Képviselőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. március 11.

Ülésnapok - 1927-8

jogi aggályaik lehetnek talán, ha ezt a felhatalmazást szivesén megadja, mert hiszen ez az adózók részére lényeges könnyitést jeient, A 4. § egy uj szakasz szemben a nemzetgyűlési javaslattal s a házadómentességek tekintetében három stipulációt tartalmaz. Az első kimondja azt, hogy viszonosság esetén bizonyos külföldi kultúrintézményeink érdekében adómentességet vagyunk hajlandók biztosítani, tudniillik az itt lévő idegen kultúrintézmények részére, amennyiben azok a külföldi kultúrintézményeink, melyeket tudvalevőleg a közoktatásügyi minister ur nagy ambieióval állit fel a külföldön, szintén házadómentességet élveznek. A második rendelkezés ebben a tekintetben — a rangsorban talajdonképen a legelső — az, hogy a házadómentességek tekintetében fennálló és majdnem áttekinthetetlen, zilált kodifikatorius állapotokat megszünteti és kimondja, hogy az ezek tekintetében fennálló különleges törvények immár megszűnnek és most már egy egységes törvénynyel van szabályozva. A harmadik lényeges intézkedés a bérbeadás esetén fennálló házadómentességet szabályozza. Ebben a tekintetben a szakasznak csak egy lényeges intézkedésére vagyok bátor rámutatni, — amely tulaj donképen a szövegben nincs benne, de a contrario megállapítható — hogy tudniillik az állam nem óhajtja magának továbbra is igénybe venni a saját tulajdonában lévő, de bérbeadott épületekre nézve a házadómentességet. Bár az első pillanatra ugy látszik, hogy amit az állam elvesz, azt meg is kapja, de tekintettel arra, hogy a házadó önkormányzati adóalap, igazságtalannak látszott, hogy az önkormányzatokat az állam a maga részére megállapított adómentességgel megkárosítsa, s épen ezért e tekintetben lojális az államkincstár: csak egész kivételes esetben kivan ja a maga részére az adómentességet megállapítani. Az 5. szakasz a házadócsalás egy külöoleges esetét szabályozza, amire azért volt szükség, mert az utóbbi időben egyes háztulajdonosok zug pénzügyi szakjogászok tanácsára azzal a csalafintasággal éltek, hogy a legutolsó lakbérnegyedben önként leszállították a lakbért és igy lényegesen kisebb lett az adóalap. Ez tulajdonképen kimeríti az adócsalás minden ismérvét és ezért e tekintetben preventív intézkedésre volt szükség. Az adómentesség tartama tekintetében is lényeges nóvumot foglal magában a javaslat. Ez a novum az, hogy a pénzügyi kormány —hapedig a javaslatot elfogadja a Ház, a törvényhozás — nem óhajtja ezt a rendkívül hosszú időtartamot, a 30 éves adómentességet állandósítani, hanem ugy óhajtja a kérdést-rendezni, hogy átmenetileg — és pedig az idei esztendő végéig — fenn akarja tartani, mig az elkövetkezendő évtől kezdődőleg minden évben ezt az időtartamot 5—5 évvel megrövidíti akként, hogy azután az adómentességnél a minimális idő 15 esztendőre száll le a régi 30-ról. Ettől az intézkedéstől várja a pénzagyi kormány, tekintettel arra, hogy a kedvezmény mindig szűkebb és szűkebb lesz, hogy lényeges módon sarkalni fogja az építeni akarókat, hogy minél hamarabb építsenek, mert hiszen ez esetben nagyobb adókedvezményt fognak élvezni. Az 1927. év végéig utoljára még megadjuk a tatarozási kedvezményt is, mert hiszen kétségtelen, hogy sok ház van igen dezolált állapotban. A 8. § igen szinguláris intézkedést foglal magában, mert — merem állitani — hogy a mostani törvényhozásokban ez az első fecske az adóamnesztia tekintetében. Itt is az építkezés előmozdításának intenciója vezette a bizottságot, amikor ezt a szakaszt változatlanul fogadta el a szórványosan jelentkező