Képviselőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. március 11.

Ülésnapok - 1927-8

eszközt felhasználnak e gondolat megvalósítására. A nagyon gazdag Amerika pl. filmmel és hasonló más alapon viszi bele a takarékosság gondolatát a népességbe. Nekünk igenis, ha mi a nép javát akarjuk szolgálni, ezen az utón kell keresnünk a boldogulást, ezt próbáljuk belemagyarázni, ne más eszméket és gondolatokat. Ha ezt tesszük, akkor tesszük a legnagyobb szolgálatot ennek a kis nemzetnek. (XJgy van ! a jobboldalon.) A esőd és kényszeregyességek száma 1926 januártól 359-ről 96-ra csökkent december hónap­ban. A tőzsde indexszáma az 1913. évhez viszo­nyítva 1925 decemberben 14 volt, 1926-ban 22'4. Ezt csak azért hozom fel, mert hisz ez mutatja szintén tőkeerősbödésünket, de világos példa arra is, hogy ahol a gazdasági élet javul, ott nem kell beavatkozni. Ez volt az oka annak, hogy nem voltam hajlandó soha beavatkozni, mert hiszen biztos tudatában voltam annak, hogy a gazdasági élet természetes folyamataként fog jelentkezni ez a javulás. A munkanélküliség harmincezerről huszonkét­ezerre csökkent. (Farkas István : Azokat nem számitja, akiket kiüldözött a nyomorúság ! Leg­alább vegye figyelembe ! — Gróf Bethlen István ministerelnök : Már jönnek vissza ! — Rassay Károly : Hogy adunk munkát nekik í) Egyúttal keresem, hogy ennek a megindult folyamatnak mik az előfeltételei, eszközei és mi a módja a fejlesztésnek, hogy a jövőben erre súlyt fektes­sünk. Mint ilyen egyik eszközt ismerem tényleg a közterhek csökkentését. Ezzel nem akarok most foglalkozni, erre már részletesen kitértem, min­denesetre azonban hozzá fog járulni szintén a gazdasági élet megerősödéséhez. A másik nagy tényező a beruházások problémája. Első költségvetési beszédemben utaltam arra, hogy beruházások nélkül állami életet folytatni nem lehet. Nem volt olyan helyzet még a legbol­dogabb békeidőkben sem, amikor az államok ne éltek volna a beruházások eszközeivel. Nálunk mi történt? Tizenegy esztendő beruházásai marad­tak el és most pótolni kell mindazt a hiányt, amelyet katasztrófák, forradalmak, megszállás és infláció előidéztek. El lehet képzelni, hogy micsoda horribilis Összegekre volna szükségünk ahhoz, hogy itt menten a normális állapotok álljanak helyre. Akkor arra is rámutattam, hogy a költség­vetésbe beállított 12 millió aranykorona ezt a kér­dést nem oldhatja meg és arra kell törekedni, hogy mentől erőteljesebbé tudjuk tenni a beruhá­zási folyamatot. Sokan voltak, akik kétségesked­tek és ma megállapíthatjuk, hogy harmadik éve folytatunk egy tervszerű beruházási programmot és folytatni fogjuk a következő és az utána követ­kező költségvetési évben is. (Rothenstein Mór : Eddig nem igen lehetett érezni! — Gr. Bethlen István ministerelnök: Maguk különb beruházáso-, kat csináltak! — Zaj a jobboldalon.) Csak pár adatot leszek bátor idézni, hogy milyen összegeket használtunk fel beruházásokra. Az 1924/25. költségvetési évben 63 millió pengőt, az 1925/26. költségvetési évben 211 millió pengőt, az 1926/27. költségvetési évben 166 millió pengőt, vagyis összesen a három év alatt 440 millió pengőt. Benne vannak itt azok a beruházások is, amelyek a költségvetésen belül találtak megoldást, az úgy­nevezett közigazgatási beruházások azzal a 12 millió aranykoronával, amely a költségvetésben szere­pel, de ide kell sorozni az állami üzemeknél spe­ciálisan a vasútnál és postánál előállott felesle­geknek szintén a beruházásoknál való horderejét. Benne van a népszövetség részéről 100 millió aranykorona és benne vannak a bevételi felesle­gek, valamint a kényszerkölcsönből stb. származó bevételek is. Az egyes tételeket most nem kívánom ismer­tetni, de a nagy csoportokra mégis ki