Képviselőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. március 11.

Ülésnapok - 1927-8

félévnek alakulását is, és tudjuk, hogy a másik félév eredménye soha nem oly kedvező, mint az első félévé. Sőt tartunk tőle, hogy a sajtó a február havi jelentést tévesen fogja magyarázni, mert a február havi költségvetésben nem muta­tunk ki felesleget, hanem hiányt. Meg lesz azon­ban magyarázva, hogy ez miből származik és semmiféle összefüggésben nincs azzal, mintha itt valami kedvezőtlen alakulás történt volna. Tehát ezekből az összegekből, amelyekből feleslegek fognak mutatkozni, — majd május—június hónap­ban meg fogjuk látni a helyzetet, — ki fog épülni a beruházási Programm. A harmadik tényező, ahol a gazdasági életnek segítségére jöhetünk, a hitelélet. Ami a hiteléletet illeti, azt hiszem, ebből a szempontból lényeges helyzetváltozást fog előidézni az a törvényjavaslat, amelyet az igazságügyminister ur a közeli napok­ban fog letárgyalás végett a Ház elé benyújtani: az ingó jelzálogról szóló törvényjavaslat. Nagyon jól tudom, hogy vaunak aggályok ezzel a törvény­javaslattal szemben, de azt hiszem, kitérni a kérdés megoldása elől nem lehet. És az az érzé­sem, hogy amit a személyi hitel szempontjából mondok, ott nem fog károsan visszahatni, hanem ellenkezően épen a kisexisztenciák hiteligényeinek kielégítéséhez fog nagymértékben hozzájárulni. Ami az egyes gazdasági ágakat illeti, a mező­gazdaság helyzete az, hogy a hosszúlejáratú hitel tekintetében tennivaló nincs. Ott csak egy a kívánatos, az. hogy a hitel feltételei mindinkább javuljanak. És amint sikerül ebben az irányban kedvezőbb és kedvezőbb feltételű kölcsönöket el­érni, akármelyik téren, ez visszahat a mezőgaz­daságra és megfordítva. Mindenesetre az elmúlt év alatt lényeges előhaladást tettünk ezen a téren, mert tudomásom szerint a záloglevelek már 92'5%-os kifizetési árfolyamon és 7%-os ka­mattal állnak rendelkezésre. A mezőgazdasággal kapcsolatosan sokkal ne­hezebb kérdésnek tartom a kisexisztenciák váltó­hiteli kérdésének megoldását. Ezek azok a nagyon súlyos adósságok, amelyek igen ránehezednek a gazdasági életre. Ez késztette a kormányt arra, hogy a múlt év folyamán 10 millió aranykoronát bocsásson az O. K. H. rendelkezésére, váltókölcsön konvertálására. Mivel további összegek nem álla­nak rendelkezésre, ezért foglalkozott az O.K.H. az­zal a tervvel, — ami közben már meg is való­sult — hogy külföldi tőkével próbálja az akciót továbbfolytatni. Ez sikerült is, még pedig köt­vénykibocsátás alakjában. (Gróf Zichy János: 9%-kal!) Igen, amennyire a piac megengedi, de higgye el t képviselőtársam, mindenki sziveseb­ben fizet 9, mint 16%-ot. (Felkiáltások a bal­középen: Ez örök igazság!) Meg vagyok győ­ződve róla, hogy ez az első lépés szintén csak kedvező irányban fog továbbfejlődni, ami a pénz­piacunkat is arra fogja utalni, hogy ezzel a kér­déssel intenziven foglalkozzék. Ezzel kapcsolat­ban a közeli napokban törvényjavaslatot kívánok a képviselőház elé terjeszteni. A mezőgazdasággal kapcsolatban nagyon ne­héz probléma vár megoldásra és ez a földreform financirozásának a kérdése. Ugy érzem, máris közeledik az idő,, amikor ezzel a kérdéssel komo­lyan kell foglalkozni. (Rassay Károly : Már itt is van ! — Rothenstein Mór : Eddig miért nem fog­lalkoztak vele komolyan ! - Derültség.) Eddig azért nem lehetett foglalkozni ezzel a kérdéssel, mert hiszen a pénzpiacon a viszonyok olyan ne­héz feltételüek voltak, hogy ezen az alapon a kér­dést nem lehetett volna megoldani. Azonban minél inkább haladunk előre a normális irányban, annál inkább előtérbe lép ennek a kérdésnek jelentősége. Több szempontból kell ezt a kérdést elbirálni. Elsősorben ki akarom kapcsolni ebből a