ellenvéleményekkel szemben, kimondván, hogy a jövedelmi- és vagyoűadó tekintetében bizonyos időbeli korlátozások mellett a múltra nézve megadja az adóamnesztiát, ha az illetők egészen uj házat építettek. A kereseti adó tekintetében lényeges változtatást jelent a javaslat. A kereseti adó, mint hozadéki adó, sokáig ugy szerepelt, mint amelynek fogalmával is ellentétes a létminimum. Ezt az általános elvet azonban a gyakorlati élet követelménye áttörte már az első nemzetgyűlésen, amennyiben akkor is megállapittatott bizonyos adómentes létminimum. Ezt a pénzügyminister ur felemelte 720 aranykoronára, de szükségesnek tartottuk a régi állapoton túlmenően annak 960 pengőre való felemelését. Ez szociális szempontból is elismerésre méltó fontos lépés. De amikor ezt megtettük, kénytelenek voltunk a visszaélések elkerülése végett megszorításokat tenni. Ezzel szemben bizonyos napszámosi és mezőgazdasági munkáskategóriáknál, amennyiben azok jövedelme a létminimumot meghaladja, a mentességet megszüntettük. A pénzügyminister ur kijelentését megnyugvással vette tudomásul a bizottság, hogy t. i. az időszaki munkások tekintetében a jövedelmet olyannak kell tekinteni, mintha azt egy egész évben szerezték volna meg, ugy, hogy végeredményben jövedelmük az adómentes létminimum alá esik. (Farkas István : Milyen kegyesek !) A kereseti adónál az egyes adókulcsokat a létminimumnak megfelelően igyekeztünk megállapítani és a hetenkénti minimumot felemeltük 15-ről 20, a havi létminimumot 60-ról 80 pengőre, ami a t. baloldalnak is megnyugvására szolgálhat. Igen fontosnak tartom a 12. §-ra vonatkozó vitaanyag rövid ismertetését. Ez a szakasz a mérlegvalódiság visszaállításáról szóló rendelet 42. §-ában biztosított kedvezménnyel való visszaélést akarja megszüntetni. Ez a 42. § a látszólagos nyereségek tekintetében állapit meg adómentességet. A helyzet — hogy a t. Ház megértse — az, hogy a mérlegvalódiságról szóló rendelet 42. §-a abból indult ki, hogy a megnyitómérlegbe felvett érték nem mindig felel meg a beszerzési árnak, ennélfogva azon érték között, amely a megnyitó méri égben van és az illető vállalatnak tényleg nyert értéke közötti differencia igen gyakran csak látszólagos, mert hiszen a valóságos beszerzési ár magasabb, mint a megnyitómérlegben feltüntetett ár. Ennek az intézkedésnek intenciója helyes volt, ellenben a gyakorlatban ahhoz a visszássághoz vezetett — amint azt a pénzügyi kormány megállapíthatta — hogy a vállalatok a megnyitómérlegbe igen gyakran alacsony értéket áhítottak be, tehát nem a tényleges értéket ugy, hogy igen sok vállalatunk a látszólagos nyereségre hivatkozva egyáltalán nem fizetett e címen adót. Itt két szempont küzdött egymással szemben a bizottságban : egyrészt az anyagi igazság és a kincstár érdekeinek szempontja, másrészt az a kétségtelenül fontos szempont, hogy adóügyi intézkedéseket, különösen, amelyek szigoritóak, nem szabad visszaható hatállyal ellátni. Ezt a felfogásbeli különbséget ugy próbálta a bizottság áthidalni, hogy egyrészt fentartotta azt az elvet, amely a szakaszban ki van mondva, másrészt megszüntette a visszaható hatályt és kimondotta, hogy a rendelkezés 1927. január 1-től lép életbe, ami kétségkívül súlyos, hatmillió pengős jövedelemveszteséget jelent a kincstár számára. Kétségtelen azonban, hogy nagyon fontos szempont szól a mellett, hogy a vállalatok, amelyek mérlegükbe b lekalkulálták a kormány eme intézkedése folytán előállott hasznukat, ne legyenek uj helyzet elé állítva a szakasz változatlanul elfogadása által. 10' Az országgyűlés képviselőházának 8. ülése 1927. évi február hó 10-én, csütörtökön. 49