kell, hogy térjek, hogy a nagy közvélemény lássa, milyen célokra használtattak fel a beruházások. Hid- és utépitési célokra 30 millió pengőt használtunk fel ezalatt a három év alatt, a mezőgazdasági ter­melés előmozdítására 33 milliót, a rövid lejáratú mezőgazdasági hitelekre, a központi hitelszövet­kezetek erősítésére, hasonló célú dolgokra, állat­tenyésztési kölcsönökre stb. 45 millió pengőt. A földbirtokreform során házhelyhez jutottak építkezésének elősegitésére 22 millió pengőt, ár­mentesitésekre és v>zimunkálatokra 46 millió pen­gőt, városi kislakások épitési céljára 26 millió pengőt, a budapesti kereskedelmi és ipari kikötő építésére 19 millió pengőt, közoktatásügyi célokra, tanyai és polgári iskolákra 39 millió pengőt, a magyar államvasutak beruházásaira : kocsik, állo­mások uj vonalak stb. 60 millió pengőt, posta, távirda és távbeszélő beruházásaira 46 millió pen­gőt, közegészségügyi és jóléti célokra 22 millió pengőt, építkezésekre, tatarozásra az államnál 52 millió pengőt. Csak annak igazolására soroltam fel ezeket az adatokat, hogy a gazdasági és szo­ciális területnek nem maradt ki egyetlen egy terrénuma sem, ahol a lehetőséghez képest ne tö­rekedtünk volna segíteni. Ez mindössze 440 mil­lió pengőt tesz ki. Igaz, ha azt az összeget ven­ném, amelyet ilyen célokra kellett volna felhasz­nálni, annak közel másfél milliárd pengőt kellene kitenni. De mégis nagy tényező ez egész gaz­dasági újjáéledésünkben és látjuk is már hatását, (Zaj a baloldalon.) mert csak abban van a különb­ség, hogy az urak azt szerették volna politikai szempontból, hogy egy perc alatt érvényesüljön a hatás. Ez lehetetlenség és az élet igazat adott nekünk, akik azt vitattuk, hogy ezek folyamato­san mennek bele a gazdasági életbe és váltják ki azt a kedvező hatást, amelyet ki kell nekik vál­tani, (Zaj a baloldalon.) T. Képviselőház ! A következő költségvetési év beruházásairól kívánok még pár szót szólani. Elsősorban is a kormány a népszövetségi kölcsön hátramaradt összegéből 50 millió aranykoronát, vagyis 58 millió pengőt kivan a márciusi ülé-en kérni a Népszövetségtől beruházásokra. (Strausz István : A mi pénzünk! Miért kérjük f — Úgy van ! — Zaj a baloldalon.) Meg vagyok győződve, hogy t. képviselőtársaim épen oly jól tudják, mint én, hogy mi a helyzet és nem adnának más választ ebben a kérdésben, mint én; ne vitatkoz­zunk tehát olyan dolgokról, amelyekre nézve mind­annyian megvagyunk győződve, hogy egy véle­ményen vagyunk. (Friedrich István : Nem is vitatkoztunk, csak közbeszóltunk!) Elnök : Csendet kérek! Figyelmeztetem Fried­rich képviselő urat, hogy közbeszólni nincs joga! Bud János pénzügyminister : A kormány 50 millió aranykoronát kért, mert ez az összeg ele­gendő azokra a beruházásokra, amelyeket a követ­kező év folyamán tervezünk. Nem volna helyes mind kumulálni egy évre, mert mentől tovább­visszük ezt a folyamatot, annál inkább szolgáljuk a gazdasági élet céljait. Ebből a szempontból csak megemlítem, hogy a beruházások között szerepel a budapesti kereskedelmi és ipari kikötő, az ár­mentesitő társulatok, a községek részére tenyész­állatok beszerzésére, falusi kislakásokra, mező­gazdasági termények értékesítésének megszerve­zésére szolgáló összeg, azután a közutak, hidak, államvasutak, posta és távirda céljait szolgáló Összegek is. Ezek tehát mind határozott nagyobb célok, amelyek ebből az összegből fognak fedezetet találni. Ehhez fognak járulni azután azok a bevé­teli feleslegek, amelyeket ma még megjelölni nem tudok, mert nem tudhatók. Az első félév eredményei ugyanis még semmit sem mondanak, hanem meg kell várni a másik 60 Az országgyűlés képviselőházának 8. ülése 1927. évi február hó 10-én, csütörtökön.

Next

/
Thumbnails
Contents