politikai kritikai érzéke, mert ha kissé erősebb volna valamivel, ha politikailag kissé kulturáltabb volna a magyar nép és ha kissé megnézte volna ezt a javaslatot, ugy nagyon könnyen rájöhetett volna, hogy ebben a javaslatban minden van, csak kiadós adóelengedés nincs ; legalább is a dolgozók számára nincs benne semmiféle adóelengedés, amint ezt leszek bátor röviden kimutatni. A politikai kritikátlanság egyébként is jellemző tulajdOiisága a háború utáni korszaknak. De nem veszem rossz néven a vidéki intelligenciától, a vidéki polgárságtól, ha elhitte az egységespárti képviselőjelölteknek azt a rengeteg ígéretet, hiszen a fővárosban is láttunk ehhez hasonlókat. (Fábián Béla közbeszól.) Elnök : Fábián Béla képviselő urat kérem, szíveskedjék a közbeszólásoktól tartózkodni! Malasits Géza: Mondom, a politikai kritikátlanságnak és éret enséenek nemcsak a vidéken, hanem a fővárosban is tanúbizonyságát láttuk. Közéleti férfiak, akiknek közéleti tisztességéhez 74 Az országgyűlés képviselőházának 9. ülése 1927. évi február hó 11-én, pénteken.