Képviselőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. március 11.

Ülésnapok - 1927-8

indokoltsága sok irányban, amely a gazdasági élet megerősödésére mutat rá és ebből származik. Csak egypár adatot idézek arra nézve, hogyan fejlődött a nyersanyagbehozatal. Nyers gyapjúban 47 millió aranykoronáról 8'2 millió aranykoronára emelkedett a behozatal. Talán nem fogok végigmenni részletesen az egyes adatokon, de mégis felemlítem, hogy pl. nyers fában, nyers ásványolajban, nyers temekben szintén jelentékenyen emelkedett a behozatal, igy az utóbbiaknál 18 millióról majdnem 24 millióra emelkedett. Nyers foszfátföldekben szintén jelentékeny emelkedést látunk, valamint a kész műtrágyánál i«, ami a mezőgazdaság javára esik. Ennek a néhány tételnek emelkedése egymagában 24 milliót tett ki. Ha most tovább megyünk és megnézzük azokat a cikkeket, amelyeknél tulajdonképen beruházásról van szó, akkor azt látjuk, hogy a megmunkált fában a behozatal 31 millióról 46 millióra emelkedett, a gépekben pedig 37 millióról 43 millióra. A megmunkált fa behozatalának emelkedése az építkezéssel és a vasúti bt-ruházásokkal van összefüggésben, a másik pedig ipari helyzetünk bizonyos javulásával, különösen az ujabban meghonosodott iparágak mind erőteljesebb fejlődésével. Nem állitom, hogy mindezek a tételek ebben az összegben fognak megmaradni a jövőben is, mert hiszen például a kereskedelemügyi minister ur azzal a gondolattal foglalkozik, hogy a vasúti talpfákat vasból készült aljazatokkal cserélteti ki, ami mindenesetre a vasipar megerősödésére és a kereskedelmi mérleg megjavulására fog vezetni. Ha ezt a két tételt vesszük, látjuk, hogy ez is 21 millió pengőt jelent, úgyhogy ez a két esoport alapjában véve a külkereskedelmi mérleg passzívumában mutatkozó többletet kiegyenlítenéDe ugyanekkor egészen tárgyilagosan arra is rámutatok, hogy sajnos, a luxuscikkeknél is emelkedett a behozatal ; igy pl. a szöveteknél és selyemárúknál, ahol a behozatal 16 millióról 28 millióra emelkedett. (Felkiáltások középen: Ez a luxus !) Ennek egy része elesik, mert feldolgozásra kerül, de minden esetre intő adat ez. S amint mi szivesen látjuk azon cikkek behozatalának fejlődését, amelyek gazdasági életünket megerősítik, ép ugy meg kell találnunk a módot arra is — és a társadalomnak is meg kell értenie kötelességét e tekintetben — hogy az ilyen luxuscikkek ne rontsák kereskedelmi és fizetési mérlegünket, mert hazája ellen vét az, aki a luxuscikkek behozatalát elősegiti. (Ugy van ! Ugy van!) Látjuk, hogy más államok ezzel kapcsolatban intézkedéseket tesznek. Azt hiszem, nekünk is-kell majd foglalkoznunk ezzel a kérdéssel, mert a kereskedelmi mérleg végeredményben visszahat a fizetési mérlegre, ezt pedig nekünk kell megfizetnünk (Ugy van ! Ugy van íj T. Képviselőház ! Ezekben foglalkoztam nagy vonásokban a gazdasági problémákkal. Itt nem tudok mindent felölelni, de ez nem is szükséges, mert hiszen két év alatt nem kevesebb, mint négy költségvetési beszédet mondottam, sőt ha hozzáveszem a nemzetgyűlés feloszlatása előtt mondott beszédemet, még többet is, mert az is tulaj donképen költségvetési beszéd volt. Én azt látom, hogy minden lehetőség megvan a gazdasági' élet megerősitésére, s ha a gazdasági élet megerősödött, akkor majd tovább mehetünk a szociális kérdések megoldásában. Ez elől nem fogunk tudni kitérni, de nem is akarunk kitérni, mert hiszen itt olyan kérdések várnak megoldásra, amelyek