Képviselőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. március 11.

Ülésnapok - 1927-9

vagy városban a közgyűlésen is klikkek uralkodtak. (Zaj a jobboldalon és a középen. — Prower Sándor közbeszól. — Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak! Propper Sándor képviselő urat állandó közbeszólásaiért rendreutasítom, Szilágyi Lajos : T Ház! A mai vidéki törvényhatóságok állásfoglalásának súlya azt hiszem, igen sokak előtt alig van. Nincs súlya állásfoglalásuknak azért, mert a nagyközönség azt tapasztalta, hogy ezek a törvényhatóságok az elmúlt esztendőben felülről mozgatható súlytalan valamik voltak, amelyeknek határozatait többnyire berendelt szolgabirák és berendelt jegyzők szavazatai hozták meg. (Uov van! a bal- és szélsőbaloldalon. — Zaj a jobbolda'on és a középen.) Épen azért csodálkoztam, hogy a Bethlen-kormány az elmúlt esztendőben ismételten abba a hibába esett, hogy maga mellett felvonultatta a vidéki törvényhatóságokat s azok határozataiból gondolta, hogy erőt merithet, (Fábián Béla: Akkor még a Chevra Kadisát nem lehetett felvonultatni! — Derültség.) Arról nem kivánok beszélni ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán, hogy a vidéki törvényhatóságok elnépszerütlenődését és azt a körülményt, hogy immár nem tekintik súlyosnak a vidéki törvényhatóságok állásfoglalását^ nagyrészben az is okozta, hogy a mai kormányzati rendszer bekapcsolta a választásokba a törvényhatóságok közegeit és ezek a választásnál a kormánypárt érdekében szolgálatot teljesítettek. (Kálmán István: Nem mindenütt! — Fábián Béla: Nem mindenütt?) T. Képviselőház ! Ismétlem, hogy önkormányzat manapság vidéken csak ferditett értelemben van és utolsó része akkor ment veszendőbe, amikor a törvényhatóságok tisztviselői jobban függő helyzetbe kerültek a kormánnyal szemben, mint amilyen függő helyzetben vannak saját hivatali felsőbbségükkel szemben, vagy amilyen függő helyzetben vannak az illető vármegye vagy az illető város közgyűlésével szemben. Tagadhatják az urak, ha ugy gondolják jónak ; de tény, hogy ma az önkormányzat tisztviselői is erősebben függenek a mindenkori kormánytól, mint amenynyire függenek a törvényhatóság egyetemétől. Én tehát ugy gondolom, hogy több éven keresztül némán maradt, vagy több éven keresztül a kormányzati rendszer mellett megnyilatkozott törvényhatóságoknak nincs meg az erkölcsi jogosultságuk sem ahhoz, hogy e törvényjavaslat ellen tiltakozhassanak. Amúgy is — ezt megint tagadhatják azok, akik akarják, de tény — Magyarország ma a függő egzisztenciák tömege, a magyar nemzet a függő egzisztenciák tömege,... (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Fábián Béla : Aki a kormányon van, annak engedelmeskednek, mert minden ember a kormánytól függ !) Elnök : Fábián képviselő urat kérem, ne szóljon állandóan közbe. Szilágyi Lajos : ... azokból áll a vidéki városok és a vármegyék többsége is. Ilyen körülmények között, amikor ilyen függő helyzetben van az egszisztenciák tömege, hol keressem én az önkormányzat előfeltételét... (Zaj a bal- és a jobboldalon.) Elnök : Ne méltóztassanak párhuzamos beszédeket folytatni ! Szilágyi Lajos : ... hol keressem én ilyen körülmények között az önkormányzat előfeltételét, hol keressem és hol lássam a személyek függetlenségét, hol keressem a független egszisztenciákat, amikor ilyeneket alig látok? Ez a ministeri beavatkozási jog, amelyet ez a törvényjavaslat tervez, én szerintem államérdek, amely ezúttal teljesen és tökéletesen egybevág a nép széles rétegeiből feltörő közkivánsággal is. (Propper Sándor : Honnan veszik ezt í) Amikor az