Képviselőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. március 11.

Ülésnapok - 1927-8

48 Az országgyűlés képviselőházának 8. ülé, Napirend szerint következik az örökösödési eljárásról alkotott 1894. évi XVI. tcikk módosításáról szóló törvényjavaslat.harmadszori olvasása. Kérem a jegyző urat, sziveskedjék a törvényjavaslatot felolvasni. Perlaki György jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az imént felolvasott törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadni ? (Igen !) Ha igen, a Ház a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadja és tárgyalás és jelentéstétel céljából a felsőházhoz küldi át. A népjóléti és munkaügyi minister ur kíván szólni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister : T. Ház ! Van szerencsém a betegségi és baleseti kötelező biztosítás tárgyában készült törvényjavaslatot tisztelettel benyújtani. Kérem a t. Házat, hogy a törvényjavaslatot kinyomatni és az osztályokban való tárgyalás mellőzésével együttes tárgyalás céljából az igazságügyi, munkásügyi és pénzügyi bizottságoknak kiadni méltóztassék. Elnök : A törvényjavaslatot a Ház kinyomatja, szétosztatja és együttes tárgyalás és előzetes jelenés tétel végett kiadja az igazságügyi, pénzügyi és munkásügyi bizottságoknak. Napirend szerint következik az egyes adók és illetékek mérsékléséről és a pengőértékben való számítással kapcsolatos rendelkezésekről, továbbá az önkormányzati testületek háztartásának hatékonyabb ellenőrzéséről szóló törvényjavaslat (írom. 2,17.) tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Őrffy Imre előadó: T. Ház! Az igazságügyminister ur tegnap abból az alkalomból, hogy a képviselőház érdemleges munkáját megkezdte, kifejezést adott annak a : meghatódottságnak, amelyet kell, hogy mindnyájan erezzünk akkor, amikor a képviselőház immár érdemleges munkáját megkezdte. Azt hiszem, ha van alkalom, amikor ennek az elfogódottságnak hangot kell adni, az most van, amikor ezt a törvényjavaslatot, mint a pénzügyi és közigazgatási együttes bizottságok előadója, itt ismertetem, mert a helyzet az, hogy tulajdonképen ezzel a javaslattal zárul le pénzügyi és gazdasági szempontból az a korszak, amely a két nemzetgyűlés munkásságához fűződik. Ország-világ tudja már, hogy annak a hálátlannak mutatkozó munkának, amelyet annakidején a két nemzetgyűlés végzett, immár megérett a gyümölcse, aminek látható jele ez a törvényjavaslat, amely eltérő az eddigi törvényjavaslatoktól; most már nem venni akar az adózó néptől, hanem adni akar az adózó népnek. Tudom, hogy vannak, sőt lesznek is, akik az ebben a törvényjavaslatban foglaltakat kevésnek fogják tartani. (Ugy van! a baloldalon. — Farkas István : Mi az, hogy kevés 1 Nagyon rossz!) Ámde figyelmeztetnem kell azokat, hogy bizonyos felelősségérzettel vannak egybekötve az ilyen nyilatkozatok. Figyelmeztetnem kell arra, hogy ebben a tekintetben a modern angol parlamenti életnek egyik legkitűnőbb reprezentánsa, Harcourt egy alkalommal igen találó megállapítást tett- Azt mondta ugyanis, hogy a költségvetés, általában az adótörvények kiadási tételeinek mérséklése és bevételi tételeinek csökkentése tekintetében a parlament minden oldalán igen gyakran jelentkezik nagylelkűség, ámde megállapítja, amit nekünk is meg kell állapitanunk, hogy ez a nagylelkűség igen-igen gyakran nincs megfelelő felelősségérzettel összekötve. (Ugy van! jobbról.) 