vagyon­váltság-földeket, mert az egészen külön terület, hanem azok a birtokosok, akik birtokuknak egy­részét kénytelenek voltak átengedni, ezáltal gazda­sági erejükben tényleg meggyengültek, ami mindenesetre káros visszahatással van a terme­lésre is. (Rassay Károly : És egy krajcárt sem kaptak.) Kétségtelen tehát, hogy gondolkozni kell afelett, hogy ezek a birtokosok valami ellen­értékhez hozzájussanak, és ez az ellenérték, ami majd rendelkezésükre fog állani, mindenesetre a termelés fokozását fogja előidézni. De a kormánynak továbbmenően foglalkozni kell az újonnan keletkezett kis existenciák gazda­sági erejének növelésével is. Az erre vonatkozó akció folyamatban van, az eredményeket még nem ismerem, de azt hiszem, ez eléggé bevált és ezt tovább fogjuk folytatni. Nem tudok most itt etekintetben konkrétumot mondani, de azt hiszem, vannak megoldási lehetőségek, hiszen látom, hogy maga az érdekeltség is foglalkozik ezzel a kér­déssel és a kormány is programmjába vette ezt a kérdést — én csak jelzem — mint olyat, amely a közeli időkben — ne méltóztassék mindjárt pár hónapot gondolni, nehogy ijegint félreértés le­gyen, — a következő évek alatt megoldásra kell, hogy kerüljön. Én remélem is, hogy ez meg fog történni. Rátérek most az ipari hitel kérdésére. (Hall­juk ! Halljuk ! Ami az ipari hitelt itleti, a kor­mány elsősorban tovább erősiteni törekszik a Kisiparosok Országos Központi Szövetkezetét, az IOKSZ-ot, amely szervezet a maga hivatásának rendkívül gyenge anyagi eszközei ellenére is elég szépen meg tud felelni. Én csak két örvendetes tényt szögezek le. A napokban érdeklődtem, hogy a kisiparosság, ha igénybe veszi a kölcsönt, hogyan fizeti vissza. Mondhatom, csak elenyésző kis töre­dék nem tesz eleget fizetési kötelezettségének, a nagy tömeg tudatában van annak, hogy hitelt csak a szabályok betartásával lehet elérni és csak ez teheti gyümölcsözővé az ilyen akciót. Azon­felül, hogy a kormány megerősiti ennek a szövet­kezetnek tőkeerejét, azzal a gondolattal is foglal­kozunk, hogy nem lehetne-e olyan típust terem­teni, ahol a kisiparosok számára nemcsak egysze­rűen váltókölcsön állana rendelkezésre. Hiszen a kisiparos helyzete majdnem nehezebb, mint a mezőgazdáé, mert nála nem biztos, hogy a köl­csönt három vagy hat hónap múlva vissza tudja fizetni. Foglalkozunk tehát azzal a gondolattal, hogy olyan formát teremtsünk, amely lehetővé teszi ennek a társadalmi osztálynak is az egyéb hitelt. Ezzel kapcsolatban jelezhetem a t. Háznak azt is, hogy a középipar és a nagyobb ipar hitel­kérdése is jóirányban fejlődik és az ipari köt­vények problémája ugy látszik mégis megvalósul. Hallom az ezzel szemben különböző oldalakról megnyilvánuló észrevételeket, ámde ne felejtsünk el két dolgot. Az egyik az, hogy végeredményben — amint arra később rátérek — egész gazdasági életünknek reorganizálódni kell. Az ipar kell, hogy olyan termelési eszközök birtokába jusson, amelyek lehetővé teszik részére a versenyt. Más­részt a mi tőkeviszonyaink nem olyanok, hogy mi tudnánk segítségére jönni hosszú lejáratú hi­tellel. Ezért tehát olyan formulát kell megterem­teni, amely addig, amig a belső piac ennek meg nem tud felelni, a külföld beállításával teszi le­hetővé ennek a hitelnek létrehozását. Ez nem lesz könnyű kérdés, mert végeredményben hosszú­lejáratú jelzáloghitelről van szó. Amilyen könnyű ez, a földbér és biztos ellenérték mellett, a másik oldalon annyira sok körülménynek figyelembe­vétele válik szükségessé az ipari hitelnél. A tár­gyalások azonban azt mutatják, hogy meg fogjuk találni azokat az if-mérveket, amelyek mellett ez Az országgyűlés képviselőházának 8. ülése 1927. évi február hó 10-én, csütörtökön. 61

Next

/
Thumbnails
Contents