túlsókat nem várhatnak. A szociális kérdések megoldásánál én csak egy szempontra szeretném itt is felhivni a figyelmet. Nem az a túlzott szociálpolitika eredményes, amely nem számol a gazdasági erőviszonyokkal, hanem csak az, amely kellő harmóniában van a gazdasági erőviszonyokkal,. (Ugy van ! Ugy van ! jobb felől és a középen.) Sajnos, az egész vonalon azt látjuk, hogy minden dolgot az államtól várnak. A szociálpolitika gondolatát ma már ki kell mélyitenünk a társadalom minden rétegére, sőt ha túlhajtásáról beszélnek, akkor azt kellene mondanom, hogy már a bukás előtt álló vállalatok is ide tartoznának. Ez azonban — mondom — csak túlhajtás. Ami azonban okszerű, ami egészséges, ami hozzájárul a társadalmi és a gazdasági élet megerősítéséhez, azt meg kell oldanunk. A. részletekre nem térhetek ki, mert ez nem az én feladatom. Én csak még egy megjegyzést teszek ehhez hozzá, azt, hogy ezzel kapcsolatba hozandók a kulturális kérdések. Itt van a miniszter urak; az egyik oldalon a népjóléti minister urnák, a másik oldalon a kultuszminister urnák megvan a maga programja, nem beszélek tehát erről többet. A kultúrának együtt kell haladnia, sőt bizonyos esetekben meg is kell előznie a gazdasági élet fejlődését, mert csak akkor eredményes, viszont azonban vannak olyan részletei, amelyek azután oldandók meg. Én azt hiszem, hogy lassan bár és nagy nehézségek és küzdelmek árán, de elfogjuk érni azt a három irányzatot, amelyet én annak idején megjelöltem: a pénzügyi egyensúly megteremtését, azután a gazdasági egyensúlyt és végül az ezekre támaszkodó szociális és kulturális politikát. (Élénk helyeslés.) Ha nem fogjuk veszélyeztetni az eredményt, ha makacsul ragaszkodni fogunk az elért eredményekhez, a siker nem fog elmaradni. Legyen mindenki tisztában 1 hogy most kerültünk az igazi nehéz kérdések elé. Az optimizmus nem azt jelzi, hogy most már könnyelműek lehetünk, hanem azt, hogy most kell megacéloznunk idegzetünket, most kell vassá tennünk izmainkat és semmi körülmények között sem szabad elvesztenünk önmagunkba vetett bizalmunkat; biztos vagyok abban, hogy akkor ez az annyira meggyötört nemzet élni és virágozni fog, mert élnie és virágoznia kell. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon, a középen és a baloldalon. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Az ülést tiz percre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik 1 Urbanics Kálmán jegyző : Farkas István ! Farkas István : T. Képviselőház ! Egészen furcsa helyzetben kell most itt felszólalnom. A Ház ki van merülve, és a jelenlévők számából is látszik, hogy ugy kellett volna intézkedni, hogy ezidőszerint legalább mód adassék az ellenzéknek, hogy a pénzügyminister ur most elmondott beszédével behatóan foglalkozhassék, és részletesen foglalkozni kellene azzal a javaslattal is, amely előttünk fekszek. A pénzügyminister ur nagy optimizmussal mondta el expozéját. Ebben az expozéban sok kérdést megpendített. Olyan kérdéseket, melyek érdeklik a magyar közgazdasági életet, amelyekkel tényleg foglalkozni kellene. Kérdés azonban, hogy azokat a problémákat, melyekről ma a pénzügyminister ur beszélt, ugy kezelik-e, hogy az az ország közgazdasági érdekeit szolgálja, vagy pedig csak azt a látszat-közgazdasági politikát, amelyet a kormánytól többé kevésbbé eddig is láttunk. Ez a törvényjavaslat, amely ma napirenden 64 Az országgyűlés képviselőházának 8. ülése 1927. évi február hó 10-én, csütörtökön.