1927. évi február hó 10-én, csütörtökön. Épen ez a felelősségérzet az, amelyet mint előadó itt a múltra vonatkozóan hangsúlyozni kívánok, mert a nemzetgyűlésekben megvolt az az erkölcsi bátorság, hogy szemben minden szemponttal, különösen pedig azzal a nagyon fájó szemponttal, amelyet mindnyájan egyformán éreztünk, hogy a nép teherviselőképességét a legszélső határig kénytelenek voltunk fokozni, nem vezetett bennünket más szempont, mint az, amely egyenes utat mutatott mindnyájunknak, hogy első és legfontosabb kötelességünk csak az államháztartás egyensúlyának helyreállítása lehet. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ennek érdekében meghoztuk azokat a nagy áldozatokat, amelyeknek szenvedő alanya kétségtelenül elsősorban maga a nép volt, de amelyekből kétségtelenül kivettük a részünket mi is, akik ezt a hálátlan, nehéz munkát annak idején elvégeztük. (Helyeslés jobbfelöl.) Ennek előrebocsátása után engedtessék meg nekem, hogy röviden ismertessem a javaslatot, hangsúlyozva, hogy a javaslatnak túlnyomó része — már a második nemzetgyűlésben benyujtatván, — a közvélemény előtt meglehetősen ismeretes. Épen ezért az ismertetésnél a detailokat el fogom hagyni és inkább a lényegesebb részekre szorítkozom, és annak kiemelésére, hogy mik azok a rendelkezések, amelyekben a jelenleg benyújtott javaslat és a régi javaslat között különbség mutatkozik, különösen pedig annak ismertetésére, hogy mik azok a nóvumok, amelyeket az egyesitett pénzügyi és közigazgatási bizottság e törvényjavaslatba beilleszteni szükségesnek talált % Amint méltóztatnak tudni, a javaslat öt részből áll. Eredetileg négy részből állt, de egy résznek, a hitelügyi i endelkezéseknek beiktatássávai szerkezete megváltozott, úgyhogy immár öt részből áll. Az első rész vonatkozik az egyenes adókra, a második az illetékekre és dijakra, a harmadik, a .talán legfontosabb, legalább a közvéleményben legnagyobb hullámokat vert rész az önkormányzati testületek háztartására vonatkozik, a negyedik a hitelügyi rész, az ötödik pedig a vegyes rendelkezések. Kátérve az egyes részek ismertetésére, — ismétlem, csak a leglényegesebb részeket ismertetem — kezdem mindjárt az 1. §-al, amely a földadóra vonatkozik. Az 1. §. megszünteti azt a kétségtelenül súlyos körülményt, hogy a földadónál nem a valóságos szorzószámot használtuk az aranykoronánál, hanem a régi tizenhétezres szorzószámot. Azt hiszem, ennek az intézkedésnek indokolására szükség nincs. (Ugy van! a jobbfelöl.) Örömmel kell rámutatnom a 2. § rendelkezéseire is, amelyek a házadó tekintetében tekintélyes mérséklést hoznak be. Tudvalevően az általános jövedelmi pótadónak és a betegápolási pótadónak a házadóval való összekapcsolása folytán ezek az adók ezelőtt 24, 20 és 15%-ot tettek ki. A két felső kategóriában lényeges enyhítést hoz be a javaslat, amennyiben 24% helyett most 20%-ot, 20% helyett pedig 18%-ot állapit meg. Lényeges könnyitést jelent a javaslat a magyar fürdők helyzetének megkönnyitése szempontjából, amennyiben ezeket a fürdőhelyeket a legkisebb százalékú kategóriába osztottuk be. A házadóra vonatkozó 3. § igen lényeges könnyitést hoz be, amennyiben felhatalmazza a pénzügyministert, hogy a haszonérték bevallása szempontjából bizonyos kategóriákat, amelyek amúgy is legtöbbet szenvedtek a bevallással összekötött zaklatások miatt, ezektől a bevallásoktól mentesítse. (Helyeslés a jobboldalon.) A pénzügyminister ur indokolása már rá is mutat arra, hogy ezzel a felhatalmazással a törvényhozás utólagos hozzájárulása reményében élt is és nem hiszem, hogy még azok is, akiknek alkotmány-