Képviselőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. március 11.

Ülésnapok - 1927-8

életben mindinkább terjed a petroleum és benzin használata a különböző motorok révén. Különben, hogy milyen eltolódás van a szén- és a petroleum, fogyasztás között, arra később fogok pár szóval rámutatni. Ugyancsak van ilyen emelkedés — nem akarok bővebben rámutatni — a sörnél és a szesznél is. Rámutatok arra, hogy a dohány jövedéknél és az egész vonalon 15 százalékos fejlődést látunk, viszont a dohánytermő terület több mint 11.000 katasztrális holddal növekedett, ami Összefüggésben van a különböző kölcsönökkel, amelyeket a dohánytermelőknek nyújtottunk. Itt még csak egy kérdésre akarok kitérni és pedig arra, hogy nagy súlyt kell helyeznünk jövőben a bányászatra. Sajnos, nem látjuk még mik a lebetőségek, de igenis azt hiszem, hogy az ebben az irányban felhasznált pénzösszegek nem lesznek kárbaveszettek, mert végeredményben csak egyszer érjenek el eredményt, már akkor meg van ennek az ellenértéke is. (Gaal Gaston : Erdészeink már vannak ! Még bányászok is kellenek ?) Egy főnyi személyzetszaporitást sem kérek. Azt hiszem, ez megnyugtatja a t. képviselő urat. Nem erről van szó, hanem arról, hogy igenis kutatni kell, hiszen vannak bizonyos kilátások arra, hogy esetleg tudunk Recsken arany- és ezüstércet találni, de másrészt, amire különösen ki akarok térni — és azt hiszem, ezt mindenki örömmel fogja üdvözölni — uj bányatörvényjavaslattal kell jönni a Ház elé, mert a mai bányatörvény nagyon elavult és e tekintetben is a mai időkhöz mért törvényekre van szükség. Az üzemeket illetőleg (Halljuk! Ralijuk!) rá kell mutatnom arra, hogy az üzemek kivétel nélkül mind aktivok, és pedig a posta és távir