igen t. pénzügyminister ur figyelte a választási mozgalmakban a tömeg hangulatát, akkor megláthatta, hogy amilyen tapsorkánnal fogadták egyik és másik helyen azt a bejelentését, hogy az adómérséklés politikájára tért át, ugyanolyan vagy még fokozottabb ovációban részesitették őt, amikor azt emiitette, hogy bele fog nyúlni a törvényhatóságok gazdálkodásába, kvázi gyámság alá fogja helyezni a törvényhat« ságokat saját gazdálkodásuk tekintetében. (Felkiáltások a baloldalon: Erről nem beszéd! — Fábián Béla: Hiszen ha erről beszéltek volna !) Én nem tudom; én miudenütt, a falukban és a városban egyaránt beszéltem erről, és tapasztalataim vannak e tekintetben. Tény az, hogy mindenki örvend ennek a ministeri beavatkozásnak, a pénzügyministeri plajbász munkájának, amelytől remélik, hogy a takarékoskodás felé fogja kényszeríteni (Rassay Károly : Az államot !) a meggondolatlanul gazdálkodó törvényhatóságokat. Tény az, hogy a vidéknek nem kellenek vidéki kiskirályok többé; voltak vidéki kiskirályok, sőt még ma is vannak, de azok nem kellenek: többé, és meg kell jegyeznie mindenkinek, annak is, akinek nem tetszik, hogy nem kivánja már seoki, hogy egy-egy vidéki emporiumban egy-egy vidéki kiskirály uralkodjék. Elfordultak a legtöbb helyen a kommunális élet vezetőitől. Ha tehát kellemetlen ez a sors, amelyet ennek a törvényjavaslatnak törvényerőre emelése egy és más urakra hoz, akkor önmaguknak tulajdonítsák a sorsukat, rászolgáltak arra, hogy ez legyen a sorsuk, nincs joguk panaszkodni Lelkiismeretlenség, könnyelműség, tudatlanság, vicinális érdek és prepotizmus nyilvánult meg .«ok törvényhatóság gazdálkodásánál, nem csoda, ha az ország lakossága fittyet hánv az autonómia emlegetésének, az autonómia jelszava erőltetett hangoztatásának és az ország lakosságának legnagyobb része epedve várja a pénzügyministeri beavatkozást, T. Képviselőház ! Természetes, hogy — amint előbb is leszögeztem — más a véleményem a székesfőváros törvényhatóságát illetőleg. Ez a törvényhatóság valamennyi között Magyarországon legközelebb áll a saját közönségéhez. Meg kell állapitani, hogy szervezetében kétségtelenül sok a hiba ; sok a kinevezett elem és a függő szavazat. De szervezetében uj és legközelebb áll a közönséghez, azért, mert mandátumai mindössze két évvel ezelőtt keletkeztek és mandátumai titkos szavazásnak eredményei. Meg kell, hogy állapitsam itt a nemzet szine előtt, hogy a mai székesfővárosi törvényhatósági bizottságnak valamennyi pártja, — nem teszek kivételt a keresztény községi párt, a községi polgári párt, a szociáldemokrata párt és a demokrata párt között, — valamennyi számot tevő pártja nemes versenyt végzett az elmúlt esztendőkben a székesfőváros lakosságának jóléte, erkölcsi és anyagi előhaladása érdekében. Meg kell hogy állapitsam, hogy vagyoni kérdésekben a székesfővárosi törvényhatósági bizottság valamennyi pártja többnyire egyhangú határozatokat hozott, egyhangú volt legtöbbször az állásfoglalás, és e tekintetben senki, egyik párt sem kifogásolható. A székesfőváros pénzügyeit az elmúlt esztendőkben is egy kinevezett és kiküldött pénzügyministeri tanácsos a főpolgármester közvetlen közelében (Propper Sándor : Papanek Dani !) ellenőrizhette és ellenőrizte is. Épen ezért külön rendszabályokra, külön megrend szabályozásra a székesfővárosi törvényhatósági bizottság és igy a székesfőváros lakossága a kormány részéről nem szolgált rá. Animózitásra a székesfőváros törvényhatósági bizottságával szemben nincs oka a t. képviselőháznak, és reméAz országgyűlés képviselőházának 9. ülése 1927. évi február hó 11-én, pénteken. 73