Képviselőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. március 11.

Ülésnapok - 1927-9

(Gaal Gaston: A végeredményben a mezőgazdaság fizeti az egészet!) Egyhangú a panasz mindenfelől, az összes foglalkozási ágak s a társadalom minden rétege részéről és ha az igen tisztelt pénzügyminister ur most hivatkozhatik arra, hogy ez a törvényjavaslat a nemzet széles rétegeiben rokonszenvet keltett és a törvényjavaslat törvényerőre emelése valóban egyezik a nemzet akaratával, akkor, ha a nemzet akaratát kutat.iuk és keressük, okvetlenül ott látjuk, mint általánosan feltörő követelést, a forgalmi adó megszüntetését is.' :' T. Képviselőház ! Nagy érdeklődés kisérte e törvényjavaslat második részét, amelyet többnyire külön szoktak szakítani birálat közben, amely a miniszteri beavatkozási jogot foglalja magában. (Gaal Gaston : Pénzügyi cezarománia !) Nem beszélek az autonómia megsértéséről, hanem szántszándékkal azt a kifejezést használom, hogy ennek a törvényjavaslatnak ez a része ministeri beavatkozási jogot kodifikál, ministeri beavatkozási jogot rendez. Én a törvényjavaslatnak ezt a részét szorosan összefüggőnek tartom a törvényjavaslat első részével, igy nem értettem egyet a különböző törvényhatóságok azon felfogásával, hogy az igen t. minister ur szakitsa ki a törvényjavaslatból ezt a részt és tárgyalja külön, mert azon az állásponton vagyok, hogyha a t. pénzügyminister ur a maga politikájának érvényesítése közben most áttér az adómérséklés politikájára az állami adóztatás terén, akkor nem dobhatja ugyanakkor a gyeplőt oda a törvényhatóságok adóztatásánál és nagyon is megértem, egészen természetesnek tartom, hogy ugyanakkor féltékenyen vigyáz arra, hogy amit épitett azáltal, hogy az állami adóztatás terén az adómérséklésekre tért át, azt ne bontsák le a törvényhatóságok meggondolatlanul. (Propper Sándor: Nem szorultak gvámkodásra az autonómiák ! Elég erősek ahhoz, hogy tudják, mit kell tenniök ! A minister ur otthon takarékoskodhatnék !) T. Ház ! A törvényjavaslat kihatásainak elbírálásánál éles különbséget teszek a székesfőváros és a vidéki törvényhatóságok tekintetében. Másnemű kihatását látom a törvényjavaslatnak a székesfővárosra vonatkozólag és egész más kihatását a vidéki törvényhatóságokra vonatkozólag. Ha azt kutatom, hogy szükséges-e ez a törvényjavaslat, megint csak különbséget kell tennem a székesfőváros és a vidéki törvényhatóságok között A vidéki törvényhatóságoknál ugyanis az elmúlt esztendőben mély fájdalommal tapasztaltam, hogy azok az elmúlt esztendőben többnyire csak parancsszóra mozdultak meg. A szanáláskor, amikor legjobban kellett volna, vagy lehetett volna védelmére sietni az önkormányzatnak, nem láttam felvonulni a vidéki törvényhatóságok tömegét, sőt majdnem azt kell mondjam, hogy a vidéki törvényhatóságok önmaguk hajtották fejüket a guillotine alá s most csodálatos módon jelentkeznek. Hogy a vidéki törvény ha tósásrok most jelentkeztek és az autonómia sérelméről beszéltek, az bennem és sokakban is kételyt támasztott, mert végigverekedni egy választási küzdelmet az adómérséklés politikájával s az autonómia megrendszabályozásának jelszavával (Egy hang a szélsőbaloldalon : Ezt nem hangoztatták !) s utána pedig a mindig parancsszóra megmozduló törvényhatóságok felvonulnak, kezdtem gyannt fogni, hogy vájjon az egész törvényjavaslatnak nem eltemetési célzata-e az a mozgalom, midőn a vidéki törvényhatóságok jelentkeznek. Elismerem, azzal, hogy a törvényjavaslat itt van és tárgyaljuk, bebizonyult ez alkalommal, hogy nem volt kapcsolat a