da kereken 7,885.000 pengővel, az államvasutak 10,846.000 pengővel, az állami vas-, acél- és gépgyár 1,185,000 pengővel, az állami mezőgazdasági birtokok 1*5 millió pengővel s a kisebbek szintén aktivok. Az összes üzemeket figyelembe véve ezeknek aktiv mérlege 211 millió pengő. Hiány a postatakaréknál jelentkezik, ami azonban egész természetszerű ama uj rend folytán, mely az állami pénzek kezelésében előállott és melynek következtében a postatakaréknak nincs módjában a nála kamatozó betéteket szintén kihelyezni saját számlája javára. Ezeket be kell szolgáltatnia a Nemzeti Bankhoz. Most természetesen ezt a hiányt fedeznünk kell a másik oldalon. (Rassay Károly: Ez a helyes!) Az üzemek szempontjából annál örvendetesebb a helyzet, mert végeredményben a nyugdíj terhek és lakbérek emelkedése lényegesen érintette az üzemeket is. Majd az egyes tárcák keretén belül lesz alkalom foglalkozni külön az egyes üzemekkel. Azt hiszem, a fejlődés menete látszik ezekből az adatokból, viszont mindig óvatosan fog kelleni kezelni ezeket a kérdéseket és tulaj donképen az üzemek rentabilitása szempontjából kell megnézni a helyzetet, amit speciálisan az államvasutakra értek. Itt a gazdasági élet szempontjából rendkívül helyes, hogy bizonyos fokig tarifakedvezmények legyenek, de ezek nem lehetnek olyanok, melyek már veszélyeztetik az üzem rentabilitását. Kénytelen vagyok erre rámutatni, mert nálunk nagyon megvan a hajlandóság erre az egyik irányban, de nem számolnak a kérdés másik oldalával. Az üzemekre vonatkozólag csak azt jegyzem meg, hogy a feleslegek mind beruházásokra fordíttatnak. Különösen kiemelem itt a postát, melynél el fog készülni a Budapest-wieni kábel, amellyel belekapcsolódunk a nyugati forgalomba, és most kábelt akar beállítani kelet-felé, ugy hogy ezzel teljesen belekapcsolódunk a világgazdaság postaforgalmába. A költségvetést ezzel befejeztem volna s most áttérek beszédem gazdaságpolitikai részére. (Halljuk! Halljuk!) Kétségtelen, hogy nagy áldozatokkal, nagy erőfeszítésekkel megteremtettük a pénzügyi egyensúlyt. Ha majd felhozom azokat az adatokat, amelyek a beruházásokra vonatkoznak, ha hivatkozom a különböző hitelpolitikai ténykedésekre, azt hiszem, aki tárgyilagos, nem fogja kétségbevonni, hogy ez alatt az időszak alatt is azon volt a kormány, hogy a gazdasági életet is helyrehozza- A két fogalom nem ellentétes, sőt elválaszthatatlan egymástól. Pénzügyi egyensúly és gazdasági egyensúly összetartozó fogalmak s a pénzügyi egyensúly akkor nyugszik határozott és biztos alapokon, ha a másik oldalon meg tudjuk teremteni a gazdasági egyensúlyt is. De rá kell hogy mutassak arra is, hogy egy országban, amely területének kétharmadrészét elvesztette, melynek felborultak Összes bekapcsolódásai a világgazdaságba, ahol foradalmak szántottak, amelynek megszállás alá esett majdnem egész területe, ahol tulajdonképen dezorganizálódott az egész gazdasági élet; mennyivel nehezebb feladat a gazdasági élet helyreállítása, mint olyan államokban, melyeket ilyen katasztrófák nem értek. (Ugy van ! Ugy van !) Ne feledjük, hogy pár évvel ezelőtt még kétségbeesve néztük: van-e feltámadás és van-e megoldás ! Látjuk, hogy nagy elhatározással, óriási erőfeszítéssel kikerültünk ebből a khaoszból. Ma talán már le lehet szögezni, hogy a romok nagy részét eltávolítottuk és azon az utón vagyunk, amelyet az újjáépítés munkájának nevezhetünk. Nem akarok itt optimista képet rajzolni, bár megtartom és meg fogom tartani a jövőben is az optimizmusomat, mert csak ez adhat ösztönözést, erőt az újjáépítésre, - (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől.) — de igenis rá kell hogy mutassak arra, hogy a feladatoknak még csak kis köre van megoldva. A különböző céloknak még óriási halmazával állunk szemben, melyek megoldást kívánnak és követelnek. Viszont azonban a tárgyilagos bírálat azt is megkivánja, hogy ismerjük el: valami mégis történt és abból, ami történt, merítsünk erőt a jövőre is. Errenézve pár adatot fogok idézni. Itt vannak a takarékbetétek, amelyek, mikor átvettem a tárcát, alig tettek ki egy millió aranykoronát és most egy év alatt a budapesti tizenhárom legnagyobb intézetnél 143 millió pengőről 232 millióra emelkedtek. Az emelkedés tehát egy év alatt több mint 60%. A folyószámla-betétek pedig — nem állanak rendelkezésre az adatok az egész országból — 379 millióról 503 millióra emelkedtek, vagyis az emelkedés itt 124 millió pengő. Nem akarom azt vitatni, hogy ez valami nagy, világrenditő esemény, de igenis ez is nyilvánvaló adat arra, hogy ebben az országban a gazdasági újjáéledés megkezdődött, nyilvánvaló adat arra, hogy a takarékosság folyamata ismét megindult. Meg vagyok róla győződve, hogy- épen az uj valutának beiktatása ezt még jelentekenyen fokozni fogja, mert látni és tapasztalni lehet, hogy a nagyszámok mindenkit minden irányban megtévesztettek, a kisszámok azonban megtanítanak máskép gondolkozni és jobban mérlegelni a maguk viszonyait s ennek alapján erőteljesebben rálépni a takarékosság útjára. (Ugy van! a jobboldalon.) Hangsúlyozom azonban, hogy bármennyire kifogásolják ezt, amint kifogásolják, én azt tartom, hogy nincs az a propaganda, nincs az a tényező, aminek nagyobb ereje volna a jövő szempontjából, mint az, hogy a takarékosság mentől nagyobb mértékben érvényesüljön. (Ugy van! Ugy van!) Vegyünk példát e tekintetben a külföldtől, ahol minden Az országgyűlés képviselőházának 8. ülése 1927. évi február hó 10-én, csütörtökön. 59