kormány és a vidéki törvényhatóságok megmozdulása között. (Fábián Béla: Megszavazták volna a saját temetésüket is ! - Zaj a középen és a jobboldalon.) T. Ház! Hangsúlyoztam, hogy az autonómiának és az autonómia sérelmének emlitgetését, ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán csak olyan valami jelszónak tekintem. Szerintem az autonómia . . . (Propper Sándor közbeszól.) Elnök: Propper Sándor képviselő urat kérem, szíveskedjék a közbeszólásoktól tartózkodni. Szilágyi Lajos : . . mondom, szerintem az autonómia a szó nemes értelmében, a maga régi értelmében csak volt. Ezt el kell ismernie mindenkinek. Itt ülnek az egyes vármegyék exponált vezérférfiai, de el kell ismerniök nekik is, hogy az autonómia, a régi nemes értelemben vett autonómia csak volt, az már nincs, az már a múlté. Autonómia legfeljebb a székesfővárosban van még, de ott is csak korlátozott mértékben. (Rassay Károly : Kinevezési alapon !} Épen azért ugy érzem, hogy ebben az autonómia emlegetésben valami farizeuskodás van mindkét részről : farizeuskodás a hatalom részéről és farizeuskodás a vidéki törényhatóságok megnyilatkozásában is. (Nemes Albert : Ezt nem lehet mondani !) Az elmúlt esztendők törvényalkotásai az autonómia maradványait és az autonómiát teljesen és tökéletesen megsemmisitették. Siratni sirathatom ezt, de nem úgy, mint akit most helyeznek a ravatalra vagy készülnek a ravatalra helyezni, hanem sirathatom mint már egy eltemetett, esetleg általam nagyon szeretett s esetleg történelmi emlékekben gazdag olyan halottamat, akinek temetésénél én is jelen voltam, akinek megmentése érdekében én is szót emeltem, de mások, akik most felzúdultak, ugyanezt a megmentés érdekében elmulasztották. Autonómia alatt ma 1927-ben csak valami olyan önrendelkezést gondolhatok, amely a nép akaratából fakad, vagy arra támaszkodik. Hol van mindettől ma a vidéki törvényhatóság, a vidéki város, vagy a vármegye. Az én demokratikus gondolkozásommal, amely inkarnátus negációja a születési jogoknak, negációja a virilizmu8nak és a kinevezett törvényhatósági tagok rendszerének, hol láthatok ma érvényesülni valahol a vidéken az önkormányzatot? A mai vidéki törvényhatóságok közgyűlése épen a nagy kérdésekben, épen a mélyreható jelentőségű, legnagyobb fontosságú kérdésekben minden, csak nem örkormányzati fórum, minden, csak nem alkotmánybiztositék. Jog, hatáskör, önállóság alig van ott ma, mert mindent felszívott az állam. ÉPen a mai kormányzati rendszer volt az, mely mindent felszívott. Amit meghagyott a vármegyék kezében, az alig fontos. Az a jog, az a hatáskör és az az önállóság, amely ott megmaradt, ez sem a vármegyék egyetemét a közgyűlést illeti, hanem a vármegyéknél az alispánt, a városoknál pedig a városi tanácsot és nem a törvényhatóság egyetemét. Ha pedig az eredetét tekintem a mai vidéki törvényhatóságok közgyűléseinek, azt kell mondjam, hogy ezek elavultak, elnéptelenedtek s azonfelül el is népszerütlenedtek. Elavultak, mert tiz egynéhány esztendővel ezelőtt választották őket. Elnéptelenedtek, mert a vármegyei közgyűlésekre alig jönnek be a vármegyei bizottsági tagok. De el is népszerütlenedtek és pedig azért, mert a vármegyei közgyűlések nem törődtek kellőleg a néppel, nem tauultak az elmúlt esztendők eseményeiből s a forradalom után nem helyezkedtek arra a magaslatra, amelyre minden közpályán szereplő embernek emelkednie kellett volna, és elnépszerütlenedtek már csak abból az okból is, mert a legtöbb vármegyében 72 Az országgyűlés képviselőházának 9. ülése 1927. évi február hó 11-én, pénteken.